Amikor kedvenc kiskutyáját, az egyéves west highland terriert elütötte egy autó, Silvia Engel-Suarez szíve összetört. Sokáig kereste, mivel tudna a legszebben tisztelegni Kiki emlékének, ám a kapható emléktárgyakkal, különleges fiolákkal nem sikerült megbarátkoznia. Mivel már akkoriban is ékszerdizájnerként dolgozott, kigondolt valami egészen újat és személyeset: a kutyus hamvaiból medált készített magának. És miután ez határtalan megnyugvást hozott fájó sebeire, arra gondolt, hogy talán másoknak is segítene a szeretteik – legyenek akár rokonok, akár négylábú házi kedvencek – elvesztése miatt érzett gyászukban, ha effajta ékszereket készítene, egyedi megrendelésre. A mexikói származású művész eleinte persze idegenkedett attól, hogy mások gyásztörténeteit kelljen végighallgatnia, és hogy ismeretlen emberek, avagy háziállatok hamvaival dolgozzon. Kikié után egy kedves ismerőse macskájának a maradványaiból készített medált – talán ez a baráti megbízás lendítette át azon a bizonytalanságon, hogy érdemes-e efféle üzletbe belevágnia. Így született meg a Love Ashes nevű vállalkozása.
Silvia mára megtanulta kezelni a morbid helyzeteket. Profi lett például abban, hogy szigorúan rövidre zárja a gyászos telefonbeszélgetéseket, mondván: a sok sírás elterelné a figyelmét a munkáról. A megrendeléseket pedig legfőképpen temetkezési vállalkozókon keresztül szerzi. A gyászolóknak mindössze annyit kell tenniük, hogy kiválasztják a Love Ashes weboldaláról, milyen fazonú ékszert szeretnének. A hamvakat egyenesen a krematóriumok küldik el az ékszerműhelybe, persze a hozzátartozók megbízásából, egy kis fiolában. Ezenkívül virágüzletek és állatorvosok is segítenek az üzletszerzésben, merthogy a megrendelők jelentős része a kutyájára, a macskájára vagy a kanárijára akar emlékezni az egyedi ékszerrel.
A teljesen kézi munkával készülő ékszerekhez az elhunyt maradványaiból nagyjából egy negyed teáskanálnyit használ fel, amit úgynevezett dichroic üvegbe zár. Ezt a speciális, strapabíró anyagot a NASA fejlesztette ki az 1950-es években a műholdas tükrök gyártásához. A lényege, hogy a rétegeket különleges eljárással gőzölik egymásra, és ettől szivárványszínűen csillog az üveglap, méghozzá attól függően más és más színekben, hogy milyen szögből nézik.
Silvia mindig rózsaszín kötényben dolgozik, és munka közben üdítő popzenét hallgat, főként a Dave Matthews Band és John Mayer dalait. A medálokon kívül gyűrűket, fülbevalókat és bekeretezett asztali díszeket is készít, ez utóbbiakra az elhunyt nevét is rávési, ha a hozzátartozó úgy kívánja. Alapvetően háromféle dizájnból választhat a megrendelő: a klasszikus, négyzet alakú medál mellett a szív alakú, illetve a kerek ékszerek képezik a fazonválasztékot. De ma már mind többen óhajtanak egyedi darabot – népszerű például a kereszt formájú medál –, a fülbevalókat pedig sokan úgy kérik, hogy ne látsszanak át az üvegen a hamvak. „A hamvaknak pont olyan a textúrájuk, mint a porcukornak” – vallja honlapján a dizájner. „Egyszer egy Ginger nevű madár emlékére kellett medált készítenem. A madár szürke-sárga-narancssárga volt, ezeket a színeket sikerült rekonstruálnom az ékszerben. A tulajdonosa azt mondta, fogalmam sincs róla, mennyire különleges ajándékkal leptem meg” – idézi fel több ezer eddigi munkája egyikét.
A különleges ajándéknak persze az ára sem mindennapos. A medálok 250–300 dollárt kóstálnak, a gyűrűk ennél valamivel olcsóbbak, már 195 dollárért elérhetők, a fülbevalókért pedig jellemzően 115 dollárt kell fizetni. A legdrágábbak a keretezett emléktáblák, azoknak általában 395 dollár az áruk. A fizetséget természetesen mindig előre kéri Silvia, a fel nem használt hamvakat pedig díjmentesen visszajuttatja a gyászoló hozzátartozónak vagy gazdának, az eredeti fiolában.
A cikk a HVG 2018/11. számában jelent meg.