Válságkezelő megoldást tükröz az a módosítás, amelynek értelmében - a behajthatatlanná vált követelés új definíciójának köszönhetően - az egy éven túl lejárt követelés 20 százaléka, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés csökkenti az adóalapot - mondta Veszprémi István, a Deloitte Zrt. Adótanácsadási üzletágának partnere. Ez a szabály 5 adóév alatt a követelés keletkezésekor megfizetett adó 100 százalékának a visszanyerését jelenti, és a szabály már a 2009. adóévre is alkalmazható. A törvénymódosítás bővíti tehát a leírható – vagyis behajthatatlanná vált - követelések körét, ami a jelenlegi környezetben fontos segítséget jelenthet a vállalkozásoknak, hiszen ezeket a követeléseket a jövőben adójogilag elismert ráfordításként kezelhetik, vagyis a társasági adó erre jutó részét nem kell befizetniük.

A törvénymódosítás az értékvesztés miatti adóalap-növelés kötelezettsége alól (2009-től) a pénzügyi vállalkozásokat is mentesíti, vagyis megszünteti az ezen vállalkozásokat mindeddig indokolatlanul sújtó megkülönböztetést azzal, hogy a hitelintézetekre is érvényes, azonos szabályozás alá vonja őket. A törvénymódosítás előnyösebb finanszírozási források bevonása előtt nyithatja meg az utat a pénzügyi vállalkozások számára. További válságkezelést célzó elem az elfogadott törvényben, hogy a 2008. december 31-ig megképzett fejlesztési tartalék adómentes feloldására rendelkezésre álló időtartam két évvel meghosszabbodik, vagyis azt a cégek 6 éven belül oldhatják fel így. A rendelkezés által garantált plusz 2 éves ”türelmi idő” főként azoknak a bajba jutott vállalkozásoknak jelent könnyítést, amelyek a válság miatt most rövid távon képtelenek beruházni, a meg nem valósult beruházások esetében viszont – az eddigi szabályok szerinti 4 éves periódus lejártakor - késedelmi pótlékokkal együtt kellett volna megfizetniük a fejlesztési tartalék képzés következtében eddig meg nem fizetett adót.

A törvénymódosítás a hitelintézetekre is kiterjeszti a veszteségelhatárolás szabályait, amelyek első ízben a 2009. adóévben alkalmazhatják ezt a megoldást. A hitelintézetek esetében a nehéz gazdasági környezetben kialakulhat negatív adóalap, az eddigi szabályozás szerint azonban nem volt módjuk veszteségeik elhatárolására, vagyis arra, hogy a következő adóévekben ezzel az összeggel csökkentsék az adózás előtti eredményüket.

Személyi jövedelemadót érintő legfontosabb változások

Veszprémi szerintAz elfogadott módosítások következtében az adóalap számításának módja 2010. január 1-től megváltozik: az adóalap magába foglalja majd az Szja. törvényben meghatározott adóalap-növelő tételek összegét is. Így az összevont adóalap részét képezi majd a jövedelem után számított foglalkoztatói társadalombiztosítási járulék mértéke alapján megállapított összeg (2010. január 1-től összesen 27%), illetve az egészségügyi hozzájárulás mértéke alapján számított összeg (2010. január 1-től szintén 27%) azzal, hogy a járulékok, egészségügyi hozzájárulás alapja a bruttó jövedelem marad.

Az összevont adóalapra alkalmazandó adótábla szerint a személyi jövedelemadó alsó adókulcsa 17%-ra csökken, míg az alsó sávhatár 5 millió forintra emelkedik. Az 5 millió forintot meghaladó jövedelem esetében pedig a személyi jövedelemadó mértéke 32% lesz, azzal, hogy a különadó megszűnik, beépül a személyi jövedelemadó kötelezettségek felső adókulcsába. Az adózók számára kedvezően módosul az adójóváírás is, mivel a havi maximális értéke 11.340 forintról 15.100 forintra emelkedik. A fenti változások adóhatásai a 220 ezer és 300 ezer forint havi bruttó bért keresők esetében lehetnek a legkedvezőbbek.  Az elfogadott módosítások következtében 2011-től az alsó sávhatár 5 millió forintról 15 millió forintra emelkedik az adókulcsok változatlansága mellett.

