Márquez novelláját visszadobták, de Salinger és Updike a lap neveltjei voltak – 100 éves a legendás The New Yorker
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé.
Vajon ki nem álmodott még arról, hogy milyen csodás lenne egy meleg vízzel teli fürdőkádban ülve végigcsorogni a Dunán Budapesten, pezsgőt szürcsölgetve a Lánchíd alatt? A holland Frank De Bruijn nem pont erről fantáziált ugyan, de valami hasonlóról. Egy kiszuperált teherhajón lakott egy hollandiai csatornán, és nagyon szeretett volna egy meleg vizes medencét. A jakuzzi azonban nem fért be a hajó belsejébe, ezért kénytelen volt kitenni a csatornára. Amikor aztán összeeszkábálta a vízen úszó medencéjét, annak akkora sikere lett a környéken, hogy rájött: ebben még üzlet is lehet.
Barátjával, Jochem Karstanjével azonnal elkezdték megtervezni azt az eszközt, amely az elmúlt időben hot tub néven kezdte meghódítani a világ városi vizeit. Olyan csónakot találtak ki, amelynek a váza ugyan fából készül, de műanyaggal borítják be, és tulajdonképpen nem más, mint egy hat–nyolc személyes kis medence, amely úszik a vízen. Körülbelül 1800 liter víz van benne, amelyet fatüzelésű kályhával lehet 38 fokosra melegíteni – így a hot tub akár télen is használható. Sőt a fürdőzők szerint akkor adja a legjobb élményt, amikor a meleg víz gőze kíséri a csordogáló csónakot. A bekészített fát az utasok pakolják a kályhába, amelynek fala érintkezik a medencében lévő vízzel, és pont olyan kellemesen meleg, hogy akár hozzá is lehet dőlni. A furcsa csónakot az egyik verzióban egy kisebb elektromotor hajtja, de létezik már hagyományos, külső motoros változata is.
A holland páros Rotterdamban indult el a hot tub bérbeadásával, és a szolgáltatás olyan népszerű lett, hogy külföldre is kiléptek vele. Jelenleg két finn városban, Helsinkiben és Turkuban, továbbá a svájci Zürichben, Angliában pedig a Londonhoz közeli Eghamben, illetve a brit főváros központjában, a Temzén is lehet már úszó kádakat bérelni. Üzleti értelemben az igazán nagy dobás természetesen a londoni elindulás volt, amelyre idén nyáron kerítettek sort.
A medencés csónakázásért két órára 140–180 eurót kérnek. A fedélzeten közben általában megy az iszogatás; a helyszíntől függ, hogy az ellátmányt az utasok maguk vihetik fel a közlekedési eszközre, avagy nem. Bizonyos helyeken ugyanis a folyóparti éttermek láttak fantáziát a szolgáltatásban, és ők nyilván ragaszkodnak a helyi fogyasztáshoz. A hot tub irányítása nem igényel különösebb navigálási ismereteket, ám alapszabály, hogy a kapitány nem lehet ittas, és ezen az állapotán útközben sem változtathat. Ha tehát a hajót kibérlő csapatban mindenki pezsgőzni szeretne, akkor kötelező kormányost bérelniük a cégtől.
A fejlesztőpáros biznisze folyamatosan terjeszkedik a világban, nemrég kapták meg az engedélyeket, hogy az Egyesült Államok városi vizein is megjelenjenek. Folyamatosan keresik azokat a potenciális nemzetközi partnereket, akik fantáziát látnak a szolgáltatás meghonosításában. Egy hot tub ára egyébként felszereltségtől függően 11–16 ezer euró között mozog, az üzleti partnereknek azonban megpróbálnak segíteni a tervezésben az ötletgazdák, vagyis igyekeznek közösen kitalálni, hogyan térülhet meg a nem is olyan olcsó befektetés.
A cikk a HVG 2017/39. számában jelent meg.
