Gyerekholmi, kismamaruha, babakocsi - ezekben az a közös, hogy csak rövid ideig van rájuk szükség. És ha már kéznél van az internet, adódott az ötlet, hogy érdemes lehet erre üzletet építeni.
Pár hónap alatt kinövi a gyerek, aztán már csak a gond van vele. Még akkor is, ha az ifjú szülők buzgón csereberélnék, kölcsönöznék vagy eladnák a ruhákat. Ez ugyanis nem mindig sikerül; a legtöbb mama és papa idejéből és kereskedői érzékéből rendszerint nem futja az összes használható darab továbbadására. A megoldás: vásárlás helyett bérlés. Ami az esküvői vagy báli ruháknál magától értetődik, azt most a gyerekdivat piacán igyekeznek szélesebb körben elterjeszteni Németországban. Egy nagy szereplő, a kávék mellett egyre inkább iparcikkek kereskedelméből élő Tchibo egy startuppal, a három éve gyerekholmibérlésre alapított Kilendával szövetkezik. A szolgáltatás január 23-án indul, de nem a bolthálózatban, hanem kizárólag interneten.
Az üzleti modell egyszerű: a trikók, pulóverek, pizsamák és egyebek havi bérleti díja körülbelül a vételár ötöde. A szülőnek nyilván akkor éri meg, ha gyorsan gyarapodik a pici, és pár hónap alatt kinövi a cuccokat. Ráfizetni nem tud: amint a bérleti díj eléri a vételárat, a bérlő nem fizet tovább, és övé a holmi. Hogy a kereskedő számítása mennyire válik be, azt egyelőre nehéz megjósolni. A bolt bármilyen állapotban visszaveszi a bérelt holmikat, tehát az elhasználódott darabokon esetleg veszít egy kicsit. Ha viszont a keveset hordott holmikat többször kikölcsönzi, abból nagyobb haszna lesz, mint amennyi a bolti áron lett volna.
A mérleg azonban nem elsősorban pénzben értékelhető. A Tchibo azoknak a nagy cégeknek az egyike, amelyeket olcsó áruik miatt könnyen elérhet a környezetvédők haragja, illetve a harmadik világbeli varrónők és más munkások kizsákmányolása elleni tiltakozás. Ha a kölcsönzés körforgása révén kevesebb vitatható eredetű új termék kerül a boltokba, az javíthatja a cég imázsát. Egy környezetvédői felmérés szerint a probléma nem csekély: Németországban évente 60 ruhadarabot vásárol az átlagfogyasztó, viszont az új holmit mindössze négyszer viseli, a szerzeményei ötödét pedig egyszer sem veszi föl, aztán megszabadul tőlük, többnyire a szemétbe dobja őket – idézte a Süddeutsche Zeitung Kirsten Broddét, a Greenpeace textilszakértőjét. A pazarló vásárlási szokások a gyerekruhákra is érvényesek, panaszolja a szakértő a fast fashion néven is emlegetett trend hátulütőit. Pedig a ruhák esetében ez különösen káros, hiszen a textilgyártást – az olajipar után – a világ második legszennyezőbb iparágának tartják a környezetvédők.
Miközben a vásárlás helyett a bérlés amúgy is egyre népszerűbb – például a nagyvárosok lakói saját kocsi helyett az autómegosztó szolgáltatók járműveit vezethetik –, a gyerekholmi-tulajdonlásról egyelőre kevesen mondanak le. Napjaink német piacán a hagyomány megváltoztatásának úttörői közé tartozik a magdeburgi Kilenda, amely mostantól a maga szervezési gyakorlatával egészíti ki a Tchibo piaci erejét. Az egyelőre nagyjából 3 ezer ügyfelet kiszolgáló Kilenda eddig kissé más piaci szegmensben mozgott: márkás gyerekruhákat, játékokat, gyereküléseket és kismamaruhákat kölcsönöz. Egy-egy ruhadarab 4–10 gyereket szolgál ki – mondta Hendrik Scheuschner, a Kilenda főnöke a múlt heti Tchibo-sajtóbemutatón. Szintén gyerekholmik bérbeadásával foglalkozik az alig kétéves Kindoo. Egy további német startup, a babakocsikat bérbe adó Mami Poppins ugyanakkor mifelénk a nagyszülők korosztályában akár a hajdanvolt (és egyébként csecsemőmérlegben is utazó) Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat emlékét is fölidézheti. Különbség, hogy a német kölcsönkocsit nem kell szállítani, mert ha a helyzet úgy kívánja, a Mami Poppins akár a nyaralás helyszínére is postázza.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
