Azbeszt jelenlétét mutatta ki a laboratóriumi vizsgálat a nagykanizsai Széchenyi tér parkolójának kőzetanyagában – jelentette be közösségi oldalán a város polgármestere. Horváth Jácint azt is írta, hogy azonnal elrendelték a parkoló lezárását, így az szerda óta nem használható.
A városvezető azt írta, hogy a biztonság kedvéért májusban elkezdték azoknak a bazaltkővel borított területeknek a vizsgálatát, amelyekről a kivitelezőik korábban azt közölték, hogy nem érintettek a szennyezett osztrák kőzúzalék ügyében.
„Egy helyszín kivételével a korábbi közlés bizonyult helytállónak. Sem a Csónakázó-tó melletti út, sem az Erzsébet téri parkolók nem érintettek azbesztszennyezéssel. Ugyanakkor a Széchenyi téri parkoló esetében sajnos KIMUTATTA 2-féle azbeszt jelenlétét a vizsgálat” – olvasható Horváth Jácint közleményében. Eszerint a térkővel borított részen továbbra is át lehet hajtani, mivel az nem érintett.
„A vizsgálatok során a kiporzásra vonatkozóan levegőmintát is vettünk, a mintavétel KIPORZÁST NEM ÁLLAPÍTOTT MEG, ami jó hír. Intézkedtünk a parkoló kalcium-kloridos kezeléséről, amit minden településen alkalmaznak, ezáltal a kiporzás veszélye még tovább csökkenthető. Így, ha a parkoló nincs használva, és még kezelve is van, a kiporzást megelőzzük, a környék nem jelent veszélyt” – magyarázta a polgármester, jelezve, hogy a tervező bevonásával megkezdték annak felmérését, hogyan tudnának viszonylag gyors végleges megoldást találni. Emellett további mintavételt kértek a parkoló különböző részeiről a probléma pontos feltérképezésére.
Már június elején több száz helyről érkezett bejelentés a kormányhivatalokhoz számos magyarországi településről, de nemrég Bécsben is találtak azbeszttel szennyezett kővel borított utcákat.
A nyugat-magyarországi azbesztszennyezés ügye az elmúlt hetekben elsősorban környezetvédelmi és hatósági kérdésként jelent meg a nyilvánosság előtt, pedig a lakosságot leginkább az foglalkoztatja: jelent-e közvetlen egészségügyi veszélyt a környezetükben talált anyag, és mit tehetnek azok, akik érintett területek közelében élnek. A rákkeltő azbeszt kockázata egyszerre súlyos és nehezen értelmezhető: a veszély nem mindig azonnali, a következmények gyakran csak évtizedekkel később jelentkeznek. Azonban szerencsére van megoldás ‒ rövid- és hosszútávon egyaránt.
Fotó: Greenpeace / Mitja Kobal
