Mike Lynch brit üzletember megfulladt augusztus 19-én hajnalban a saját luxusjachtján, négy másik áldozat társaságában, a 18 éves lánya pedig egy tőlük távolabbi kabinban halt meg. Ennyi az, amit egész biztosan lehet már most tudni a tragédiáról, minden más viszont még nyitott kérdés.

Hogyan süllyedhetett el a Bayesian jacht az olasz partok mellett tomboló viharban extrémen rövid idő, alig 16 perc alatt, miközben több kis hajó a környéken kibírta a vihart? Vízbe fulladtak-e az áldozatok, vagy egy légbuborékban ültek és a mentőalakulatokat várták, amíg el nem fogyott a levegőjük? Nyitva hagyott-e a személyzet egy ajtót, amelyet be kellett volna zárni?

Az olasz és a velük együtt dolgozó brit hatóságok még időt kértek, hogy megadják ezekre a választ, sőt, mint a Telegraph cikkéből kiderült, a jachtokkal foglalkozó szakemberek sem értik, mi történhetett. De közben kiderültek még furcsább részletek is.

Az ITV már dolgozik a filmen, amely az augusztusi tragédia részleteit és a kutatást mutatja be. Ha ez nem dokumentumműsor volna, hanem egy harmatgyenge kémfilm, akkor fintoroghatnánk, hogy milyen túlzó csavarok vannak a forgatókönyvben. Már az önmagában egészen bizarr, hogy a felborult és elsüllyedt jachton Lynch a jogászaival és néhány tanújával ünnepelte azt, hogy felmentették egy óriási csalási ügyben, hát még az, hogy egy vele együtt felmentett vádlott-társát több ezer kilométerrel arrébb szinte épp ekkor gázolták halálra.

És ez még csak a kezdet. Az ugyanis még egy fikcióban is elcsépelt, rettenetes ötlet volna, hogy az orosz és kínai titkosszolgálattól védik az elsüllyedt hajót a tenger mélyén, nehogy kirabolják a szupertitkos széfeket a bennük őrzött adathordozókért. Pedig bármilyen szürreális is, valószínűleg ez a valóság.

A Vigili del Fuoco, az olasz tűzoltótestület búvárai egy hullazsákkal érkeznek a Palermo melletti Porticellóban 2024. augusztus 21-én, két nappal azután, hogy a brit zászló alatt hajózó Bayesian luxusjacht elsüllyedt. jacht jachtbaleset

AFP / Alberto Pizzoli

A CNN négy független, névtelenséget kérő forrása egybehangzóan arról beszélt: a jachttal együtt került ötven méter mélyre néhány széf – amelyek természetesen vízállóak, úgyhogy mindenki pechjére épségben lehet bennük minden –, bennük két merevlemezzel, azokon több nyugati ország titkosszolgálataihoz köthető minősített adatok tömkelegével. Az nyilvános és hivatalos információ, hogy egy kérelem beérkezése után a szicíliai polgári védelmi szervezet megerősítette a roncs védelmét a tenger felszínén és a víz alatt is, de a mentésre közelről rálátók állítják, hogy nemcsak az ékszerekre pályázó tolvajoktól tartanak, hanem külföldi, nem épp baráti államok kéretlen érdeklődésétől is.

Arról sokat lehet vitatkozni, hogy Mike Lynch csaló volt-e vagy csak bűnbak, az ellenben biztos, hogy komoly titkosszolgálati kapcsolatai voltak. Korábban emlegették őt a brit Bill Gatesként is, és valóban megvoltak az ötletei ahhoz, hogy nagy techguru váljon belőle, csakhogy eközben – pont a technológiai innovációs érzéke miatt – már a pályafutása első lépéseitől kezdve nagyon közel állt a hírszerzésekhez.

A legelső cége például, amely még az 1990-es évek első felében azzal foglalkozott, hogy ujjlenyomatokat párosítson össze rendszámtáblákkal, a privát ügyfelek mellett szerződött a brit hírszerzéssel is. Aztán az ezredforduló környékén az Autonomy nevű vállalata, élete igazán nagy durranása elvileg cégek könyvelőinek segített az egyre több digitális adat között rendszerezni és kiválogatni a fontos információkat (arról a korról beszélünk, amikor a keresési technikák nem voltak még igazán kifinomultak, és közben pár év alatt állt át szinte minden cég számítógépes ügyintézésre, szóval ez tényleg hatalmas ötlet volt) – erről a The Guardian már 2003-ban kiderítette, hogy amellett, hogy könyvelőknek gyűjtött ki adatokat, az amerikai, a brit és az olasz titkosszolgálat megbízásából e-maileket és telefonhívásokat figyelt, terrorgyanús mintázatok után kutatva.

