Egy éven át nézték tétlenül a magyar hatóságok az orosz hírszerzésre jellemző áfacsalási műveletet

„A magyar állam szemet hunyt egy elképesztő mértékű lopás felett, aminek fő kedvezményezettje az orosz titkosszolgálat lehetett” – írja a Válasz Online arról a nagyarányú áfacsalási ügyről, aminek a végén nagyjából 67 milliárd forinttal lopták meg a magyar államot.

Az ügyről korábban mi is beszámoltunk, írtunk arról, hogy a Pénzügyminisztérium a NAV 2025 januárjában megindított nyomozását megelőzően már hónapokkal tudhatott a gázmaffia működéséről.

„Ehhez legalább ötven, de inkább száz komoly szakértő kellett. Ez olyan, mintha egy láthatatlan nagyvállalat szívta volna ki a pénzt a magyar költségvetésből, ipari méretben, a bankok és a hatóságok szeme láttára” – mondta a történtekről a Válasz Online-nak egy névtelenséget kérő szakértő.

A portál munkatársai több iparági szereplővel beszéltek, és mindannyian azt feltételezik, hogy a magyar állami szervek tétlenségétől kísért lopáshullám hátterében az orosz hírszerzés áll.

„Egész Európában csinálják, figyelik a szabályozás gyengeségeit, keresik a kiskapukat. Rendkívül felkészült jogászokkal és kereskedőkkel figyelik a gázpiacot, és egyre inkább az áramét is, és esetenként óriási hasznot húznak. Ahol az orosz beszállítás a domináns, ott visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a helyiek nem is akarnak ellenállni, mert a legális kereskedelmet érzik veszélyeztetve, ha akadályozzák őket. A lengyelek például ezt megúszták, mert már a 2010-es évektől tudatosan készültek a leválásra” – mondta a portál egy másik forrása.

Közvetett jelek

Persze közvetlen bizonyíték az orosz érintettségre nincs, ám közvetett jeleket azért lehetett találni. Erre példa, hogy a semmiből feltűnt cégek gond nélkül tudtak olcsó gázt szerezni, amit a régióban az oroszoktól lehet megvenni. A folyamat annak ellenére ment nagyon simán, hogy a szálakat háttérből mozgató erők még a látszatra sem ügyeltek. A cégeket ugyanis papíron magyarországi szegénynegyedek lakói, romániai, falusi vityillóban élő emberek, vagy éppen London határában lepattant lakótelepen élő közel-keletiek vezették.

Ennek ellenére mégis képesek voltak olyan nemzetközi óriásvállalatokkal együttműködni, mint az OMV. Ez pedig azt jelenti, hogy ha így is átcsúsztak a nagy nemzetközi kereskedők belső vizsgálatain, akkor az amatőr látszat valódi profikat takar.

Ki más lehet e régióban komoly, de magát leplezni kívánó gázkereskedő, mint az orosz állami Gazprom sötétben bujkáló, katonai rangjelzéssel is bíró meghatalmazottja

– teszi fel a költői kérdést a portál.

Amennyiben tényleg az orosz szervek állnak az áfacsalás mögött, akkor az további aggodalmakra is okot adhat.

„A titkosszolgálatok számára jobb esetben a kereskedelemből, rosszabb esetben a szervezett bűnözésből származó bevételek fontos források, és nem csak az oroszok élnek ezzel. A pénzszerzésen túl az az értelmük, hogy a hivatalos költségvetésben nem látszódó pénzt használhassanak, és így arról se kelljen beszámolni sehol, hogy mire költöttek belőle.”

Innen pedig már nem olyan vad logikai bakugrás azt feltételezni, hogy ezeket a pénzeket az oroszok a közeljövőben simán felhasználhatják, hacsak már nem használták fel az Európa elleni fedett műveleteikben.

Mindenkinek jó volt

Mindenképp megfontolandó kérdés, hogy miért engedte a magyar állam a kamucégek nagyarányú áfacsalási zsonglőrködését. A válasz meglepő, azért, mert az általuk behozott gáz nagyon is valóságos volt és ezzel sikerült rekordértékre vinni az éves kereskedelmi mennyiséget. Az üzlet pörgött és ennek mindenki örült. Boldog volt az élénk kereskedelem miatt a tőzsdét tavaly még egyedüliként birtokló állami MVM, az állam is örült, mert a sok gáz lenyomta az árakat, elégedettek voltak az iparági szolgáltatók is, mert megnövekedtek a bevételeik. Csak az áfa tűnt el a végén szőrén szálán, de ehhez érdemes azt is hozzátenni, hogy az orosz hátterű vállalkozások által hozott extragáz nélkül nem tudott volna ilyen élénk kereskedelem sem zajlani a szektorban.

Persze van erre egy kevésbé jóindulatú magyarázat is, eszerint mindezek mellett az állam azért is volt önsorsrontó módon engedékeny a csalókkal szemben, mert a politikai vezetést is megvesztegették.

A politikai érintettségre lehet bizonyíték, hogy a csaló cégek egy részének egy a kormányhoz közelálló ügyvédi iroda is nyújtott szolgáltatásokat.

Hova lett a pénz?

Rövidre zárva a kérdést, a pénz nyomtalanul eltűnt. Ugyan a bankoktól kikért számlaadatok alapján a nyomozók egy darabig követhették, hogy a csalók miként zsonglőrködtek különböző, fiktív elektronikai cikkekkel egymás között, ám arra már nincs adat, hogy végül mi lett a pénz sorsa.

„A legvalószínűbb, hogy kivitték az országból, ám ehhez is olyan szakértelemre és talán befolyásra is szükség volt, ami egészen kivételes elkövetőkre utal” – írja a Válasz Online.