Még az üzleti információkat kezelő cégeknek is egyre nehezebb kiszűrniük a panamázó adósokat, hiszen a fizetésképtelenség számos, korábban jól teljesítő vállalatot is magával rántott. Követeléskezelői tapasztalatok szerint az idén szinte az összes ágazatban romlott a fizetési morál, az üzleti szerződéseknél 20-30 százalékkal meghosszabbodott a teljesítések határideje 2008-hoz képest. A főként a problémás ágazatokban – például az autó- és építőiparban – ügyfélkörrel rendelkező Direktinfó Kft. összesítése szerint az átlagos fizetési késedelem is nőtt, a tavalyi 85 nap után az idén már a 110 napot is meghaladta. Kedvezőbbek a Dun & Bradstreet cégminősítő tapasztalatai. A kft – amelynek ügyfélköre profilját és méretét tekintve is vegyes – tapasztalatai szerint a válság hajszálnyi, átlagosan egynapos javulást hozott a teljesítési határidők terén. Ez az adat sokak szerint csalóka.

„A meghatározó piaci szereplők a krízis miatt rövidebb határidőket írnak elő, gyakran pedig előre fizetést követelnek megrendelőiktől” – magyarázta a HVG-nek Thummerer Péter, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének elnöke. Szerinte a multinacionális cégek, valamint az olyan társaságok tudtak fegyelmet tartani, amelyeknek a terméke vagy szolgáltatása nehezen helyettesíthető. Ám a cégek túlnyomó része – különösen a kis- és középvállalkozások – egyre kijjebb tolódó fizetésekkel kénytelen szembesülni. Vevőként még a jó pozícióban lévő cégek is igyekeznek minél későbbre halasztani a követelések kiegyenlítését.

HVG

A késve fizetés – mint alternatív finanszírozási forma – azonban könnyen tönkreteheti a túlélésüket egy-egy ügyletre alapozó szállítókat. A nehézségekre utalnak az Opten Kft. adatai: 2008-ban novemberig 10,5 ezer, míg az idei év azonos időszakában már közel 14 ezer cég ellen indult felszámolási eljárás. Ám az adatok a korábbinál élénkebb trükközést is jeleznek, hiszen tavaly decemberben 550 ezer cég működött Magyarországon, míg jelenleg közel 570 ezer. Csorbai Hajnalka, az Opten stratégiai igazgatója megjegyezte, hogy az árbevételt nem produkáló vállalkozások száma 150-200 ezer körül lehet. Érzékelhető, hogy a rosszhiszemű cégalapítóknak új „piacot” teremtettek az értékesítési lehetőségek szűkülése miatt megszorult vállalatok. A megrendelés teljesítése után fizetés nélkül felszívódó cégeknek kitűnő terep nyílt, hiszen sokan valósággal ki vannak éhezve a vevőkre. Annál is inkább, mert a vállalkozások többsége nemigen vizsgálja megrendelőinek pénzügyi hátterét: a Direktinfó becslései szerint csak minden századik néz utána üzletfelei fizetőképességének.

Ugyanakkor „a hitelbiztosítók egyre szigorúbb monitoring alá vetik ügyfeleik partnereit” – mondta a HVG-nek Győrfi Attila, az Euler Hermes Magyar Követeléskezelő Kft. ügyvezetője, hozzátéve: manapság így sem zárható ki, hogy beleszaladnak egy cégfelszámolásba. Úgy tapasztalja, a felszámolás elrendelése után csak kivételes esetekben sikerül az adóst fizetésre bírni.

Növekvő kárhányaduk és a nagyobb ügyfélkockázat mellett a biztosítók arra figyelmeztetnek, hogy a cégtörvény januártól hatályos módosításai újabb kiskapukat kínálnak a rosszhiszemű adósoknak. A Lehet Más a Politika mozgalom az Alkotmánybíróságon meg is támadta azt az új szabályt, amely szerint a cégkivonatokban már nem lesz nyilvános a tulajdonosok, felügyelőbizottsági tagok lakcíme (HVG, 2009. november 18.). Ez erősen szűkíti a vállalatok előzetes informálódási lehetőségeit üzleti partnereik múltjáról. A behajtók, amennyiben megbízójuk jogos érdekét igazolni tudják, aktánként ezer forint körüli illeték leszurkolása fejében eztán is hozzáférhetnek a címekhez, ám a cégadatokat egyenként kell majd lekérniük az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól. Bár a hajléktalanszállók címei ez idáig jó indikátort jelentettek a követeléskezelőknek, a valós tevékenység nélküli vállalkozás tulajdonosát egyéb adatok – például a szeptember óta már a cégjegyzékben is feltüntetendő adóazonosító jel – alapján is felismerhetik.

A követeléskezelők számos ponton kifogásolják a csődtörvény idén szeptembertől érvényesítendő módosításait is. E szerint egy adós cég, saját kezdeményezésére, anélkül is csődeljárás alá kerülhet, hogy ehhez a hitelezői a beleegyezésüket adnák. A vállalat az eljárás során 90 napra mentesül a szállítói követelések teljesítése alól, de a moratórium ideje alatt is fizetnie kell a közüzemi számlákat, az adókat és a járulékokat. Nem vitatható, hogy a jogalkotói szándék – a megszorult, de életképes vállalkozások reorganizációja – sok esetben teljesülhet, ám ha rosszhiszemű adós időhúzásra próbálja kihasználni a lehetőséget, azokon a cégeken csattanhat az ostor, amelyek nem fordítanak figyelmet az informálódásra.

A csődeljárás megindítását a Cégközlönyben, illetve két országos napilapban kell közzétennie az adósnak – a mulasztás akár 800 ezer forintos bírsággal is sújtható. A közzététel után a szállítóknak a csődbejelentést megelőzően kibocsátott számlák esetében harminc, a csődbejelentés utániaknál pedig három napjuk van, hogy bejelentsék követelési igényüket. A csődre hivatkozva a bajba jutott cég szállítója nem tagadhatja meg a megrendelés teljesítését, ugyanakkor a becsődölt céget (ellentétben a felszámolási eljárás alatt lévővel) nem kötelezi semmi, hogy a csődbejelentés utáni számlákat határidőre kiegyenlítse.

A valóban súlyos probléma azonban évtizedes: a csődtörvény 1991-es megalkotása óta a felszámolási eljárás ténye nem vonja maga után a cég vagyonelemeinek zár alá vételét, az eljárás alatt álló vállalat eszközei szabadon értékesíthetők. Győrfi Attila szerint ebben a jogi környezetben csak rontotta a hitelezők pozícióit, hogy 2007-ben olcsóbbá vált a cégalapítás. A megoldást egy – a Felszámolók Országos Egyesülete által egyébként már évekkel ezelőtt szorgalmazott – komplex hitelezővédelmi jogszabály jelenthetné, ilyen azonban jelenleg nincs napirenden.

Kiss Gergely