Figyelemre méltó hely az Ibolya presszó a Ferenciek terén, más mellett azért, mert egyedül itt kapható a csatos üveges Bambi, amely az ötvenes-hatvanas években vált jelképpé és akkori szintetikus alapanyaga ellenére nagyon népszerű lett. Később mindenhonnan eltűnt, az Ibolyában azt mondják, náluk is inkább az idősebbek kérik.

Sokan nem tudnak a lelőhelyről, még az italt gyártó Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-nél (BGYH) is csak több belső telefon után derült ki, hogy valóban tőlük kapja a Bambit az Ibolya egy réges-régi megállapodás alapján. Igaz, minimális mennyiséget, nagyjából egy rekesszel havonta, de a BGYH sem készít belőle többet évi 5-6 ezer palacknál a Csillaghegyi palackozóban.
| Eltűntnek hitt márkára bukkant? Írja meg! |
Ha vásárláskor olyan régi magyar márkanevet viselő árut talált, amelyikről nem sejtette, hogy még ma is létezik, írja meg nekünk az onlinegazdasag@hvg.hu címre! Akkor is írjon, ha egy ismert régi magyar terméket vett volna - legyen az élelmiszer, vagy bármi más –, de kiderült, hogy már nem gyártják, vagy nem kapni szinte sehol. |
A főváros tulajdonában lévő cég saját recept alapján készíti az italt 2002 óta, csak narancs ízben, és a Ferenciek téri presszón kívül nem is hozzák kereskedelmi forgalomba, hanem „reprezentációs és reklám, marketing célokra” használják fel.
Bár a Bambi egy-egy kivételes alkalommal felbukkant – például a Fidesz 25. születésnapi buliján 2013-ban –, a BGYH-nál azt mondják, egyelőre nem tervezik, hogy széles körben árusítanák.
Az ezredforduló óta legalább kétszer is megpróbálták feléleszteni a Bambit, nem sok sikerrel. A Pannon Aqua Rt. ásványvízcég 2001-től próbálkozott a piacra dobásával, műanyag palackban, de később részben a termékdíjak emelése miatt leállt vele.

Négy évvel később a BGYH külső partnerekkel alakított volna ki egy Bambi-büféhálózatot a strandokon, de ez sem sikerült, az akkori terv egyik ismerője szerint részben azért, mert nyomott áron kellett volna árulni az italt.
| A Pepsi végezte ki |
A Bambit 1947-ben a Hazai Szikvízüzem kezdte palackozni Horváth Mihály téri üzemében, mely az államosítás után a Fővárosi Ásványvíz és Szikvíz Üzem kezelésébe került. Gyártását az ötvenes években áthelyezték a X. Halom utcai üzembe, majd 1960-tól az akkor már Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat (FÁJIV) névű cég Döbrentei téri palackozójába, ahol a megugrott kereslet miatt NDK-gépsorokat állítottak be. Jóllehet a licenc alapján, külföldről behozott sűrítményből gyártani kezdett amerikai üdítők közül elsőként a Coca-Cola jelent meg Magyarországon (1968, Kőbányai Likőrgyár), a Bambi "halálát" a Pepsi okozta. A FÁJIV ugyanis a margitszigeti üzemben 1970-ben hozzálátott a Pepsi Cola palackozásához, ezért néhány hónappal korábban leállította a Bambit gyártó gépsorokat. További magyar üdítők története itt. |
Önmagában nem elég a jól csengő név
A Bambi-módra lappangó, illetve a süllyesztőben teljesen eltűnt régi magyar élelmiszermárkák kudarcának részben az lehetett az oka, hogy a felélesztésükkel próbálkozó tőkeszegény kis cégek nem tudtak eleget költeni a reklámozásukra. A ma is szem előtt lévő Túró Rudit, Sport szeletet és Boci csokit ezzel szemben tőkeerős multik vették kézbe.
Ha a rendszerváltást követően nem e hatalmas és profi vállalatok válnak tulajdonosokká és nem döntenek úgy, hogy meg is tartják ezeket a jól bevezetett márkákat, ma már ugyanúgy csak az idősek emlékeznének rá, mint például az Ámor vermutra, amely pedig a nyolcvanas években az egész szocialista blokkban a sztár alkoholos ital volt
– mondta Nagy Bálint, az International Business School (IBS) marketingtanszékének vezetője.
Alaptétel, hogy a régi márkáknak az ismertségük az egyik vonzerejük – bár ez egyúttal rögtön szűkíti is a potenciális célközönséget –, illetve a hozzájuk kapcsolódó nosztalgia, vagy retró életérzés, amivel akár a fiatalok egy része is megszólítható. Nagy szerint viszont önmagában nosztalgiából semmit, így márkát sem lehet építeni, az erős márkához sok pénz kell, de ha adott némi marketingtudás is, a kockázat gyakorlatilag minimalizálható.
Van, ami egy erős kézben is elvész
Egyes esetekben hiába erős multi a tulajdonos, a márkáról nem sokat hallani, és sokan talán már azt sem tudják, hogy létezik. Meglepetés lehet például, hogy ma is kapni Leo jégkrémet, mi a Tescóban fedeztük fel. Ugyan nincs nyári főszezon, de úgy tűnik, nem reklámozzák, a gyártó Nestlé magyar nyelvű honlapján sem szerepel a cég márkái között, sőt, még saját Facebook-oldala sincs. A termékleírás szerint Lengyelországban gyártják. Megkérdeztük a Nestlét, mik a terveik a Leóval, de eddig nem kaptunk választ.
A Leo régi gazdája a Budatej volt, amely 1975-ben kezdte el a jégkrémgyártást Törökbálinton. 1990-ben beszállt a cégbe a Schöller, amelyet 2002-ben vásárolt fel a Nestlé.

