Új szabály mentené meg a cégeket a bedőléstől

Ha komolyan változna akár az európai gazdálkodási környezet, akár a környező országok jobban beindulnának, akár nálunk lenne így, akkor az magával hozhatná az egyébként mindig jó néhány hónapos követő üzemmódban lévő fizetésképtelenségi eljárások számában a változást.  Ellenkező esetben marad az: „egy helyben topogás”. Így látja 2011-et a Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője és Bagyura András kereskedelmi igazgató. A tavalyi év kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy az adatok az elmúlt öt év válságának az eredményeit tükrözik. Tavaly ismét kétszámjegyűen nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma, a vállalkozások közel 6 százaléka nem tudta teljesíteni kötelezettségeit. Igaz a dinamika lassult.

Fizetésképtelenségi eljárások száma

Az adatok vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a Coface az összes eljárást bevonja a hazai fizetésképtelenségi tendencia mutatójába.

Tavaly 10 százalékkal nőtt a fizetésképtelenséggel kapcsolatos cégeljárások száma a megelőző évhez képest. Ugyan a növekedés üteme lassult, de ez nem feltétlenül jelenti a kilábalást a válságból. Hiszen a megelőző évben kiugróan magas volt az eljárások száma, aminek nem csak a válság, hanem a jogi környezet változása is oka volt. Ami a tavalyi adatokat illeti: az esetek több mint 54,5 százaléka felszámolás volt, volumene 17 százalékkal nőtt meg. Az ügyek másik nagy arányát végelszámolások teszik ki, arányuk 2 százalékponttal emelkedett. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a módosított csődtörvény, ugyanis az eljárások a száma a módosítás 2009-es hatályba lépése után is csak 343-ra volt. Kárpáti Gábor személyes tapasztalataira alapozva úgy látja: sokkal több céget lehetne megmenteni megfelelő törvényi szabályozással. Ennek hiánya jól mutatja, hogy egy-egy cég bedőlése, számos beszállítóját, hitelezőjét sodorja nagyon komoly bajba, gyakran a fizetésképtelenségig. Új jelenség, hogy egyre nagyobb mértékben válnak érintetté a nagyobb vállalkozások is. Még akkor is, ha a legnagyobb fizetési kockázatot továbbra is a mikró- és a kisvállalatok testesítik meg: a 300M HUF éves forgalom alatti cégek körében indult az eljárások 86 százaléka.

A leginkább kockázatos ágazat változatlanul az építőipar, illetve a kis- és nagykereskedelem. A tíz legtöbb problémát generáló szektor 2010-ben szinte ugyanaz volt, mint egy évvel korábban.  A kilátásokat jelzi, hogy az építőipart továbbra is a kivárás jellemezi csak egy-egy nagyobb projekt akad egyelőre. Ráadásul – Kárpáti tapasztalatai szerint – a tervezőasztalokon sincsenek még igazán projektek, nem véletlen, hogy a fehér hollónak számító fejlesztésekre a cégek bekerülési ár alatt adnak ajánlatokat, ami azonban szintén a túlélésüket veszélyezteti. A szektort emellett továbbra is a lánctartozások jellemzik, ami ugyancsak rontja az ágazat megítélését.

 Ugyanakkor a kiskereskedelemben némi javulás volt tavaly – sőt, ezen a területen még fordulatot is lehet rögzíteni: ugyanis kevesebb az újonnan bejegyzett vállalkozások száma, mint ahány fizetésképtelenségi eljárásba került. A Coface szakértői úgy látják, hogy az első félév még nagyon gyenge volt, de a második hat hónap már javulást eredményezett, mivel a jelek szerint valamelyest megélénkült a belföldi kereslet.

Látszik az ágazati megközelítésben is, hogy azok a kevésbé érintettek, amelyekben a cégek jelentős része külföldi tulajdonban van (közművek, bank- és szolgáltatás, gépipar), s amelyek a megtermelt profit jelentős részét kiviszik az országból, illetve amelyek meg tudják lovagolni a nemzetközi konjunktúrát. A legrosszabbul pedig hagyományosan azok a szektorok teljesítenek, amelyek – s nem csak nálunk – a helyi tulajdonosi körhöz tartoznak (az építőipar, a kereskedelem jelentős része, a fuvarozás, a textilipar).  Ez is mutatja – fűzi hozzá Bagyura -, hogy szükség volna olyan cégekre a magyar gazdaság tartós növekedése miatt is, amelyek „multivá” képesek válni a régióban, amelyek a külföldön megtermelt jövedelmeket vissza tudják forgatni a magyar gazdaságba, exportpiacokat nyernek, s hosszú távra gondolkodnak.

