Pokorni Zoltán a fenntartásról azt mondta, nem tartja a legjobbnak a most körvonalazódó megoldást. Szerinte az lenne az ideális, ha lehetőség lenne azoknak az önkormányzatoknak, amelyek nem tudnak mit kezdeni az oktatási intézményükkel, átadni a fenntartást, "de ne vegyék el mindenkitől". Hozzá kell nyúlni az iskolafenntartás rendszeréhez, de nem úgy, ahogy most felsejlik - fogalmazott.

A pedagógus pálya vonzóvá tétele érdekében a bizottsági elnök már a képzés elején, a minimálbérrel vetekedő ösztöndíjat adna, és garantált elhelyezkedést biztosítana.

Jelezte, hogy az elmúlt nyolc évben megborult az egyensúly: míg 2002-ben a központi költségvetés által biztosított normatíva 70-75 százaléka elegendő volt, ma az önkormányzatok teszik hozzá a nagyobb hányadot. Vannak ugyanakkor önkormányzatok, ahol nincs miből hozzátenni - jegyezte meg, hangsúlyozva: ugyanakkor egy összetett problémára nem kell egyféle megoldást alkalmazni, azaz van ahol az állam, van ahol az önkormányzat kellene, hogy legyen a fenntartó. 

Fontos deklarálni azt is, hogy a visszaszerződés, hogyan történjen - hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán. Kifejtette: jelenleg 980 milliárd forintot költenek közoktatásra, ebből 430 milliárd a normatíva, a többit az önkormányzatok teszik hozzá. Ha az állam magához húzza a feladatokat, nyilvánvalóan elvonja az önkormányzatoktól azt a forrást is, amit most hozzátesznek, de azt még nem látni tisztán, ez mennyi és hogyan alakul - jegyezte meg.   

Pokorni Zoltán szólt arról is, hogy az óvodáztatást nem hároméves kortól tenné kötelezővé, mint a javaslat rögzíti, hanem négyévestől, ezelőtt óvodáztatási támogatással ösztönözné a hátrányos helyzetű családokat, hogy járassák óvodába a gyermekeiket. Az egésznapos iskoláról azt mondta, hogy ez a fajta oktatási forma egyre inkább terjed Európában, és hatalmas fejlesztési lehetőség van benne. Ezt ki kellene használni, de nem úgy, mint ahogy a javaslatban szerepel, most ugyanis a napközinek egy másik formájaként jelenik meg - értékelte. 

A pedagógus életpályamodell nem egyszerűen egy bértábla, hanem egy olyan "manőver", amelynek során egyszerre négy-öt ponton kell változtatni - mutatott rá a bizottsági elnök, ezek között említve a pedagógusképzést. El kell érni, hogy a legjobbak válasszák ezt a pályát, és ehhez pénzre van szükség - jegyezte meg. A pálya vonzóvá tétele érdekében a kormánypárti politikus már a képzés elején, a minimálbérrel vetekedő ösztöndíjat adna, és garantált elhelyezkedést biztosítana. Pokorni Zoltán a jó életpályamodellt úgy vázolta fel, hogy eleinte meredeken emelkednek a bérek, aztán laposodik, és a végén már csak órakedvezményt biztosítanak. Szemben az oktatási államtitkárral - folytatta -, úgy gondolja, "filléreskedni kell", honorálni kell, ha valaki többet dolgozik, hogy megérje többet vállalni. Fontos a pedagógusok minősítése, hogy erre meghatározott időnként sor kerüljön, és tétje legyen, és aki nem felel meg, az először továbbképzésen vegyen részt, de ha ezután sem alkalmas, akkor el kell tanácsolni - mondta. 

A Fidesz alelnöke szerint, ha nincs pénz a pedagógus életpályamodellre, akkor inkább el kell halasztani, de az sem lenne ördögtől való, ha nem minden területen, hanem például csak az óvodapedagógusoknál vezetnék be először. A fideszes politikus kitért arra is, hogy az államtitkárság az elmúlt egy-másfél évben folytatott egyeztetések nyomán csupán három javaslatukat fogadta be. Ez nem jó, most módosító indítványokat kell benyújtani, és a frakciót meggyőzni - jegyezte meg, hozzátéve: bízik benne, hogy olyan javaslatot fogadnak végül el, amit jó lelkiismerettel tudnak támogatni, a mostani azonban nem ilyen. 

A felsőoktatásról szólva azt mondta, hogy azt javasolja, olyan Diákhitel 2-t hozzanak létre, ahol a diák képzésének költségét, a diákhitel részleteit a majdani munkaadó vállalja át, állami alkalmazott esetén az állam.