A Leo jégkrémeket a 2000-es évek közepéig gyártották a vállalatnál, amely további tulajdonosváltások után 2009 őszén a hazai Centrál csoporthoz került és Eispro Kft.-re változtatta a nevét.
A vállalat nem sokkal később tárgyalásokat kezdett a Nestlével a Leo átvételéről, és bár csak 300 ezer darabot gyártottak volna belőle, a Nestlé nemet mondott, inkább Lengyelországba vitte a termelést – idézte fel Riesz Gábor, az Eispro ügyvezetője.
Szerinte ma már nem érdekelné őket a Leo, mert kikopott a piacról és egy nem élő márkát már nehéz és költséges lenne felfuttatni.
Vannak, amelyek ma is futnak rendesen
Más ismert márkában viszont lát fantáziát a cég, az ukrán kézben lévő Bonbonettivel kötött licencszerződés alapján gyártják például a Tibi pálcikás jégkrémet és a Cherry Queen dobozos családi jégkrémet, sőt, korábban még Pöttyös jégkrémet is készítettek.
Nem lett siker viszont Riesz szerint a Márka üdítő alakját és ízét követő zöld-piros jégkrémük, talán az árazása miatt, az idei év forgalma alapján így újragondolják a folytatást.
Átment a köznyelvbe, hungarikum lehet
A Bambival és a Leóval ellentétben sokkal több helyen lehet kapni már a Mirelite termékeket, amelyeket 2010-ben kezdett visszahozni a piacra a Mirsa Zrt., amely később Mirelite Mirsára változtatta a nevét. A 71 éves márka nevéről, amely 1945-ben Európa első gyorsfagyasztott márkája volt, meg kell említeni, hogy a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Elite terméke elnevezésből állt össze mozaikszóvá, illetve hogy a köznyelvbe is átvándorolt, ma mindent mirelitnek hívunk, ami fagyasztott.

A sikeresen felélesztett régi márkák gyártói legtöbbször már nem a nosztalgiára építenek, sőt, akad cégvezető, aki már magát a retró szót sem szereti hallani a termékével kapcsolatban, inkább azt hangsúlyozzák, hogy mai élő márkáról van szó. A Mirelite Mirsánál, amelynek jelenleg Albertirsán, Miskolcon és Domoszlón vagy gyára, a múlt is fontos, a tavalyi kerek Mirelite-évfordulóra kiállítással, könyvvel készültek, és azon dolgoznak, hogy a márka hivatalos hungarikum címet kapjon.

A cég, amely az áruházláncokban a nagy nemzetközi márkák mellett a gyorsfagyasztott piacon magas részesedéssel bíró saját márkás termékekkel is versenyez, a láncokkal közösen próbál kialakítani promóciós kampányokat. Közvetlenül is megpróbálják elérni a vevőket, többek között a tavaly elindított Mirelite Food Truckkal, amellyel az egyes rendezvények helyszínein el is készítik például a meggyes vagy szilvás gombócokat.
A Mirelite Mirsa több lábon áll, a belföldi értékesítés mellett 60 országba exportál, igaz, a legnagyobb részükbe nem a Mirelite márkanévvel. De Sánta Zoltán marketing- és belkereskedelmi igazgató szerint azt tervezik, hogy a Mirelite márkával is megjelennek több országban, első körben a környező országok magyarok lakta területein is, ahol még ismerhetik a régi nevet.