Miközben egyre több a kétség a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban – elsősorban az Oroszországgal szembeni szankciók és Moszkva ukrajnai háborúra visszavezethető hosszabb távú elszigetelődése miatt – a beruházásról egyelőre olyan információk érkeznek, amelyek a munka folytatásáról szólnak.

Ebbe a sorba illeszkedik a beruházás menedzselésére alapított Paks II. Zrt. újabb tőkeemelése is: az idén március 2-i cégbejegyzés szerint a társaság jegyzett tőkéjét 151 milliárd forintról 179,15 milliárdra emelték.

A bő 28 milliárdos tőkeemelésről, egyben az alapító okirat módosításáról még a háború kitörését megelőzően, január 31-én született döntés – vagyis egy nappal Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor magyar kormányfő moszkvai találkozója előtt. A magyar kormány a jelek szerint nem tartotta szükségesnek, hogy a tőkét érintő döntés végrehajtását, bejegyzését megakadályozza, holott arra már Oroszország ukrajnai bevonulása után került sor. Ez tehát egy újabb erős jelzés arra, hogy az Orbán-kormány kitart a beruházás mellett.

Paks II. tőkeemelésére idén eredetileg 270 milliárd forintot terveztek a 2022-es büdzsében, de tavaly év végén – felismerve, hogy a költségvetési mozgástér szűkebb, mint a Fidesz-kormány gondolta – egy sor beruházás leállításáról, forrásainak átcsoportosításáról döntöttek. Ennek részeként pedig az új blokkokra szánt 270 milliárdból is levágtak 40 milliárdot.

Ezt egy hete újabb keretcsökkentés követte, amikor a Magyar Közlönyben megjelent határozat értelmében 5,2 milliárd forintot vontak el a Süli János tárca nélküli miniszterhez tartozó paksi projekttől. A tőkeemelésről viszont nem tájékoztatták a közvéleményt, az csak a cégpapírokból derült ki.

A jelenlegi kormány álláspontja ismert, elkötelezettek az atomipari fejlesztés mellett, ezt Orbán Viktor többször is megerősítette a közelmúltban. A beruházásban részt vevő orosz partnercégek részéről is hasonló tartalmú nyilatkozatok születtek az elmúlt hetekben, bár lapértesülések szerint a kulisszák mögött nemrég már az építkezéstől való elállási szándékát jelezte a Roszatom, vis maiorra hivatkozva. (Mások mellett ezt a céget is nevesíti az Európai Parlament pár hete elfogadott állásfoglalása, amely a háború miatt szankcionálandó orosz entitásokat listázza, ez azonban, szemben a tagállamok által szentesített intézkedésekkel, jogi erővel nem bír.)

A kérdés tehát az, hogyha mégis folytatódik az építkezés, az oroszok kezében maradhat-e a kivitelezés (mint ahogy a működő blokkok esetében is támaszkodunk az orosz technológiára), vagy az ukrajnai agressziójuk miatt az Európai Unió hosszú időre kizárja őket a közösség energiapiacáról. Ez a gáz, kőolaj esetében nehezebben megoldható, az atomenergiában viszont könnyebben végrehajtható az irányváltás.

Ma az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a projektet nem lehet folytatni az orosz cégekkel (kiemelten a Roszatommal), a helyükre nyugat-európai társaságok léphetnek. Ez természetesen az oroszokkal kötött 10 milliárd eurós hitelszerződés felmondását is magával hozná. Ebből a keretből a magyar fél már százmilliárd forintos nagyságrendben hívott le forrásokat, de eddig rendre elő is törlesztette azt, mivel az orosz hitelnél kedvezőbb nemzetközi kamatok ezt lehetővé tették.

Arra a kérdésre nehezebb választ adni, hogy mi lenne a projekt sorsa, ha az ellenzék nyerne a vasárnapi választáson. A hat párt alkotta szövetségben mindenféle vélemény megtalálható, az atomenergiát mereven elutasítótól az észszerű hasznosítást támogatóig. Ha miniszterelnök-jelöltjük mostanában hangoztatott véleményét tekintjük kiindulópontnak, akkor az utóbbi tábor álláspontja lesz az irányadó: Márki-Zay Péternek az atomenergiával nem, csak a magyar–orosz megállapodással van baja.