hvg.hu: Az elmúlt hónapokban több fronton is beindultak az események: Amorf Ördögök jubileumi koncert, Amorf Lovagok-kislemezek, tagcserék és megújulás a Péterfy Bori & Love Bandben, Liza-filmzene. Tervezted, hogy ennyi minden történik veled párhuzamosan?

Tövisházi Ambrus: Nem volt ebben semmilyen tervszerűség, hiszen például a Liza-filmzene ötlete öt éve merült fel először egy beszélgetés során a rendezővel, Ujj Mészáros Károllyal. Egyszerűen úgy alakult, hogy ez egy sűrűbb időszak az életemben. Szerintem még aki nem babonás, az is elismeri, hogy egy ember életében vannak szerencsésebb és bénább évek is. Ez az év idáig úgy tűnik, hogy a szerencsésebbek közé fog tartozni nekem, és a környezetemben lévő bandáknak is.

hvg.hu: Az Amorf Ördögök jubileumi, visszatérő koncertje a te ötleted volt?

T. A.: Ezt a történetet egy elég távoli pontból kell elkezdeni. Még aktívan létezett a Kispál és a Borz, amikor kitalálták, hogy az A38-on korábbi lemezeiket egy az egyben előadják koncerten. Én ott voltam az egyik első ilyen alkalomkor, és nagyon megtetszett az ötlet. Mi a Péterfy Bori & Love Banddel csináltunk ilyen koncerteket, igaz, nekünk nincs akkora repertoárunk, mint mondjuk egy Kispálnak. Ezek mindig jól sültek el, hiszen az emberek is könnyebben becsábíthatóak egy egyszeri eseményre, és a zenekarnak is izgalmas gyakorlat volt újratanulni a számokat. Az A38-nak aztán annyira megtetszett az ötlet, hogy más zenekarokkal is szerveztek hasonló, egyszeri koncerteket. Így kerestek meg nemrég a Hajótól a Cellux-szimfónia (a zenekar utolsó sorlemeze – a szerk.) közelgő tízéves évfordulója miatt, és mivel már bennünk is mocorgott egy hasonló gondolat, rábólintottunk a felkérésre.

Fülöp Máté

De eleve nehéz is összehasonlítani a korábbi Amorf Ördögök-koncerteket egy mai fellépéssel. Az emberek ma már sokkal fegyelmezettebbek egy koncerten, a zenekarok nem késnek annyit, nem lehet már bent cigizni – szinte sokkoló ma megnézni egy régi Amorf-koncertfelvételt. De pont ezért lesz izgalmas ez a mostani koncert: hogy fogadják ma ezt a fura zenekart és ezt a hülye zenét az emberek?

hvg.hu: Nemrég Szűcs Krisztián, a Heaven Street Sevenből beszélt arról, hogy a mai, fiatal zenekarok már jóval tudatosabbak, ügyesebbek – hogy "15-20 éve minden induló hős volt, megvalósította önmagát", s hogy "most profik indulnak, de kevés a hős". Erről mit gondolsz?

T. A.: Őszintén szólva nagyon nagy baj lenne, ha nem lenne érezhető ez a fejlődés. De ezt az egész ország állapotára, nem csak a zenészekre értem. Jó lenne, ha végre kimásznánk ebből a posztkommunista takonyból. Kell, hogy legyen változás a zenészek fejében is.

Mondok egy példát: A mi időnkben rengeteg volt a kimondott-kimondatlan rivalizálás. A mostani popzenészeken viszont már azt látom, hogy nem fecsérelnek energiát erre, még akkor sem, ha a szívük mélyén utálják is egymást. Inkább folyamatosan apró trükkökkel segítik egymást: bejelölik a másikat a közösségi oldalakon, oda-vissza meghívják egymást egy-egy vendégszereplésre.

Annyiban tehát összecseng a saját gondolatom Szűcs Krisztiánéval, hogy szerintem is jóval individualistább közeg volt a miénk a kilencvenes években. Fejjel a falnak rohanó kosok gyülekezete voltunk. Jól megfigyelhető például, mennyire másképp használja ez a két generáció a Facebookot. Míg az idősebbek inkább morognak, elégedetlenkednek, addig a fiatalok sokkal vidámabb, több emberhez eljutó dolgokat osztanak meg. De ez így van rendjén, hiszen ez az ő médiumuk – ha úgy tetszik, ez az ő MTV-jük.

hvg.hu: És mit gondolsz Lovasi András egyik nyilatkozatáról, ("nem szólnak semmiről a mai magyar slágerek") amelyben a magyar popzenét bántóan üresnek nevezi?

