A prototípus az a korlátozott funkcionalitású termék, mely rendelkezik azzal a jellemzően egy, ritkán néhány képességgel, ami a potenciális vevők egy szűk csoportjának, a korai befogadóknak már ebben a formájában is nélkülözhetetlen segítséget jelent, így hajlandóak azt használni, hajlandóak fizetni érte és visszajelzéseket adni róla – definiálja a prototípus fogalmát a Startupdate bloggere.

Az angol szakirodalom Minimum Viable Productként (MVP) szokta emlegetni. Azért minimum, mert a szükségesnél nem szabad több időt és pénzt rászánni a megvalósítására. Attól, hogy szóbeli visszajelzések alapján a termék népszerű és a vevők azt mondják, hogy akarják használni, nem biztos, hogy tényleg fogják. Ennek kiderítésére szolgál az MVP, és a visszajelzések alapján lehetőség nyílik bizonyos funkciókkal kiegészíteni a terméket, vagy éppen megszabadítani a haszontalan elemektől.

A leggyakoribb MVP értelemszerűen a majdani termék egy egyszerűsített, korlátozott funkcionalitású változata, minimális designnal, és néhány működő funkcióval. Ahol csak lehet egyszerűsíteni kell, meglévő megoldásokat, sablonokat használni, trükközni, nem nagyot álmodni. Lényegében itt már a termékét fejleszti, amivel időt spórol. Ha pedig sikert arat a prototípus, csak ki kell „színezni a skiccet” és finomhangolni az üzleti modellt.

A megfelelő MVP olyan, mint Patyomkin miniszter mű-falvai. Mikor II. Katalin cárnő meglátogatta a vidéket, – hogy demonstrálja a környék gazdasági fejlődését – a miniszter csak a házak homlokzatait építette fel. A leghíresebb Patyomkin MVP-t a Zappos vitte végbe, amikor 1999-ben lefotóztak néhány cipőt a helyi cipőboltokban, majd a fotókkal feltöltötték saját webshopjukat. Ha valaki rendelt, elautóztak a boltba, megvették a cipőt, és kiszállították a vevőnek. Egy idő után beigazolódott a sejtésük, hogy az emberek hajlandóak online cipőt venni, és akkor vettek egy saját cipőboltot. Rendszert csak ez után fejlesztettek az oldal mögé.