A hányatott sorsú norvég festő, Edvard Munch nevét hallva a legtöbb embernek egy halálra rémült, sikoltó alak ugrik be. Nem véletlenül, Munch legismertebb képe ugyanis éppen A Sikoly. Azt már kevesebben tudják, hogy a festmény valójában Munch életének esszenciája, lenyomata.

Az 1863. december 12-én született kisfiú korán, ötéves korában elvesztette édesanyját, 14 éves korában pedig nővérét. A szülői örökség - édesapja folyamatosan szorongott - és a halálesetek hatására Munch úgy érezte, hogy a betegség és az őrület egész életében követi, a démonok elől nem tud elmenekülni. Rajzolni és festeni akart, de apja mérnöknek szánta. Aztán mégis beiratkozott a christianiai Királyi Művészeti Iskolába, és hamarosan sor került első csoportos kiállítására, majd 1889-ben - apja halálának évében - első önálló tárlatára, ami Norvégiában és Berlinben is kiverte a biztosítékot a kritikusoknál. Túl radikális - ez volt az általános vélemény képeiről. A Sikollyal aztán 1893-ban befutott: a következő másfél évtizedben Európa-szerte több mint száz kiállítása nyílt.

A náci uralom idején számos Munch-művet eltávolítottak a német múzeumokból, mondván: a „Degenerált Művészetet” képviseli. Az 1937-es, máig emlékezetes Elfajzott művészet című kiállításon mégis - vagy éppen ezért - nagy sikert aratott: Vincent van Gogh, Henri Matisse, Pablo Picasso képei mellett a náci ideológiának tartott tükröt - torzított is rendesen.

Munch művészetére rányomták bélyegüket a testi-lelki bajok: a betegség különböző formában jelentkezett nála. Gyötörte a reumás láz, részleges bénulás, alkoholista volt és idegbeteg. Egy idegösszeomlást követően aztán önként bevonult egy pszichiátriai klinikára. Szerelmi élete is meglehetősen viharos volt. Első kapcsolata meghatározta a szerelemről alkotott lesújtó véleményét: barátja feleségével kezdett viszonyt, amit erősen megsínylett. A gyötrelmes kalandok később sem riasztották. Egyik, majdnem tragikus kimenetelű románcáról a HVG Kiadó Híres művészek titkos élete című kiadványa is írt.

Tulla Larsen, egy borbirodalom fiatal örökösnője olyannyira birtokolni akarta a festőt, hogy amikor az elhagyta, követte mindenhova, sőt a közelébe költözött. Megszállottságában arra ragadtatta magát, hogy egyik éjjel levelet küldött Munch-nak, hogy halálos betegen fekszik: öngyilkosságot kísérelt meg. Amikor Munch megjelent az ágyánál, kiderült, hogy csak tréfa volt az egész, valójában kutya baja. Munch megelégelte a zaklatást, előkerült, majd eldördült egy fegyver, a lövedék pedig szétzúzta a festő bal kezének középső ujját. De alkotott tovább.

Nyolcvanéves korában bekövetkezett haláláig - megfázott, hörghurut vitte el - norvégiai birtokán élt, kertészkedett, állatokat tartott és dolgozott. Állítólag betegesen szerette a képeit, annyira, hogy gyermekeinek nevezte azokat. Imádott nyitott műteremben festeni, ami viszont azzal járt, hogy a festmények kaptak hideget-meleget: napfényt és esőt, de Munch szerint semmi nem tett kárt bennük, mi több, az alkotások „magukhoz tértek”. Igyekezett magának megtartani képeit: halálakor 1008  festményt, 4443 rajzot, 15 391 nyomatot, 378 linometszetet, 188 rézkarcot, 148 fametszetet, 143 kőnyomatot, 155 rézlapot és számos fényképet találtak műtermében - a festő Oslóra hagyta ezeket - olvasható a Híres művészek titkos életében.

Munch legismertebb festménye, A Sikoly több szempontból is úttörő. A képen látható tátott szájú alak egyes értelmezés szerint maga Munch, aki retteg a haláltól. „Két barátommal sétáltam az úton – A nap leszállt. Az ég hirtelen vérré vált – engem pedig megcsapott a szomorúság lehellete. Megálltam – holtfáradtan nekidőltem a kerítésnek. A fjord felett a felhőkből bűzös vér csöpögött. A barátaim tovább mentek, én azonban remegve álltam, egy nyílt sebbel a mellkasomon. Hallottam, amint egy óriási, szokatlan sikoly hasít bele a természetbe” - írta naplójában a keletkezés körülményeiről Munch. Oslo északi külvárosi részén jártak, és ahogy az a képen is látszik, vérvörös volt az égbolt. A festő valószínűleg létező jelenséget örökített meg, ekkoriban tört ki ugyanis Indonéziában a Krakatoa vulkán, a por miatt pedig egész Európában vörös félhomályt észleltek.

A Sikoly nem csak a műértők körében népszerű: többször ellopták. A Lillehammerben rendezett, 1994-es téli olimpia idején a norvég Nemzeti Galériából tűnt el. A tovaj egy létrán mászott fel a terembe, és egyszerűen kivágta a képet a keretéből. A múzeum nem fizetett a tettesnek, aki pénzért hajlandó lett volna visszaadni a festményt. Végül a rendőrség megtalálta a lopott alkotást és visszakerült eredeti helyére. 2004-ben azonban két fegyveres ismét elvitte, a Madonna című képpel együtt. Két évvel később mindkét mű előkerült, a múzeum pedig megerősítette biztonsági rendszerét.