Szűkül az adókedvezmények köre, amelyek a családi kedvezmény, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári és nyugdíj-előtakarékossági befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények kivételével megszűnnek (pl.: a biztosítások adókedvezménye és a tandíj-kedvezmény is). Összességében mégis elmondható, hogy az átlagnak megfelelő keresettel rendelkező adózók esetében a kedvezmények jelentős szűkülése valószínűsíthetően nem oltja ki a könnyítést célzó intézkedések (sávhatár szélesítése, adómérték csökkentése, adójóváírás módosítása, stb.) hatásait.

A törvény alapján határozottan szigorodnak a természetbeni juttatások adózásának feltételei, jelentősen érintve többek között a cafeteria juttatási rendszereket. E juttatások legnagyobb része 2010-től a kifizetőt terhelő 25 százalékos adó megfizetése mellett és járulékmentesen nyújtható, ugyanakkor a kedvezményes és általános adókulccsal adózó munkavállalói juttatásokhoz kapcsolódó nyilvántartások miatt a munkáltatói adminisztratív terhek emelkedése valószínűsíthető.

Mindez döntések sora elé állíthatja a vállalkozásokat a következő hónapokban annak kapcsán, hogy a mostanihoz hasonló formában tartják-e meg, és megtartják-e egyáltalán a természetbeni juttatásokat. A cafeteria megtartása, vagy átalakítása mellett szóló érvek és az ellenérvek a cégnél adott bérszinttől, a munkavállalók számától és sok más szemponttól is függenek, vagyis vállalkozásonként nagyon eltérőek lehetnek – emelte ki Veszprémi István.

Amennyiben például a munkavállaló készpénzjuttatását 17% (21.5%) személyi jövedelemadó és 17% járulék-kötelezettség terheli, az ugyanilyen értékű és általános adózási szabályok alá tartozó természetbeni juttatás költsége jelentősen nem tér el. Ezért ilyen munkavállalók vonatkozásában - a természetbeni juttatás nyújtásával összefüggésben felmerülő többlet-adminisztráció miatt, és a munkavállaló által valószínűsíthetően előnyben részesített készpénzjuttatás miatt is érdemes megfontolni a készpénz fizetését. Ebben a munkavállalói csoportban is jó döntés lehet viszont a kedvezményes adózású természetbeni juttatások nyújtása abban az esetben, ha a juttatások a munkavállaló mindennapi szükségleteit, fogyasztását tudják (részben) fedezni.

Készpénz, illetve természetbeni juttatás költségei 2010-ben

Jelentős különbség azonosítható azonban a készpénzjuttatáshoz és a kedvezményes-, valamint általános adózású természetbeni juttatásokhoz kapcsolódó költségek között, amennyiben a munkavállaló készpénzjuttatását 32% (40.5%) személyi jövedelemadó és 17% vagy 7.5% (járulékfizetési felső határt meghaladó éves jövedelem esetén) járulék-kötelezettség terheli. Ilyen kompenzációval rendelkező munkavállalók esetében - a korábban adómentesként biztosítható - bár a módosítás következtében adó- és/vagy járulék-kötelezettséggel terhelt - természetbeni juttatások fenntartása célszerű lehet.

Megváltozott a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke, amely 10-ről 4 százalékra csökkent, ha azonban az illetékalap az 1 milliárd forintot meghaladja, az e feletti rész után az illeték mértéke 2 százalék, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. A lakásszerzés esetén fizetendő kedvezményes illeték lakásonként 4 millió forintig továbbra is 2 százalék, a forgalmi érték e feletti része után pedig az eddigi 6 százalék helyett 4 százalék illetéket kell fizetni. A illetékmérték csökkenésével ellentétes hatású az a módosítás, amelynek értelmében illetékkötelessé válik a belföldi ingatlantulajdonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése, mely változás várhatóan befolyásolja azt az ingatlanfejlesztéseknél mindeddig megfigyelhető tranzakciós gyakorlatot, amelynek lényege, hogy az ingatlanok helyett az ingatlant birtokló társaságok cserélnek gazdát a piacon.