Szász János 1927-ben Belgrádban született. Temesvárott nevelkedett, majd Kolozsváron járt egyetemre. Már fiatalon megtelepedett Bukarestben, ahol élete jelentős részét töltötte.

1948-1957 között az Utunk - jelenleg Helikon néven megjelenő - erdélyi irodalmi hetilap helyettes főszerkesztője volt, 1957-1968 között pedig a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előrénél rovatvezetőként dolgozott. A rendszerváltás után az Előre utódában, a Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált. Írásaival állandó rovatban jelentkezett a szintén Bukarestben megjelenő A hét című kulturális és közéleti hetilapnál is. 

Szász az erdélyi magyar elit egyik legjelentősebb véleményformálója volt, publicisztikájával és szakmai műhelyekben való részvételével erőteljesen hatott a romániai magyar irodalmi és közéletre 1970-től napjainkig. 

Irodalmi pályafutását költőként és prózaíróként kezdte, egy időben a prózát részesítette előnyben, idősebb korára visszatért a "korai szerelemhez", a költészethez. Igen jelentős esszéírói és műfordítói munkássága, utóbbinak köszönhetően a román irodalom számos remekműve jelenhetett meg magyar nyelven.

Az elhunyt több díj tulajdonosa volt, 1979-ben megkapta a romániai írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életműdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át.