T. A.: Az alapfeltevéssel egyetértek, de azért szerintem minden szereplőt külön kell nézni. Az ürességet érzem, de ugyanannyi üresség volt a mi generációnk egyes dalaiban is. De az is biztos, hogy ez a Paulo Coelho-féle megmondás nagyon kivirágzott az elmúlt időszakban. Például azon a soron, hogy "a szexben az ölelés a legjobb" (Halott Pénz Valami van a levegőben c. dala – a szerk.), rettenetesen felidegesítettem magam. Mi az, hogy a szexben az ölelés a legjobb? A szex az szex, az ölelés, meg ölelés. Ezt olyan hazugságnak érzem, ami nem csak simán hazugság, hanem a marketingszempontok beemelése a dalírásba, és mint ilyen, számomra teljesen elfogadhatatlan. De mondok ellenpéldát is. Attól a sortól, hogy "ha tudnám hány szerelmet bír még el a rakpart" (a Wellhello Rakpart c. száma – a szerk.) például egészen elérzékenyültem.

Fülöp Máté

De ha már szóba került a Wellhello, akkor azt is el kell mondanom, hogy ebből az egész brancsból a Fluor Tomi, és az ő körülötte csoportosuló emberek a legszimpatikusabbak nekem. Benne látom azt, hogy van stílusa, és hogy úgy zajlik kemény munka a háttérben, hogy nem érzed izzadságszagúnak a dalait. Ami azért nagy szó, mert a könnyűzene egy iszonyatosan nehéz műfaj. Nekem Fluor Tomi a Kabos-féle szerethető bohóc modernkori kiadása. Ő is mond persze közhelyeket, de ilyen mennyiségű szövegsorban nehéz is lenne ezeket teljesen kiküszöbölni.

Azt meg végképp irigylem a mai generációtól, hogy tudnak sorozatban slágereket írni. Zeneileg persze nekem nem túl izgalmas már egy újabb, ugyanarra a sémára épülő szám, de attól még működik. Nekem ez a sorozatgyártás dalszerzőként sohasem ment. A Hajolj bele a hajamba is egy félkész Amorf Ördögök-szám volt például, azt a sikert azóta se tudtuk megismételni.

hvg.hu: Egy időszakban elég sok hazai lemeznek voltál a zenei producere. Ebből is tudatosan vettél vissza az utóbbi időben?

T. A.: A produceri munkáim főleg Lovasi és a kiadója, a Megadó miatt indultak be. Mi a Kispál-féle iskolából jöttünk, úgyhogy logikus volt, hogy több Kiscsillag-lemeznek is én lettem a producere. Ebből lett aztán több felkérés, több zenekar albumán is dolgoztam, végül a családalapítás miatt vettem vissza. Egész pici gyerekek mellett már nem működtek azok a rutinok, amik korábban.

hvg.hu: Olyan eset is előfordulhat, hogy  te találsz egy szimpatikus produkciót, és te ajánlod fel, hogy a producerük leszel?

T. A.: Általában inkább engem keresnek, de az utolsó Kiscsillag-lemeznél én jelentkeztem magamtól, mert nem tetszett, ahogy az előző albumuk szólt. De azért legfőképp úgyis a dalok számítanak, egy producer a megformálásban segíthet csak.

Tövisházi Ambrus Kiscsillagnak írt dala:

Azt is hozzá kell tennem, hogy a magyar nyelvben a producer egy iszonyat kretén kifejezés. Van egy fellengzős hangzása: ha meghallod egy pökhendi, bajszos kokainozó alakot képzelsz magad elé, aki a medencepartról ordibál a zenekarral. A korábbi zenei rendező kifejezés sokkal közelebb áll a valóságoz.

De nem csak én vettem vissza ebből a mesterségből. Azt gondolom, hogy egyre kevésbé van szükség producerekre, a zenekarok már inkább maguk találják ki hangzásukat. Ma már az internet segítségével minden apró trükk megtanulható. Ebben a korban azok az emberek tudnak érvényesülni, akik minél több dologhoz értenek, és gyorsan tanulnak. Ma már olyan könnyű stílust választani, mint amikor bemész egy festékboltba, és eléd rakják a több ezer árnyalatot. Nincs már akkora szükség producerekre.

hvg.hu: Beszéljünk kicsit a Péterfy Bori & Love Band átalakulásáról. Miért épp most jött el a tagcserék ideje?

T. A.: A hetedik év úgy tűnik egy zenekar életében is fordulópontot jelent. Nagyon kevés olyan magyar zenekart ismerek, akik hét év együtt zenélés után is még ugyanabban a felállásban működtek tovább. A gitárosunk, Ádám (Mészáros Ádám – a szerk.) Berlinbe költözött, Viktor (Laskai Viktor, dobos – a szerk.) pedig a saját zenei projektjeire koncentrálna inkább. Ezek a személyes döntések okozták a váltást, de így most kaptunk két szuper új tagot, és velük egy hatalmas adag lelkesedést is. István (Nagy István, az Esi Kornél egykori énekese – a szerk.) személyében pedig színesedett az eddigi hangzásunk, hiszen ő nem csak gitározik, hanem vokálozik is. Így hárman, három szólamban olyanok vagyunk már, mint egy jó amerikai countryzenekar. Gergő (Gáspár Gergely – a szerk.) belépése pedig egyértelmű volt, más szóba se jött Viktor távozásakor. Igaziból sohasem voltunk még ilyen vidámak koncertek előtt.

hvg.hu: Ez a lendület akár új lemezt is eredményezhet?

