Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A mai kor hőse a startup vállalkozó, aki értéket és pénzt teremt a semmiből. Ám ez nem volt mindig így. Egy amerikai üzleti blog remek grafikát készített arról, hogy a történelem különböző korszakaiban kik voltak a menő vállalkozók, és ők nagyjából mennyi, pénzben kifejezhető értéket adtak akkor a világnak. Természetesen az infografika nem tekinthető tudományos történelem értelmezésnek, a blog egyéni véleményt tükröz.
A képen az látható, hogy a történelem hősei mikor, mennyi értéket termeltek dollárban kifejezve. Az emberi történelem hajnalán még a vadász volt a kulcsfigura, aki rájött arra, hogy sokkal jövedelmezőbb más emberek javait elrabolni, mint vadászni-gyűjtögetni. Aztán jött a paraszt, aki szerint a termelés sokkal kifizetődőbb, mint a vadászat, majd a katona, aki szerint a király nevében leigázni a vadászt és a parasztot az igazi üzlet.
A blog szerint, az áttörés 1200 körül történt, amikor színre lépett a mesterember, aki teljesen máshogy gondolkodott, mint elődei. Ő úgy vélte, hogy ha modern termelőeszközöket, például vasfegyvert készít, és egy nagyvárosba költözik, akkor egyrészt jól megél belőle, másrészt olyan eszközt ad a városiak kezébe, amivel azok hatékonyan meg tudják magukat védeni a rablóhordáktól.
1500 körül köszöntött be a felfedezők kora, amely szerint a fosztogatás idegen tájakon a tuti üzlet. Ők részben kereskedők voltak, akik magánhasznukat királyi zászló alatt keresték. Ezt a módszert fejlesztette tovább a hivatásos kereskedő, aki arra specializálta magát, hogy extraprofittal adja el a rablott holmit, illetve tartós kereskedelmi útvonalakat építsen ki messzi tájak között. Startup nyelven ezt ma úgy mondanánk, hogy tudásukat a megosztott gazdaságra építették.
Az 1700-s évek hőse már a feltaláló volt, aki úgy vélte, hogy a gépek fogják megoldani a világ problémáit, mert azok gyorsabban és nagyobb mennyiségben állítanak elő javakat, mint az emberek. Az ipari forradalmat az ő találmányaiknak köszönhetjük, ám ennek gyümölcsét már a klasszikus vállalkozó, az ipar gyermeke aratta le. Ezek a vállalkozók, akik saját vagyonukat fektették egy-egy találmányba, és így lettek gazdagok, már érezhetően megdobták a világ GDP-jét. A blog szerint az ipari forradalom gyermekei 1 trillió dollárnyi értéket állítottak elő 1780-1900 között.
A következő korunk hőse az olajban utazó vállalkozó, aki 1900-tól került a középpontba. Mintapéldája a texasi bunkó, aki azt olvasta az újságban, hogy a fekete arany az új szövőgép, ezért gyorsan rárepült az indiánok földjére, hogy olajkutakat építsen, amiből benzint állít elő az automobiloknak. Őt követte az 1930-as évek kulcsfigurája, a vállalatigazgató, aki szerint a nagy gyárakat még nagyobb gazdasági társaságokba kell beszervezni az egész világon, a még nagyobb profit reményében. 1960-ban lépett színre a pénzügyi befektető, aki szerint jó ötlet nagyvállalatokat olcsón megvenni, majd részenként drágán eladni. Ezek az emberek összesen 8 trillió dollárral járultak hozzá a világ GDP-jéhez a hetvenes évekre.
És végre elérkeztünk a mai korhoz, amelynek hőse ki más lehetne, mint a startupper. Egy igazi stratupos úgy véli, írja a blog, hogy egy nagyvállalat az ciki, mert a vállalatvezetők csak a profitra gondolnak. Ezért ő inkább az okos és hasznos dolgok létrehozásában hisz, amelyek gyorsabban alakítják át, javítják az emberek mindennapi életét, mint a nagyvállalatok. A blog szerint az internetes vállalkozások a termékeikkel, alkalmazásaikkal olyan módon állítanak elő értéket, amely jelenleg a legnagyobb befolyást gyakorolja az életünkre, így a történelem menetére is. Gondoljunk például arra, hogy „arab tavasz” néven emlegetett észak-afrikai és közel-keleti forradalmakat a diákok részben a Twitteren, Facebookon szervezték.
