A hat legnagyobb magyarországi élelmiszer kiskereskedelmi lánc 2024-es összesített mérlege azt mutatja, hogy tavaly minden 100 forint értékesítéssel 40 fillér veszteséget termeltek – írja a Pénzcentrumon publikált elemzésében Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára.
Kozák a mérlegek alapján részletesen levezette a láncok költségszerkezetét, s a végül előálló veszteséget. A tavalyi állapot szerint minden, a kasszáknál kifizetett 100 forintból átlagosan
- 56,5 forint ment el az eladott termékek beszerzésére (ELÁBÉ),
- több mint 19 forint adót vont el az állam forgalmi adóra, kiskereskedelmi különadóra, és (ahol maradt eredmény), ott nyereségadóra,
- 7 forint ment el bérekre,
- 11,5 forintot tett ki a működési költség, amelybe számtalan tétel tartozik az ingatlanok üzemeltetésétől, a raktározáson és a szállításon át a hűtésig, vagy a friss pékáru sütési költségéig,
- 6 forint volt az egyéb nettó ráfordítás, ami többnyire olyan rendkívüli kiadásokat takar, mint a pénzügyi tételek, kamat, adósságtörlesztés, árfolyamkockázat, és más egyszeri, illetve nem várt kiadások.
A költségek (az adókat beleértve) után
fennmaradó rész lenne az adózott eredmény, ami az élelmiszer kiskereskedelemben a fejlett országok piacain jellemzően 2-3 forint. Magyarországon azonban nem maradt 2-3 forint nyereség, sőt egyáltalán semmi profit,
hanem a már említett 40 fillér veszteség minden 100 forint értékesítés után.
A kiskereskedelmi árrésnek lényegében semmi köze a profithoz, annak kellene fedezetet nyújtania a fenti költségelemek közül a működési költségekre, a bérekre és a rendkívüli kiadásokra – emlékeztet elemzésében Kozák. A kiskereskedelmi árrés az adatok tanúsága szerint erre már 2024-ben sem adott fedezetet, ehhez képest tette rá a kormány az árrésstopot a forgalom közel egyötödét adó élelmiszer termékkörre.
Árrésstop tábla
Magyar Közlöny
A főtitkár cáfolja azt a kormányzati állítást, miszerint az árrésstop pozitív volna a fogyasztók, a háztartások számára. A kiskereskedelmi árrésnek és az elméletben a még megmaradó pozitív működési eredménynek kellene mindezek mellett fedezetet nyújtania a kiskereskedelem beruházásaira, valamint mozgásteret adnia a láncoknak arra, hogy rendszeresen komoly akciókkal versengjenek a fogyasztókért. Azzal, hogy az árrésstop ezt ellehetetleníti, lényegében a vásárlóknak okoz kárt.
További károkat okoz az árrésstop azzal, hogy rontja a kiskereskedők alkupozícióit a beszállítókkal folytatott tárgyalásokon. A lényegében fix árrésekből a beszállítók pontosan meg tudják állapítani a konkurencia árait, és ez megszünteti a közöttük zajló versenyt. Ezzel a problémával szembesül most a kiskereskedelem, amikor egyre másra kapja beszállítóktól az áremelési igényeket tartalmazó szerződés módosítási kérelmeket. Ezek egy része valóban indokolt , költség oldalról alátámasztott igény, más részük azonban kizárólag a verseny hiánya miatt mehet át a szűrőn.
A kiskereskedelem egyszerűen nem talál olcsóbb beszállítót, mert minden termelő és feldolgozó tudja, hogy „mihez kell áraznia”.
Bár az árrésstop (és a különadó) csak a nagy külföldi láncokat terheli, a kisebb hazai láncok és boltok (pedig nekik még létezik nyereségük) számára is káros. Az árrésstop hatására ugyanis a nagy láncoknál néhány fontos élelmiszer termékkör árai irreálisan alacsony szintre süllyedtek, ami miatt a vásárlók növekvő hányada elpártol a kisebb szereplőktől, és a nagyokat választja.
