- Hé, ez nincs középen.

- Mert ez kézzel gyártott. Ezek ilyenek.

És valóban, a pár hónapos “hájp” mögött igazából nem egy profi, nagyüzemi gyártósoron végiggördülő plüssjármű áll. Amolyan manufaktúra. Egy magyaros manufaktúra. Egy VIII. kerületi gangos ház lakásának néhány négyzetméteres vendégszobájában mozdulni sem lehet a félig kész plüss metrókocsiktól, de legalábbis a matricáktól. A lángoló plüssmetró ugyanis itt készül, egy része biztosan. Végül is a Facebook is egy kollégiumi szobából indult.

Nagyjából másfél hónapja várják a BKV-jármű-őrültek, hogy megvehessék a lángoló plüssmetrót, -villamost vagy -buszt. Október 20-án bukkant fel a Facebookon egy kérdőív arról, hogy ezeket a termékeket ki venné meg, és főleg, hogy mennyiért. Már maguk a játékok (vagy hivatalosan az ajándéktárgyak) is kíváncsivá tettek mindenkit, de az, hogy nem egyből árulni kezdték, hanem egy profi kérdőív segítségével az elkérhető árat próbálták megtudni a potenciális vevőktől, egészen ritka Magyarországon. Így aztán nem is meglepő, hogy mindenki vérprofi játékgyárosokat várt volna, sőt, voltak, akik egy titkos BKK-akciót láttak az egész mögött.

Petényi Mirkó és Petényi Márk szerint a lángoló plüssmetró nem a 3-as metró, a villamos meg nem a Combino

Mónus Márton

Mindez persze nem is csoda, hiszen a plüssmetró kitalálója valóban a BKK-nál dolgozott, ám az ajándéktárgyakat nem a közlekedési vállalat készíti, hanem a Petényi testvérek. Hogy hogyan lett egy ötletből végül kézzel fogható termék, azt magam is csak találgatni tudom. Pedig otthon már átéltem ezt, amikor apám a hátsó szobában szenvedélyesen elkezdte gyártani a játékkismotort. A kicsi szoba itt is megvan, a földtől elrugaszkodott, a plüssöket kitaláló Mirkót pedig a földön két lábbal álló bátyja, Márk terelgeti. Az összhang megvan, még akkor is, ha minden harmadik mondat valahogy úgy kezdődik, “aha, igen, na ez is egy olyan dolog, amiben nem értünk egyet”.

Rajongani járművekért? Na, azt lehet

Az egész plüssmetróőrület szerintük nem október 20-án kezdődött, hanem úgy nagyjából 30 évvel ezelőtt. Édesapjuk egyebek között vasútgépész is volt, egy időben pedig a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán tanított. Gyerekkorukban modellvasúttal játszottak, majd Mirkó a számítógépes tömegközlekedési menedzserjátékok előtt ült. Aztán ez elveszett mindaddig, míg a BKK-hoz került. “Ott elképesztően sok közösségiközlekedés-szerelmes vett körül. Azt láttam, hogy nagyon lehet rajongani a járművekért. Végül én is közlekedési freak lettem.”

Bár Mirkónak nagyon sok ötlete van, az, hogy egy közlekedési jármű ajándéktárgy is lehet, a nászútján jutott eszébe, a különleges villamosáról híres Lisszabonban. A turisták nem csak lefotózták a villamost, hanem műanyag ajándéktárgyként haza is vitték. Szerinte az emberek szeretek hazavinni az élményeiket, a közlekedéshez pedig mindenki viszonyul valahogy, mindenkinek van például egy buszos története.

Nagyjából mindenki számára az lenne evidens, hogy a BKK alkalmazottjaként a cégen belül csinálja meg a plüssöket. De valahogy nem így lett. Kreatív vezetőként nem az ajándéktárgyakért felelt, és ahogy fogalmaz, a BKK sem tűnik úgy, mint amelyik komoly hangsúlyt fektet az ajándéktárgyakba.

"De nem azért jöttem el onnan, hogy megcsináljam a plüssmetrót."

Olyannyira nem, hogy testvére még most is dühösen tud csak beszélni arról, hogy az öccse gyakorlatilag kiugrott a semmibe. Csomó ötlete volt, de csak a fejében léteztek.

