Az EU és az ENSZ a dohánytermelés sírját ássa

Módosítaná az ENSZ Egészségügyi Szervezete (WHO) a Dohányozás Elleni Nemzetközi Keretegyezményt (FTCT). A tervezet több országban felháborodást váltott ki. "A WHO átlepte a hatáskörét. Legújabb javaslatában agrárszakértelmet igénylő kérdésekbe szól bele, aminek eredményeképpen 20 ezer ember megélhetése kerül veszélybe" – kommentálta Bényei Illés, a Magyar Dohánytermelők Szövetségének (MADOSZ) elnöke a döntést az Európai Dohánytermesztők Szövetsége Budapesten tartott 33. kongresszusán, egy sajtótájékoztatón. 

Az FTCT 2005-ben lépett életbe, és célja, hogy megoldási lehetőségeket kínáljon a kormányzatok részére a dohányzás visszaszorításában. Az FCTC legutóbbi munkadokumentuma többek között azt javasolja, hogy maximálják a dohánytermőterületek méretét, határozzák meg azt az időszakot, amikor a földeket művelni lehet, hagyjanak fel azokkal a minőségbiztosítási eljárásokkal, amelyek az európai dohány versenyelőnyét adják, és szorgalmazzák az adalékanyagok használatának a tilalmát is. Ha ehhez hozzévesszük, hogy az új uniós költségvetési ciklusban megszűnhet a dohánytermesztők közvetlen támogatása, az érintettek szerint a javaslatok végképp ellehetetlenítenék a tevékenységüket Európában.

A foglalkoztatási támogatást is elvennék

Dohánynevelde

MTI / Balázs Attila

Bényei elmondta, Magyarországon 20 ezer embert foglalkoztat a dohánytermesztés. A termőterületek nagy része olyan elmaradott észak-alföldi régiókban található, ahol alacsony a foglalkoztatottság és a lakosság meghatározó része nem rendelkezik szakképesítéssel. A dohányipari dolgozók 90 százalékát ebben a térségben foglalkoztatják, 70 százalékuk nő, a szezonális munkások 50 százaléka – több mint 10 ezer fő – pedig roma származású. Ez azt jelenti, hogy a dohánytermesztés léte nem csupán gazdasági, hanem fontos társadalmi kérdés, az ágazat a szociális integráció sikerességét igazolja. A dohány ráadásul nem vesz el termőföldet más haszonnövényektől, mert alapvetően abban a térségben termesztik, ahol más mezőgazdasági termékek nem nagyon termelhetők. Az ágazat fenntartása ezért gazdasági megfontoláson túl szociális kérdés is a térségben - érvelt Bényei.

A MADOSZ elnöke szerint a dohánytermelők eddig is nehézségekkel küszködtek, költségeiket a felvásárlási ár csak 40 százalékban téríti meg. A fennmaradó részt a nemzeti, és uniós támogatásokból fedezik. A 2003-as uniós agrárpolitikai reformok értelmében a dohánytermesztés 2010-től, termeléshez kötött támogatást már nem kaphat. Eddig lehetőség volt arra, hogy a különlegesen érzékeny ágazatok 10 százalékos foglalkoztatási támogatásban részesüljenek. Ez 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan változna, és a dohánytermesztés kikerülne a kedvezményezettek köréből.

„A dohánytermesztők nem voltak elkényeztetve soha”- értékelte a helyzetet Przemysław Noworyta, az Európai Dohánytermesztők (UNITAB) lengyel elnöke. Véleménye szerint indokolatlanul különböztetik meg a dohánytermelőket egyéb mezőgazdasági termelőktől. Ellehetetlenítésük pedig aligha változtat a fogyasztói szokásokon, egyszerűen Európán kívülről szereznék be az alapanyagot a dohányipari vállalatok. Jelenleg az Európai Unió nyers dohánytermelése mindössze a világtermelés alig 4%-át adja, amit könnyűszerrel pótolhatnak a piaci szereplők Európán kívülről, miközben a szektor 400 ezer dolgozónak ad megélhetést a kontinensen. A tervezett támogatásmegvonás így csak a munkanélküliséget növelné, a dohányzási szokásokon nem változtatna. Ezt a harcot nem a termelői, hanem a fogyasztói oldalon kell megvívni. - mondta Noworyta. 

 A kormányzatok vannak a legnagyobb függőségben

 Antonio Abrunhosa, a Nemzetközi Dohánytermesztők Szövetségének (ITGA) vezetője a WHO kezdeményezéseit bírálta, és egy vak emberhez hasonlította a szervezetet, aki buldózert vezet. Véleménye szerint a szervezetnél bürokraták dolgozzák ki az ajánlásokat, nem pedig mezőgazdászok. "A dohány legális termék, aminek a termesztésével létező piaci igényt elégítenek ki, nem mellesleg jövedelmező üzletág, amely sok embert foglalkoztat, és jelentős állami bevételt is produkál.

A kormányzatok vannak a legnagyobb függőségben – célzott az ITGA elnöke a magas jövedéki adókra. A sajtótájékoztató végén föltett kérdésre, hogy a dohányipar által generált állami bevétel vagy a dohányzás miatti egészségügyi kiadás a nagyobb, Przemysław Noworyta - aki egyébként a Lengyel Dohánytermesztők Szövetségének elnöke is – úgy vélte, hogy a dohányiparból származó bevétel nélkül a lengyel költségvetés összeomlana.