A Metelkova épületei Hozott anyagból

Ezt a kihasználatlanul álló épület-csoportot - miután a jugoszláv hadsereg elhagyta – 1993-ban afféle házfoglaló akcióval a város alternatív kulturális színtere vette birtokba és nem kis küzdelmek árán, de végül sikerült is megtartania. Akkor ingatlanpiaci cégek szerették volna kilakoltatni onnan az alternatívokat, ma a városi vezetés teszi ugyanezt a városrendezési terv nevében – s egyben felelevítik, hogy a katonai barakkokat annak idején az engedélyekre fittyet hányva emeltette a hadsereg.

A Metelkova azonban kivívta létezése jogát - éppenséggel a kulturális minisztérium segítségével is – s időközben 2005 folyamán hivatalosan is a kulturális örökség része lett. Üzemben tartói úgy „vették át“, ahogy a távozó hadsereg otthagyta, s pénz híján megpróbálták azt használni, ami találtak. A Metelkova ennek megfelelően nem felújított és kicsinosított intézmény, hanem urbánus építészeti emlék, amely azonban új funkcióját tekintve nagyon is eleven és rendben levő hely.

A Celica Youth Hostel Börtönből szálló

Előadások, koncertek, klubok terepévé vált, szerkesztőségek, non profit szervezetek üzemeltek itt, valamint közép-európában egyedülálló építészeti kezdeményezésként megvalósult egy művészeti projektnek beillő, Celica nevű diákszálló. A Celica bebizonyította, a mégoly marginálisnak is tűnő kultúrában magvalósuló innováció is nagyot lendít egy város életén és idegenforgalmán. A szálló eredetileg börtön volt, kétszintes, hosszú épület, apró cellákkal. A felújításkor a cellákat képzőművészek, belső építészek, tervezők kapták meg és minden egyes cellában más-más stílusú hotelszobát alakítottak ki. A körülmények egy átlagas diákszállónak felelnek meg, az élmény azonban elsőrangú. A Ljubljanába érkező művészek és kurátorok nem egyszer itt szálltak meg, kinyitva a Metelkova alternatív közegét más kulturális területek képviselői előtt is, és fordítva, a Metelkova emberei ennek nyomán részt vettek nagy nemzetközi művészeti esmemények létrehozásában is.

A Metelkova eközben Szlovénia második legnagyobb „kulturális eseményszolgáltatója“ lett. Az alternatív zenei események 40 százalékának ez a hely adott otthont, a Metelkova látogatottsága vetekedett a (nagyon is hivatalos) Ljubljanai Fesztivál számaival. A nonprofit jellegét végig megtartó, önmagát „Cultural Autonomous Zone“-nak nevező hely a politikai aktivitás terepe is volt, nyaranként itt rendezték meg a Munkás-Punk Szabadegyetemet, amely a globalizált korszak problémáival foglalkozó előadássorozat.

A területet 1993-ban elfoglalók ugyan nem tudtak teljes egészében rendezett jogi státuszt teremtei a helynek, azonban számos európai példa alapján abban bíztak, hogy a házfoglalást a kulturális célú hasznosítás és a bizonyítható nemzetközi elismerések majd legitimálják. Egyelőre úgy tűnik, mégsem. A városrendezési terv, valamint a vendéglátásról szóló törvény – amelynek a klubok nemigen tudnak eleget tenni a Metelkován - erősebb. Tizenhárom év után lerombolhatják az épületeket. Az aláírásgyűjtésig, a tiltakozó levelek megírásáig már vagy másfél éve eljutott az ügy, most azonban egy bulldózer is megjelent. A dózer névleg egy fából épült kiszolgálóhelyiség lebontására érkezett - de a szándék szerint a folyamat nem állna meg ennyinél. 

A Metelkova klubvezetői, galeristái, szervezői, kurátorai most ostromlott várban vannak és – legalábbis nyilatkozataik alapján – készek megvédeni. Egyelőre  nyílt levelekkel és verbálisan folyik a küzdelem. Nem tudni azonban, a hadiállapot az egykori hadilétesítmény körül, mibe torkollik majd.