Ilyet sem gyakran látunk: nyilvánosan állt ki több megyei kamarai elnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének lemondását kérve. Cseri József, a Vas megyei, Orosz Tivadar, a Békés megyei, Miklóssy Ferenc, a Hajdú-Bihar megyei, Vereczkey Zoltán, a Pest megyei és érdi, valamint Horváth Vilmos, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy nyílt levelet tettek közzé, amelyben azt írták: „felszólítjuk Nagy Eleket, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, valamint az MKIK operatív irányításáért felelős vezetőket, hogy tisztségükről haladéktalanul mondjanak le”.
Mint írták, „súlyos aggályok merültek fel az MKIK gazdálkodásával, vagyonkezelésével, szerződéskötési gyakorlatával, tulajdonosi döntéseivel és a testületi kontroll érvényesülésével kapcsolatban is". Elfogadhatatlannak nevezték az egyszemélyi döntési, valamint szűk vezetői körre épülő irányítási gyakorlatot, és megemlítették, hogy amikor ezt jelezték, akkor a kritikáikra a legtöbb esetben visszautasítás volt a válasz.
„Ennek következtében mind a kamarákban, mind azokon kívül is az MKIK-val szemben súlyos bizalomvesztés alakult ki” – tették hozzá.
A nyílt levelet azzal zárták: a területi (azaz megyei és városi) kamarák alapvető érdeke, hogy a kormány „gazdasági céljainak megvalósításában hatékonyan és konstruktívan együttműködjenek”.
Nagy Eleket 2024-ben választották az MKIK elnökének, ebben a pozíciójában a tisztséget az ezredforduló óta betöltő Parragh Lászlót váltotta. Belső viták és kritikák természetesen mindig is lehetnek, az azonban eddig nem megszokott fordulat volt, hogy egy ilyen ellentétet névvel vállalva a nyilvánosság elé visznek ki megyei kamarai elnökök.
A kamara kapcsán épp egy nappal ezelőtti hír, hogy a kormány úgy döntött, eltörlik az 5000 forintos kötelező hozzájárulást (amely hivatalosan nem tagdíj volt, de a gyakorlatban így működött, ráadásul kötelező volt befizetni). Erről Nagy Elek még júliusban azt mondta a HVG-nek adott interjújában: „Nem ideális, hogy egy egyéni vállalkozó ugyanúgy évi ötezer forintot fizet, mint például a Mol. (…) Célszerűnek tartom a rendszert újragondolni. A kicsiket érdemes tehermentesíteni és a költségeket a cégek között megosztani.”
