A tánca az asztalon örökre bevonult a filmtörténelembe. A legemlékezetesebb jelenetekkel tisztelgünk a 71 éves korában motorbalesetben elhunyt Treat Williams előtt.
Claude Hooper Bukowski (John Savage) a hatvanas években, a vietnami háború idején Oklahomából New Yorkba megy, hogy bevonuljon a hadseregbe. A Central Parkba érkezve találkozik egy csapat szabad szellemű hippivel: George Bergerrel (Treat Williams), Jeannie Ryannel (Annie Golden), Wooffal (Donnie Dacus) és LaFayette „Hud” Johnsonnal (Dorsey Wright). Megismeri (pontosabban megpillantja) a gyönyörű Sheila Franklint (Beverly D'Angelo), akiről kiderül, hogy sokkal szórakoztatóbb személyiség, mint azt elsőre a visszafogottságából sokan gondolnák. Nyilván szerelem lesz első látásra. Ezeket a karaktereket fűzte egy történetbe Milos Forman a Broadway-musicalből filmmé alakított Hairben.
Milos Forman remekművét 1980 januárjában mutatták be Magyarországon, a Hair karakterei és nem utolsó sorban a zenéje hatalmas hatást gyakorolt, olyan, addig tabutémákat tett le az ezektől addig leginkább elzárt közönség elé, mint a biszexualitás, a különböző bőrszínű emberek kapcsolata vagy épp a monogámia elutasítása. A Hair ráadásul akkor szólt igazán nagyot, amikor a hippikultúra már a múlté volt. De a sztorija örökérvényű maradt.
És Treat Williams karizmatikus Bergere volt az, aki elképesztő életet vitt ebbe a sztoriba.
Bukowskinak van néhány napja New Yorkban, mielőtt a nevadai kiképzőtáborba kellene érkeznie, és ezt a néhány napot kis túlzással egy életre, de legalábbis egy nagyhatású filmre elég tartalommal tölti meg Berger és a színes társasága. A Hair legalább annyira szól a barátság fontosságáról, mint a hippikultúráról és a háború értelmetlenségéről. Bár a szerelmi szál is viszi előre a filmet, a középpontjában valójában a két, leggazdagabban kidolgozott karakter, Bukowski és Berger kapcsolata, közös érzelmi utazása áll.
Bukowski és Berger tulajdonképpen osztozik a főszerepen. Bár a történetet az előbbi szemszögéből látjuk, és az ő ráébredése, átalakulása az egyik fő szála a sztorinak, Berger a maga lendületével mégis legalább olyan fontos központi alakja a filmnek. Ennek a lendületnek pedig a filmtörténet egyik legemlékezetesebb táncjelenetét is köszönhetjük:
Treat Williams Bergere a szabad szellemű, lázadó, konfrontatív vezéregyéniség, aki hisz a szabad szerelemben és az egyenlőségben, de azért szereti, ha a csapat vezetőjeként rá irányul a figyelem. Már a megjelenése maga a lázadás, a hosszú hajával, a „rendes” otthonokban „szalonképtelennek” számító ruháiban, Berger a két lábon járó ellenkultúra, és ezt a létezést az utolsó cseppig kiélvezi. Közben a lázadás keveredik benne a sajátjai iránti empátiával és lojalitással.
Milos Forman a film címéhez hűen nagyon is komolyan állt hozzá a hajas kérdéshez, és fel sem vetődhetett, hogy Berger esetében parókát használjanak, az ugyanis szerinte nem maradhat észrevétlen. Így aztán Treat Williams haját fonatokkal dúsították, hogy egy kis plusz tömeget kapjon, és a színész egy korábbi interjúban azt mondta, bár a bőrét nem sértette fel ez a beavatkozás, az extra tincsek súlya miatt a feje mégis vérzett időnként.
Treat Williams szerint a Hair azért rezonál az emberekkel még ma is, mert a története megmutatja, hogyan találnak rá a fiatalok az erejükre és a függetlenségükre. Ahogy a Hair 40 éves évfordulóján fogalmazott, ez a film „a kitörésről és önmagunk megtalálásáról szól.”
Berger szerepe Treat Williams színészi karrierjének egyértelmű fénypontja. 28 éves volt, amikor az alakításáért az év felfedezettjeként Golden Globe-díjat kapott. A hirtelen jött sikerről egy 1979-es interjúban azt mondta, színészként nehéz feldolgozni ezeket a szélsőségeket: sokáig nem kap semmit, aztán az ölébe esik a hírnév, rajongók és lesifotósok kezdik el üldözni. „Ez új volt nekem, és elég nehéz is, előtte senki még csak meg sem nézett” – mondta, de aztán gyorsan hozzátette, hogy annak idején még ez volt az, ami zavarta.
Motorbalesetben meghalt Treat Williams, a Hair sztárja
A színész 71 éves volt.
A városvezetés szerint nem tehettek mást, mint hogy rábólintanak a kérelemre, a lakók viszont nem akarnak a szomszédságba vegyi üzemet. Különösen az eljárást nehezményezik, mert a polgármester a testület nélkül döntött a gyártó beköltözésének lehetővé tételéről.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
