A Panaszkórus 2007-ben mondta ki hangosan az élet egyik alapigazságát, miszerint a hétfő mindig hosszabb, mint a vasárnap, a Bëlga pedig 2004-ben fogalmazta meg a lehető legpontosabban, mi a baj. A hétfő azóta is hosszú, az meg, ha 20-as vagy, szintén baj. Hát még a környezeti katasztrófák, a terrorizmus, a szegények és gazdag emberek közötti különbségek növekedése, és még a fagyi is leesett a porba, hogy a macska rúgja meg.

A We Hear You interaktív dokumentumszínháza azt kérdezi a fesztiválozóktól, mitől mennek a falnak, mi miatt haragszanak igazán? Általánosabban eddig témaként a menekülthelyzet, a környezetszennyezés, a háborúk, a betegségek, a gyógyszercégek, vagy a nők helyzete merült fel, specifikusabban pedig például a hülyeség, az intolerancia, a kirekesztés, a meleg, a hagyma a hamburgerben, vagy a rovarok kerültek elő.

A Stereo Akt Facebook-oldala

„Ha otthon nevelek disznót, az a baj / Ha nem nyitok cukrászdát Bécsben, az a baj.”

A projekt a Szigeten két részből áll. Délután a pimpelt, bicóval hajtott riksa (így néz ki) funkcionál mozgó gyóntatószékként, panaszirodaként, pszichológusi kanapéként – ki mennyire veszi komolyan a dolgot. A riksába körülbelül 4-5 ember ül be naponta, őket fülesen keresztül kérdezi a gondokról általában – az amúgy zseniális – magyar-holland Space színház egyik alapítója, Ardai Petra. Mindezt kamera rögzíti.

A nap további részében a Színházi és Tánc Sátor előtti placcon kezdődő, nézőket is bevonó, őket is kérdezgető előadás áll össze: megvágják a videóanyagot, a problémákkal kapcsolatos szavakból haikukat, és tüntetésre emlékeztető táblákat készítenek, Bartha Márknak köszönhetően pedig a rögzített interjúk zenei utókezelést is kapnak.

A pesti utcákon folytatódik

A riksába eddig semmilyen meglepő csavarral 80-90%-ban külföldiek szálltak be. Boross Martin rendező azt mondja, az előadásnak ebben a fázisában még csak egy pontig tudnak eljutni a közönséggel. A fesztiválon a projekt első szakasza megy le, a végső előadás az októberi bemutatóra áll majd össze.

„A legtöbben azzal kezdenek, hogy én nem vagyok panaszkodós, minden jó. Most odáig megyünk, hogy kimondják, mi nem tetszik, min szeretnének esetleg változtatni.”A We Hear You a Szigeten túl, a budapesti utcákon folytatódik majd.

„Érdekesebb lesz a dolog a városban. A Sziget vegyes felvágott, nagyon nyitottak az emberek. Biztosan egész más lesz, mikor a Blahán farolunk majd oda valaki mellé.” A felmerült problémák elszenvedőit – hajléktalan emberek, bántalmazottak – szintén lehet, hogy bevonják majd az akcióba.

„Eszünkbe jutott, de nem akarunk szakértőt játszani, valamilyen speciális problémát körülhatárolni. Értékes lehet az is, hogy a közönség tagjait arra kérjük, próbáljanak meg az áldozatok nevében panaszkodni. Ez az empátiáról, a saját köreinken kívüli érzékenyítésről is szól.”

Mindenki tartson Flow-val

Az 1993-ban indult Szigetnek több hőskora volt, amibe koncertek mellett beletartoztak az erős kortárs művészeti előadások is. Voltak például rengeteg embert megmozgató Frenák-darabok a dombon, majd jött pár év, mikor a fellépések jóval kisebb színpadra szorultak.

A kulturális plusz kisebb tér ellenére ugyanakkor mindig jelen volt: a Sziget gigaprodukció. Elfér rajta a Múzeumi negyed és a Kelet-európai vurstli, a buliztató utcaszínház, a mindig stabil varietét nyújtó Magic Mirror és most már az egyre látványosabb megaesemények is, mint az Európa-szerte izgalmasan fejlődő újcirkusz (Cirque du Sziget).

A nyári felhozatalban mostanában egyébként sok bővülő, szintet lépő, változtatni próbáló fesztivál foglalkozik kiemelten független színházzal vagy kortárs tánccal (Művészetek Völgye, Ördögkatlan, Bánkitó, Ozora), miközben a Sziget produkció a fesztiválon túl működő vállalkozásai most leginkább a bulivonatot tolják.

FB - Stero Akt

Ugyanakkor a Színház és Tánc Sátor idén újra nagyobb helyszínt kapott. „Az idei nagy kísérlet – megnézzük, működik-e a régi érdeklődés. Rengetegen vannak kint (idén a Sziget a 90 ezres látogatószámmal rekordot döntött a Robbie Williams- és az Avicii-napokon – a szerk.). Eddig úgy látszik, igen. Van, aki már nem fér be előadást nézni. Az is klassz, hogy a bejövők általában végig is nézik az előadásokat” – mondja Rácz Anikó, a Színház és Tánc Sátor főszervezője, a Stereo Akt társalapítója. „Sokan közülük talán még sosem láttak kortárs táncot és lehet, hogy ezután fogékonyabbak lesznek rá.” A programot Kardos József programigazgatóval együttműködve (ő Szép Fruzsina után jött vissza) állították össze.

„Józsi elkötelezett a kortárs tánc iránt. Az alapkritérium a minőség volt, de voltak praktikus szempontok is. Minden nap van nemzetközi és magyar előadás, a két nagyprogram mellett pedig zajlanak olyan akciók, mint például a Stereo Akté.”

FB - Stereo Akt

Rácz azt mondja, olyan eladókat szeretnének idehozni, akik a maguk műfajukban legalább olyan ismertek, mint a Nagyszínpad fellépői (a januárban a Trafóban fellépett japán Hiroaki Umeda például ilyen művész).

„Mivel egész évben kortárs színházzal és tánccal foglalkozom, misszióm is, hogy a Sziget szakmailag fontos fellépési helyszín legyen. A független alkotóknak nehéz fellépési lehetőséghez jutni. Bár a Szigeten limitált mennyiségű előadást tudunk befogadni, igyekszünk minél több hazai alkotót meghívni. Egy darab akkor fejlődik és marad életben, ha játsszák. Itt a művészek teljesen más közönséggel találkozhatnak, mint a megszokott, elit helyeken.”