Német startup cégek előszeretettel alkalmaznak nagymamakorú, azaz leginkább az ötvenes éveikben járó vagy idősebb nőket. „Start-up-Oma” – így hívják őket, és a KPMG tanácsadó cég tavalyi keltezésű startuptanulmánya szerint a fiatal német vállalkozások nagyjából tíz százaléka foglalkoztat ilyen pótanyákat (mert, bár némelyikük tényleg nagymama, kora szerint a többség inkább anyja lehetne a huszonéves pártfogoltjainak). Ez nem jelentéktelen arány, még ahhoz képest sem, hogy a csocsóasztal még fontosabb: az ifjúsági munkahelyek 25 százalékának tartozéka. A felmérés azokról az irodákról szól, ahol az öltözködési rendbe lényegében mindenhol belefér a kapucnis pulóver.
A céges nagyik feladatköre – némi bevásárlás és hivatalsegédi rohangálás mellett – nagyjából egybevág azzal, ami egy viszonylag új munkakörben, a feel-good manager szerepében kívánatos. Ez, vagyis a jó közérzet menedzsere immár némelyik gazdasági képzés tanrendjében is szerepel. Németországban tavalyelőtt óta szakmai szövetségük is van a munkahelyi hangulatot javító szakembereknek. Ez a tevékenység természetesen nincs életkorhoz vagy nemhez kötve, ezért is érdekes, hogy – mint a közelmúltban a hamburgi Die Zeit riportjából is kiderült – a startupnagyi viszont valóban nem fiatal, és valóban nem nagypapa. Az életkor abból az okból számít, hogy a feladat nem követel teljes munkaidőt, ezért leginkább olyanokat vonz, akik már kiszorulóban vannak a rendes munkaerőpiacról, de a nyugdíjazásukig még hátravan jó pár év.
A berlini Door2Door startup példájával élve a lap azt írta, hogy a nagyikat a német Minijob (miniállás) rendszerben foglalkoztatják, vagyis havi 450 eurót kereshetnek, kedvezményes járulékfizetés mellett. Az viszont már inkább a konvenciókkal függhet össze, hogy a főzőcskézős-csevegős munkára a jelek szerint nemigen alkalmaznak férfiakat (bár az idevágó álláshirdetések korrekt módon általában nőket és férfiakat egyaránt megszólítanak). Míg a startup cégek többnyire versengenek a tehetséges fiatalokért, a közérzetjavító középkorúakkal pont fordított a helyzet: ők állnak sorba a kívánatos állásokért. A cégek válogathatnak köztük, és ha a helyzet úgy alakul, könnyű szívvel lecserélhetik őket.
A berlini vagy müncheni startupnagyikról szakemberek is úgy tartják, hogy a házias ebédekkel, a kedves szavakkal és egyéb jótéteményeikkel javítják a csapatszellemet, növelik a munkatársak motivációját, segítik az újonnan érkezők beilleszkedését – és mindezt a kisebb cégek is megengedhetik maguknak. Többnyire angoltudást is feltételül szabnak, hiszen a startupok külföldről is vonzzák a tehetségeket. A munkakör betöltéséhez ezért gyakran megkövetelik a helyismeretet is, hogy a nagyik el tudják mesélni, hová csöppentek az érkezők. Más kérdés, hogy nagyobb vállalatoknál már nem elég a kedvesség és az életbölcsesség. Ott érdemi kérdésekben is el kell igazítani a dolgozókat, ezért fizetett nagyik helyett inkább a hr-munkatársaknak kell bevetniük magukat az ifjú tehetségek irányításához.
