Persze a régi szocialista recept szerint az oktatás, még az egyetemi is, továbbá az egészségügyi ellátás is ingyenes – elvben. De egy kubai orvos fizetése alig több havi harminc dollárnál. Ezért rohamosan csökken az egyetemekre jelentkezők száma. A 2009-10-es tanévre még 606 ezren iratkoztak be, de a 2014-15-ösre már csak 173 ezren. Az AFP helyi riportjából kiderül, miért nem érdemes magas szakképzettséget szerezni. A 26 éves Beatrix a jogi egyetemet végezte el, ügyvédi szakvizsgája van. De jelenleg Havanna egyik turisták látogatta negyedében szobrozik. A szó szoros értelmében. Ezüstös festékkel fedi be testét, órákon át mozdulatlanul áll, a turisták pedig dobálják a dollárokat. „Egy nap alatt 20 dollárt keresek. Ha elmennék egy állami céghez, egy egész hónap alatt kapnék harminc dollárt” – nyilatkozta a francia hírügynökségnek.

Az AFP másik riportalanya szakképzett betegápoló, ő az egészségügyet hagyta ott, hogy triciklijén turistákat szállítson az állami kórházi fizetés húszszorosáért. A kubai modell teljes csőd. Negyvenöt éve, még Kuba segítette nagylelkűen Vietnamot, kubai mérnökök és szakmunkások ingyen építettek, szocialista ajándékként szállodát Hanoiban. Akkor Vietnamban a havi átlagbérből egy darab magyar Amo szappant lehetett megvenni a hivatalos szocialista nagyáruházban. Igaz feketepiac már akkor is volt Vietnamban, De a mai Hanoi vagy Ho Si Minh város Havannához képest paradicsom.

 Vietnam megtartotta az egypártrendszert, akárcsak Kína, de a gazdaságban a piac dominál. Kuba viszont leblokkolt az ősi Fidel Castro-i doktrínánál. Igaz, ma már félmillió maszek, azaz magánvállalkozó is van a 10 milliós országban, de a lakosság többsége az állam szolgálatában áll. Az ősellenség Amerikával beindult kibékülés következtében lassan életre kel az idegenforgalom, ebből profitálnak az ügyes umbuldázók, ahogy annak idején nálunk is a hetvenes-nyolcvanas években.

2016-ban már 285 ezer amerikai turista látogatott Kubába, vagyis majdnem kétszer annyi, mint az előző évben. A turizmus tehát lendületet adhat, de Kuba életre keltéséhez valódi reformok kellenek, amelyek persze politikai kockázatokkal is járnak. Nagy kérdés, hogy Trump mit választ. Továbbra is totalitárius ellenségként kezeli, vagy megpróbálja Kubát lassan beemelni a világgazdasági vérkeringésbe, azon belül is közép-amerikaiba. Egyik verzió sem kockázatmentes, mert kudarc esetén újabb menekülthullámmal kell számolni.