Majd miután az Autonomyt eladta, a 2010-es években már kiberbiztonsági céget alapított, amely a céges IT-rendszerekben keresi a szokatlan tevékenységeket, a Politico pedig öt embert azonosított, akik fontos pozíciót töltöttek be ott, és azzal egyidőben vagy korábban a brit vagy az amerikai hírszerzésnél dolgoztak.

A túlélők közül többen is azt mondták a nyomozóknak az ügyészségi források szerint, hogy Lynch nem bízott meg a felhőszolgáltatókban, hanem a legtitkosabb adatokat mindig a jachtja egy biztonságos helyén tartotta merevlemezen – ami persze nem paranoia, hanem teljesen jogosan elvárható gondoskodás akkor, ha az ember több titkosszolgálat adatait kezeli egyszerre.

A mentőalakulatok búvárokat küldtek a víz alá még az után is, hogy a holttesteket a partra hozták, a mentés következő körében az értékeket próbálják megtalálni. A terv az, hogy még az ősszel, az igazán rossz időjárás érkezése előtt meg tudják ezt oldani. A munkát az is nehezíti, hogy nagyjából 18 ezer liternyi olajjal és üzemanyaggal együtt süllyedt el a jacht, és most úgy kellene levezényelni a mentést, hogy ebből semmi ne szivároghasson a tengerbe.

A mentés költségeit az olasz törvények szerint Lynch örökösének, vagyis az özvegyének kell kifizetnie. De Angela Baracesnek – aki számára nyilvánvalóan most minden más baj eltörpül amellett, hogy meghalt a férje és a lánya is – még sokkal nagyobb pénzügyi gondjai is lehetnek. A Hewlett Packard (HP) ugyanis bejelentette: hiába mentették fel Lynchet az amerikai büntetőügyében, és hiába halt meg az üzletember, Nagy-Britanniában folytatják a bírósági eljárást, az özvegytől akár hárommilliárd fontot is követelhetnek.

Lynch azért állt bíróság elé idén nyáron, mert az Autonomyt még 2011-ben a vád szerint hamis dokumentumokkal mutatta a valósnál sokkal értékesebbnek, amikor 11,7 milliárd dollárért eladta a HP-nek. Az amerikai bíróság nem látta bizonyítottnak ezt, csakhogy 2022-ben ettől függetlenül egy brit bíróság (mielőtt kiadták volna Lynchet az Egyesült Államoknak) is ítélkezett ugyanebben az ügyben a lehetséges kártérítésről, és nagyrészt a HP-nek adott igazat. A pontos összegről, amelyet Lynchtől követelhettek, akkor még nem döntött a bíróság, ezt most a közeli jövőre ígérik. És ezt az sem akadályozza meg, hogy Lynch már nem él, mert a cége pénzügyeiért az örököseként az özvegye felel. A HP már közölte, hogy a tragédia ellenére is folytatják az eljárást, amire a Lynch család jogászai embertelenségről kezdtek el beszélni – amire persze mondhatja a cég, hogy az ő részvényeseik érdeke az, hogy visszakapják a pénzüket.

Ennél sokkal, de sokkal rosszabbul vette ki magát céges hírnév szempontjából az, hogy a jachtot gyártó vállalat beperelte az özvegyet 222 millió euróra, azzal az indoklással, hogy az ügy és a hírverés ártott a vállalat hírnevének, és emiatt elvesztették a megrendeléseik nagy részét. Valaki ott azért beláthatta, hogy ez egy egészen katasztrofális lépés volna ahhoz, hogy bármit visszaszerezzenek a jó hírnévből, úgyhogy egy nappal azután, hogy ebből hír lett, gyorsan vissza is léptek a pertől.

Mike Lynch brit technológiai iparmágnás és lánya, Hannah Lynch

AFP/Családi fotó