Regionális bontásban az látszik, hogy az eljárások közel 44 százalékát Budapesten folytatják le, miközben a második helyen álló Pest megyére már csupán az ügyek 9,41 százaléka jut. Ennek csak egyik oka, hogy a legtöbb (39,62%) hazai társaságot a fővárosban jegyzik be, így a különféle fizetésképtelenségi eljárásokat is itt, az illetékes cégbíróságoknál kezdeményezik. A másik – mint Bagyura rámutat – az, hogy tavaly már elkezdtek kivérezni azok a cégek a gazdaságilag legfejlettebb régiókban is, amelyek tovább tudtak talpon maradni. Budapesten vagy Győr-Sopron megyében például a korábbi átlag alattiról átlag felettire nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma. A tavalyi adatokat 2009-hez viszonyítva az látszik, hogy Győr-Moson-Sopronban 49,31, Bács Kiskun megyében 28,22, Borsodban 27 százalékkal ugrott meg az eljárások száma. Eközben Csongrádban közel 15, Hajdú-Bihar megyében 17,8, Szabolcs-Szatmár-Bereg pedig több mint 40 százalékos csökkenést regisztráltak.

Az elmaradottabb régiók tavalyi teljesítménye kapcsán is aktuális a vélemény, mely szerint a válságnak lehetne pozitív hatása is: a tisztulás, mégpedig egy „öblítésszerű” gyors tisztulás. De – a Coface szakértői szerint – nem igazán ez a helyzet. Pedig idehaza nem 2008 októbere óta van válság, 2006 óta tapasztalható a gazdaságban permanens krízis. A felszámolási eljárások esetében a 2006 óta tartó időszakban az eljárások száma, kis hullámzással gyorsuló ütemben nő – emlékeztet Kárpáti. Azaz, ötödik éve erősen stagnáló, néha visszaeső, és egyelőre kilátástalannak tűnő helyzetben vannak a gazdasági szereplők.

Ám Magyarországon nem volt olyan sokkoló, s nem is hozott olyan megtisztulást a finanszírozási válság, amely pedig szinte országokat, ágazatokat „sodort el”.

Hazánkat a globális válság már egy „válságos” időszakban kapta el így rosszabb kifutásra számított mindenki – a cégek maguk is. Azonban a finanszírozási válságból viszonylag gyors volt a felpattanás, s így nem is érintett drasztikusan olyan tömegeket, s nem is következett be egy olyan megtisztulás, amely elsodort volna cégek tízezreit.  Viszont kérdés: mit fog hozni 2011, hogyan fog alakulni az eljárások száma és összetétele. Most egy lassú növekedésre lehet számítani, s ebben kérdés, hogy azok a vállalkozások, amelyek a válságban valamilyen megoldást találtak a túlélésre, most kivéreznek-e vagy talpon tudnak maradni.

Mindenesetre Bagyura szerint még nagyon sokáig nagyon magas marad a fizetésképtelenségek száma. Egészen addig, amíg irreálisan sok vállalkozás működik, hiszen tele van a gazdaság rosszhiszeműen működő, kényszervállalkozóval, alvó céggel, amelyek körében mindig aránytalanul magas a fizetésképtelenné válóknak a száma. Ha kivesszük ezt a kört és ráközelítünk azokra, amelyek tényleges, aktív gazdasági szereplők, akik hozzá is adnak, és nem csak elvesznek, akkor abban a körben, biztos, hogy érzékelhető változást hoz ez az év - magyarázza.

Kárpáti arra hívja fel a figyelmet, hogy nem tudni, mi lesz a válság kifutása. Vagy lassú növekedés, de benne van a kalapban egy drasztikus visszaesés is – már ha a W-válság kifutást prognosztizálók véleménye jön be – mutat rá Kárpáti. Bagyura hozzáteszi: Magyarország a kiélezett nemzetközi figyelem középpontjában, sorsfordító megoldások előtt álló, gazdasági szempontból is rendkívül kiélezett helyzetben lévő ország. Egyrészt februárra remélik a gazdaság szereplői, a piac a várt strukturális reformok bejelentését. Másrészt lassan vége annak a kegyelmi időszaknak, amelyet a kormányváltás kapcsán kapott az ország. Az idén válaszok lesznek a nemzetközi tőkepiaci és az elemzők által már több mint egy éve feltett kérdésekre, és a magyar gazdasági és a csődszámok nagyon erősen függnek attól, hogy ezek mik lesznek, továbbá hogyan értékeli majd azokat a Magyarországot finanszírozó pénzügyi és befektetői kör.