Immár 160-nál is több halálos áldozatot követelt az Egyesült Államokban a Helene hurrikán, 1,1 millió ingatlanban napokkal a katasztrófa után sem volt áram, és még most is számolják, hogy a tömegek közül, akiknek el kellett hagynia a lakását, hányaknak nem lesz hova visszatérnie. Brian Kemp georgiai kormányzó úgy fogalmazott, a látvány olyan, mint ha bombát dobtak volna le.

Ez pedig a gazdaságot is megboríthatja, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. Az elmúlt években rengeteg példát láttunk arra, hogy amikor minden mindennel összekapcsolódik a gyártási folyamatokban és az áruszállításban, akkor mekkora káoszt tud okozni az, amikor csak egyetlen elem borul. Nem is kell ehhez az, hogy a Covidhoz hasonló leállás legyen, elég volt egy, a Szuezi-csatornán keresztbe állt hajó, vagy az áruszállítókra a tengeren lövöldöző terrorszervezet ahhoz, hogy több ezer kilométerre onnan is érezzük a hatást.

Sárban álló autók egy utcán, amelyet a Helene hurrikán áradása sodort el az észak-karolinai Swannanoa városában 2024. október 3-án

AFP / Ulysse BELLIER

Az AccuWeather úgy számol: csak az infrastruktúrában okozott károk 145-160 milliárd dollárt tehetnek ki. És amíg nincs meg a helyreállítás, addig bajban van a gazdaság, még a több ezer kilométerrel arrébb lévő helyeken is: az átlagembernek valószínűleg nem Tennessee vagy Georgia jut elsőre eszébe, ha az amerikai gazdaságra gondol, de az USA legnagyobb logisztikai központjai és kikötői közül több is ott van. Márpedig épületek és utak váltak a földdel egyenlővé, hidakat mosott el a hurrikán nyomában járó árvíz, és mivel közel 1300 kilométeres sávban tombolt a hurrikán, nem lehet még csak azt sem mondani, hogy kerüljenek kicsit a kamionok. A végeredmény nem is lehet más, mint lassabb és drágább áruszállítás.

Ráadásul ezzel egy időben sztrájkba léptek a béremelést követelő dokkmunkások az USA keleti partján és a Mexikói-öbölnél. Nagyjából 45 ezren szüntették be a munkát, ekkora sztrájk ebben az iparágban utoljára 1977-ben volt. Amikor látni lehetett a nyár végén, hogy sztrájk közeledhet, akkor sok cég hajlandó lett volna pluszpénzeket fizetni azért, hogy a konténereit szállító teherhajók még a munkabeszüntetés előtt beérkezhessenek a kikötőkbe. Csakhogy aztán jött a hurrikán, és lehetetlenné tette az ilyen időpontfoglalásokat, örülhetett, akinek az áruja beért legalább nagyjából időben.

A Helene által megrongált egyik ház a floridai Tampában

Paul Hennessy / Anadolu

A Forbes összeállítása szerint az autóiparban és az élelmiszeriparban lehetnek csúszások, és drágulás emiatt. A kérdés az, hogy mennyire hosszú ideig tart a sztrájk. A JPMorgan Chase adta erről a leginkább pesszimista becslést, szerintük akár napi 5 milliárd dollár is lehet a kár, ha eléggé elhúzódik a munkabeszüntetés. Ahhoz pedig, hogy helyreálljanak a munkafolyamatok, még akkor is nagyjából annyi hét kellhet majd a szakértők szerint, mint ahány napig tart a sztrájk, ebből nem nehéz kiszámolni, hogy simán átcsúszhat 2025-re is az időpont, amíg minden visszaáll a régi üzletmenetbe.

És van egy falu is, amelynek a katasztrófája most egész iparágakat boríthat meg.