“Ez annyira nem volt kitalálva, hogy én ki voltam akadva azon, hogyan lehet úgy eljönni egy munkahelyről, hogy semmi sincs előkészítve” – mondja Márk, aki egyébként jól menő cégén keresztül szállt be a plüssprojektbe. Pénz az volt, mivel az Euromarknet Kft. domainregisztrációval és építőanyag-gyártással foglalkozik. De hogy hogyan kell plüssjátékot csinálni, arról egyiküknek sem volt elképzelése.

Az épületanyag-gyártás szerintük egyszerűbb, mint a plüssjárműveket legyártani

Mónus Márton

Márpedig egy baráti beszélgetés alkalmával a felsorolt ötletek közül ez tűnt a legéletszerűbbnek, de hogy valóban megtérül-e a befektetett munka és pénz, arról semmilyen kutatásuk nem volt. Így néhány látványtervvel, de egyetlen darab elkészült plüssjármű nélkül feldobták a Facebookra a kérdőívet, végül még egy oldalt is csináltak neki, mivel akkora volt az érdeklődés. Másfél hónap alatt ötezren töltötték ki, nagyjából kétezren jelezték, hogy ha elindul az árusítása, azonnal szóljanak.

Márk tehát meggyőződött, hogy igény az van rá, hogy profit lesz-e rajta, az viszont egyáltalán nem biztos. Mivel ilyet még nem csinált senki, a gyártás megkezdése, ahogy fogalmaznak, igazi szívás volt.

Kellett keresni egy céget, amelyik több száz szivacsot ugyanolyan méretre levág, aztán egy másikat, amelyik kiszabja és összevarrja. “Elhajtottak minket, hogy ők ilyet nem vállalnak, vagy hogy csak pontos műszaki leírással varrják meg. De többen azt mondták, ezt nem lehet megcsinálni”. Végül egy varroda vállalta.

Ám mivel egyikük sem műszaki ember, ezért a technológia kitalálása is okozott némi fejtörést: napokig járták a nyomdaipari boltokat, hogy milyen festéket használjanak, milyen eljárással kerüljenek fel az ajtók, ablakok a plüssökre. A fóliák felragasztását Mirkó csinálja a vendégszobában, napi több órában vágja ki a matricákat a fóliahengerből és ragasztja fel a kiszabott anyagokra. Kezdetben több-kevesebb sikerrel. A metrókocsi vonalai először hullámosra sikeredtek, a busz kerekei meg még egyáltalán nem passzolnak, így abból egyetlen készült el eddig, a “Frankeinstein-busz”.

Ez nem metró, ez egy korrajz

Egyelőre csak két termék lesz kapható, a mosolygós villamos, amely határozottan nem Combino. “És ez határozottan nem a 3-as metró, ez egy metró”.

Mert szerintük az effektíve nem is így néz ki: annak van emblémája, ennek nincs. Az hosszabb, koszosabb kék, és az ablakai is különböznek. De persze Mirkó szerint nem véletlen, hogy Magyarországon erre asszociáltak. Még a BKK-vezér is, aki szerint a lángoló plüssmetró nem egy jópofa játék, és az emberi élettel nem szabad viccelni.

Mirkó naphosszat vágja ki a matricákat a vendégszobájában

Mónus Márton

“Szerintem viszont ez egy korrajz arról, hogy Magyarországon poén tud lenni egy ilyen dolog”.

Mirkó egyáltalán nem akart senkinek beszólni ezzel, nem akar politizálni, sőt, imádja a közösségi közlekedést. A 3-as metró állapota viszont valóban nem hagyja hidegen. Mint mondja, az egész olyan, mintha egy család, amelyiknek van egy rossz autója, összegyűjtene egy csomó pénzt, és ahelyett, hogy megcsináltatnák a munkábajárós autót, inkább medencét építenek. És ez a család Magyarország, a metró meg a munkábajárós autónk.

A lángoló plüssmetróból és a mosolygós villamosból egyelőre pár száz darab van készen, a nagy igényt egyelőre nem tudják kielégíteni. A webshopos árusítás a napokban indul, kedvezményes áron. Hogy mi lesz a folytatás, még nem tudni. Ez egy pilot projekt, de ha bejön, akkor már biztosan egy másik cég fogja csinálni.