A 13 éves Ulrich Neisser 1941. december 7-én rádióhallgatás közben értesült a Pearl Harbor elleni támadásról. Neisser élénken emlékezett a bejelentés körülményeire: ahogy a rádióban megszakították egy baseballmeccs közvetítését, hogy hírt adjanak a megdöbbentő csapásról. Neisser 40 évig hordozta magával ezt az emléket, mígnem egyszer csak rájött: decemberben nincsenek is profi baseballmeccsek - idézi Kathryn Schulz Tévedhetsz című könyvét az Urbanlegends.hu blog.

Téves emlékéből kiindulva Neisser - már pszichológiaprofesszorként - 1989-ben kiadott egy tanulmányt, amely meggyőző csapást mért az addig vakuemlékezetnek hívott felidézésekre. Egészen addig ugyanis az volt az uralkodó nézet, hogy az ember pontosabban és élénkebben emlékezik vissza a traumatikus eseményekre, mint normál emlékeire. Neisser kutatásainak alapjául a Challenger űrsikló katasztrófája szolgált: a pszichológus előbb a tragédia másnapján, majd három évvel később is lejegyezte hallgatói emlékeit a robbanásról.

Az eredmény mindenkit megdöbbentett: a három évvel későbbi beszámolóknak ugyanis kevesebb mint 7 százaléka egyezett meg az első beszámolókkal, 50 százaléka az állítások kétharmadát illetően tévedett, 25 százaléka pedig minden fontosabb részletet rosszul adott meg. Vagyis kiderült: még ha erőteljesebben is emlékezünk vissza a traumatikus élményekre, ezek az emlékeink nem feltétlenül pontosabbak mindennapi élményeinknél.

Ha kíváncsi rá, mi áll a jelenség mögött, olvassa el az Urbanlegends.hu cikkét. Ha pedig ennél is részletesebben érdekli a téma, rendelje meg Kathryn Schulz könyvét 50%-os kedvezménnyel itt.