T. A.: Nem tudjuk biztosan, de nagyon sok dalkezdeményünk van. Szeretnénk, hogy legyen új lemez, de nem akarunk kapkodni, nem tűztünk ki magunk elé határidőt. Az előző lemez, a Fehér éjszakák nekem produceri szempontból az egyik legnagyobb büszkeségem, viszont a dalok szándékosan elfojtottak. Direkt nincs néha refrén, vagy például kettévágtunk egy számot – egyáltalán nem egy slágerlemez, inkább töredékekből áll össze egésszé.

Az új lemezen viszont szeretnénk kicsit szabadjára engedni a dalokat, emiatt lassabb is lesz a munkafolyamat várhatóan. Én az albumformátumot amúgy sem fogom már soha megunni. Az emberek őrült tempóban habzsolják az információkat, így a zenét is, pont emiatt van szerintem nagy szükség arra a háromegyed órányi lenyugvásra, amit egy teljes lemez jelent. Nekem emiatt fontos, hogy még csináljunk hagyományos értelemben vett albumokat Ez a fajta koncepciólemez-formátum ráadásul Borihoz is jobban illik. Neki jobban áll, ha egy lemeznek van dramaturgiája, koncepciója – van mit színpadra vinnie.

hvg.hu: Említetted, hogy a Liza, a rókatündérhez készített filmzene története – mint ahogy a filmé is – már rég elkezdődött.

T. A.: A dalokat szerintem már 2011-ben megírtam. Csak akkor még halandzsa japán szövegekkel énekeltem fel a számokat. Időbe telt, mire találtunk egy szövegírót, aki ebből a halandzsából értelmes japán dalszövegeket készített.

hvg.hu: Az egész filmet belengi a perfekcionizmus. Mennyire volt nehéz megfelelni a rendező, Ujj Mészáros Károly elképzeléseinek a zeneszerzés során?

T. A.: Több ötletemet is visszadobta, mert túl harmonikusnak találta a hangzást. A hatvanas évek zenéiben ugyanis volt egyfajta faragatlanság, darabosság, ezt akarta mindenáron elérni. A korai magyar beat-zenékben is megvan ez a fajta nyers erő, például a korai Hungária-lemezeken, de inkább ázsiai zenékből táplálkoztunk. Károlynak is volt egy mp3-gyűjteménye ilyen zenékből, azokat vettük alapul.

Az Out She Comes Up She Goes-ra külön büszke vagyok, szerintem a filmtől függetlenül is megállja a helyét. Ez az a dal, ami akkor szól a filmben, amikor nagyon sok ember meghal rövid idő alatt. (nevet)

hvg.hu: Volt egy félmondatod egy interjúban, miszerint személyes okokból tartózkodtál egy ideig az énekléstől. Mi volt ez a személyes ok?

T. A.: Volt egy ilyen időszakom, nem volt elég önbizalmam, és nem is esett jól akkor az éneklés. Főleg az angol nyelvvel lettek problémáim, ebből lett elegem, és részben emiatt lett vége az Erik Sumo Bandnek is. Egyre sűrűbben merült fel bennem, hogy mi a francnak énekelünk angolul, mikor ahhoz a nyelvhez semmi közünk?

Fülöp Máté

Ezért is volt felszabadító élmény a japán dalszöveg a Liza-filmzenénél: a japán dalszöveg egyfajta kiutat jelentett ebből a megrekedt állapotból. Egyszerűen már nem esett jól angolul szövegeket írni. Az angol szövegírás nekem egyenlővé vált a talajvesztettséggel.

hvg.hu Ez azt jelenti, hogy szerinted nincs értelme Magyarországon angolul énekelni?

T. A.: Ezt nem mondanám, de a saját tapasztalatom, az, hogy a magyar emberek csak ideig-óráig tudnak azonosulni angol dalszövegekkel. Magyarországon igazán nagy sikereket csak magyar szöveggel lehet elérni. Ebben szerintem nincs változás, születhet itt bármilyen jól megírt angol dalszöveg. Az a sor, hogy "there’s a disco in my head" nem tudott annyira beleivódni az emberek fejébe és lelkébe, mint az, hogy "előző életemben denevér voltam", pedig mindkettőt én írtam, körülbelül ugyanabban az időszakban.

A popzene is hosszútávfutás valójában: nem az a lényeg, hogy aktuálisan mekkora sikere van egy zenekarnak, hanem az, hogy tíz évvel születése után még érvényes-e egy dal. Előveszik-e, foglalkoznak-e vele? Ebbe a versenybe sokkal rosszabb esélyekkel szállnak be az angol nyelvű dalok. Egy angol nyelvű szöveggel egyszerűen nem tudsz olyan közel férkőzni a magyar emberek lelkéhez. Márpedig ez a legfontosabb követelmény egy jó dallal szemben.