Lúzerként kezdte, de ma már tanítja, hogy legyen valaki "csajozógép"

Csang Cseng-hsziao 27 éves, és még nem volt párkapcsolata. Még soha nem is csókolózott. Már nagyon vágyik a szerelemre – csakhogy, mint sok kínai férfi, nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Ezért randiedzőhöz fordult: beiratkozott a „Légy Szerelmes – Emocionális Tréning” fantázianevű iskolába, amely arra tanítja meg a magányos férfiakat, hogyan flörtöljenek és hogyan küzdjék be magukat az áhított hölgy telefonos kontaktjai közé. „Sokan szenvednek attól, hogy nem képesek kapcsolatot teremteni” – mondja Csang. „Sokszor nem is arról van szó, hogy valami baj van velünk. Csak nem tudjuk, milyen részletekre érdemes odafigyelnünk” – magyarázza.

A randizás a világon mindenütt nehéz ügy, de a kínai férfiak az átlagosnál is rosszabb helyzetben vannak. Bár az egykepolitikának elvileg két éve vége, korábban nagyon sokan az abortusz mellett döntöttek, ha kiderült, hogy a magzat leány. Így tavaly már 33,6 millióval több férfi volt Kínában, mint nő. „Nem csoda, hogy a férfiak iszonyú nehéz helyzetben vannak, főleg azok, akiknek még pénzük sincsen” – mondta a szexualitás helyi szakértője, Li Csin-ho a The New York Timesnak.

Ráadásul Kínában a házasságokat évtizedeken át előre elrendezték a szülők, sőt egyes helyeken a mai napig szokás, hogy fákon vagy lámpaoszlopokon helyezik el eladósorba került gyermekeik életrajzát, így keresve párt felcseperedett fiuknak vagy lányuknak. A házasság sokáig abszolút haszonelven működött, így szinte egyáltalán nem voltak olyan társasági események, ahol a fiatalok megismerkedhettek volna egymással. A hivatalos egybekelés előtti szexet pedig egészen az 1990-es évekig szigorúan tiltották.

A randitréningcég alapítója, Csang Min-tung azt mondja, valaha ő is éppen olyan volt, mint azok, akiket most tanít: igazi lúzer – kínaiul diaosi –, aki egy 2012-es szakítás sebeit nyalogatta éveken át. Az internetet böngészte, hátha talál valamilyen megoldást a bajára, és ekkor fedezte fel a nemzetközileg előszeretettel használt pick-up artist (magyarul: csajozógép) kifejezést. Két évvel később megalapította randitréning-iskoláját két társával. A szolgáltatások díja 45-től 3 ezer dollárig terjed attól függően, hogy valaki csak egy gyorstalpalóra iratkozik be, vagy rögvest afféle személyi edzőt fogad. Az élelmes vállalkozónak már követői is akadtak: számos kínai városban indultak az övéhez hasonló cégek.

Az elmúlt két évben több mint 300-an iratkoztak be Csang Min-tungék tréningjeire, és állítólag a „végzettek” 90 százaléka hamar talált is barátnőt. A kurzus első napján a férfiak megjelenésén dolgoznak: elmennek vásárolni egy ruhaboltba, aztán a borbély következik. „Miután talál magának valakit, sok kínai férfi elhagyja magát. Nem jár fodrászhoz, nem cseréli rendszeresen a ruháját” – mondja az üzletember, aki stílusosan hipszterszemüveget és szűk fehér inget hord. „A nőknél viszont fordított a helyzet: sokat adnak magukra. Ezért van az, hogy sok férfinak nincs tartós kapcsolata” – festi fel a szomorú alaphelyzetet.

Ezután a diákok teázgatnak, olvasgatnak, falatkákat csipegetnek, és az oktató egy barátnőjével, Vang Csennel szelfiznek. Így készülnek fel arra, hogy a digitális világban randizzanak. Kínában az okostelefonok megjelenése forradalmi változásokat hozott a társasági életben: az emberek szinte kizárólag a WeChat alkalmazáson keresztül ismerkednek, amelyet ma már több mint egymilliárdan használnak. Az intenzív kurzus diákjai egy bevásárlóközpont mellett kapják az első esti leckét: környékezzenek meg egy nőt, és kérjék el a WeChat-kontaktját. Csang Cseng-hsziao két sétáló nőt szólít le, de azok – bár egy pillanatra lelassítanak – szó nélkül továbbmennek. A fiú csalódottan megy vissza a csoportjához, a tréner azonban így biztatja: azzal, hogy meg merte próbálni, már megtanulta a leckét.