Spruce Pine egy észak-karolinai, alig több, mint kétezer lakosú település, ahol szintén végigsöpört a hurrikán. Ennek a falunak a határában található az a két bánya, ahonnan a világ legjobb minőségű kvarchomokját hozzák a felszínre, ez pedig alapvető fontosságú a félvezető chipek gyártásához. Márpedig az ottani alapanyagból készülő félvezetőket a világ szinte minden elektromos termékében használják. És ezt szó szerint kell érteni, a BBC egy évekkel ezelőtti riportjában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a világon majdnem minden mobiltelefonban és számítógépben található alapanyag Spruce Pine-ból.

Itt tényleg nem kis számokkal dobálóznak a szakértők: ahogy azt az Ars Technica szakportál összefoglalta, a legjobb minőségű kvarctermékek alapanyagául szolgáló nagy tisztaságú kvarc – ezt HPQ-nak szokás rövidíteni, a high purity quartz szavakból – nélkül nem működne a világ évente körülbelül 500 milliárd dolláros mikrochip-ágazata.

Márpedig ennek az anyagnak világszerte körülbelül a 70 százalékát Spruce Pine-nál bányásszák.

Még 2020-2021-ben jókora lett abból, hogy a félvezetőket elkezdték a járvány alatt az elektronikai termékek gyártóinak eladni az autóipar helyett – hiszen amikor mindenki otthon maradt szórakozni és dolgozni is, akkor sokkal több ilyen árura volt szükség –, majd amikor véget ért a kényszerkaranténok időszaka, akkor hirtelen nem volt az autógyáraknál elég alapanyag.

A Maxar Technologies által 2024. október 2-án készített műholdképek kombinációja az északi Toe folyót és az észak-karolinai Spruce Pine-i piacot mutatja 2024. február 3-án (felül) és a 2024. október 2-i áradás után (alul)

AFP / Maxar Technologies

A bányákat kezelő cégek, a belga Sibelco és a francia-norvég Quartz még szeptember 26-án, a hurrikán érkezésére készülve leállították a termelést, onnantól kezdve a károk minimalizálása lett az egyetlen céljuk. De azt még csak most vizsgálják, hogy az aknák mennyire súlyos károkat szenvedtek el, és ez alapján derülhet ki, mikor tudják újra üzembe állítani azokat.

És a bányákat ért kár még mindig csak egy töredéke az összes problémának. Az áramkimaradások rendszeresek, a gyárakhoz kapcsolódó más épületek közül sok egyszerűen eltűnt, az elpusztított vagy akár csak a helyreállítás idején lezárt utak újabb logisztikai nehézségeket okoznak, ahogy a telefon- és internethálózat akadozása is nehezíti az újraindulást. És ott van még a legfontosabb, az emberi tényező is: most derül majd ki, hogy az ott dolgozók közül hányaknak pusztult el vagy vált lakhatatlanná az otthona, mennyien tudnak a falu környékén maradni.

A két vállalat közül a Sibelco egyelőre annyit közölt, még azon dolgoznak, hogy a kommunikáció nehézségeivel megküzdve felvegyék egyáltalán a kapcsolatot az összes dolgozójukkal, hogy tudják, mindenki biztonságban van-e. A Quartz pedig egy közleményt adott ki arról, hogy most még nem látható, mikor tudják újraindítani a termelést. A dolgozóik közül azokat, akiknek a helyzete lehetővé teszi, hogy bármit is csináljanak, átküldték a falu és az állam helyreállításon dolgozó munkásai közé, hogy segítsenek mihamarabb élhetővé tenni a környéket.

Tom Bide, a British Geological Survey kutatója az Ars Technicának úgy foglalta össze a jövőképet: nagyjából egy hónapra elegendő tartaléka minden fontosabb gyártónak van. Ráadásul nagyon sok, korábban Spruce Pine-ban kibányászott alapanyagot már sokkal korábban elszállítottak messzire, hogy a finomításán dolgozzanak, tehát az is hozzáférhető lesz hamarosan az amerikai káosz ellenére. A kérdés az, hogy mikor lesz Spruce Pine infrastruktúrája olyan újra, hogy érdemi munkát lehessen ott végezni, mert ha hónapok múlva sem, akkor a még készleten lévő áruk megdrágulnak, az újonnan gyártottakhoz pedig gyengébb minőségű alapanyagokat fognak választani a gyártók.