Spice Girls

Visszatérés sikere: 10/3

A 90-es évek rövidéletű, de kultikus lánybandájának, a Spice Girlsnek a visszatérését azóta várják a rajongók, amióta 2000-ben feloszlott az együttes. Mindössze három lemezük jelent meg, a Spice 1996-ban, a Spiceworld 1997-ben és a Forever 2000-ben, ám az utóbbi stúdióalbum a nevével ellentétben nem ígért öröklétet a Spice Girlsnek. Nem is volt különösebben sikeres az utolsó nagy dobás, a tagok a közös munka helyett pedig elkezdtek a szólóprojektekre koncentrálni. Ám a brit együttes időről-időre mégis összeáll a poptörténelem egy-egy töredék pillanatáig, még ha tartósan újrázni nem is tudnak. 2007-ben csináltak egy reunion turnét, 2012-ben felléptek a londoni olimpia záróeseményén, 2019-ben újra turnéztak, igaz, akkor az ötös fogatból már hiányzott Victoria Beckham, aki azzal utasította vissza a koncertezést, hogy inkább a divatházára összpontosítana. A másik négy tag, Melanie Brown, Emma Bunton, Geri Horner (korábban Geri Halliwell) és Melanie Chisholm így sem okoztak csalódást: a turné zárásaként egymás után többször is megtöltötték a Wembley Stadiont. Igény tehát láthatóan lenne a régi-új Spice Girlsre, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az előző hétvége elsőszámú kulturális hírének számított, hogy mind az öt tag összejött Victoria Beckham 50. születésnapi buliján, és közösen előadták a Stop című slágerüket. Egyes vélekedések szerint a levegőben van egy újabb, ideiglenes összeállás, mivel idén 30 éve, hogy megalakult a banda.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Victoria Beckham (@victoriabeckham) által megosztott bejegyzés

Destiny’s Child

Visszatérés sikere: 10/4

A Destiny’s Childban nagyjából épp annyira van meg a hajlandóság az összeállásra, mint a Spice Girls tagjaiban: vagyis ha épp úgy jön ki a lépés, egymásra kacsintanak egyet.

Persze, már az is kérdés, hogy amikor a Destiny’s Child újjáalakulásáról beszélünk, pontosan mit is értünk Destiny’s Child alatt. Az eredeti csapat Beyoncé apja, Mathew Knowles menedzselése mellett 1990-ben indult Houstonban négy énekessel, Beyoncé Knowles-zal, Kelly Rowlanddel, LaTavia Robersonnal és LeToya Luckett-tel. Először Girl’s Tyme néven futottak, majd csak 1997-ben cserélték le a nevet. Később Roberson és Luckett megunta, hogy a menedzser állítólag kivételezett a másik két lánnyal, úgyhogy kétezerben dobbantottak. Helyettük jött két másik tag, akik közül végül csak Michelle Willams maradt tartósan az együttesben, így három fővel ment tovább a szekér. 2001-ben megjelent a Destiny’s Child harmadik albuma, a Survivor, plusz egy karácsonyi lemez, majd egy kétéves szünet beiktatása után a lányok még egyszer nekifutottak a közös munkának, de 2004-ben a Destiny Fulfilled már az utolsó lemezükként debütált. Mindenki a szólózásra fókuszált, ami Beyoncének tett igazán jót, hiszen ő szupersztárságra született, karrierje szinte azonnal sztratoszférikus magasságokba lőtt. Volt aztán nagy meglepetés, amikor a 2013-as Super Bowl félidős show-ján megjelent Beyoncé mellett a másik két „végzet gyermeke” is, majd 2015-ben a Stellar Gospel díjátadón ugyancsak hárman léptek fel, ráadásul Michelle Williams gospelszerzeményét (Say Yes) énekelték közösen. Azóta néhány évente szó szerint megőrjíti a közönséget a Destiny’s Child egy-egy váratlan felbukkanása: a 2018-as Coachellán Beyoncé főműsoridős show-ját koronázta meg az ideiglenes összeállás, idén januárban pedig egy születésnapi eseményen volt jelen mind az öt volt Destiny’s Child-tag.

ABBA

Visszatérés sikere: 10/5

Az ABBA hivatalosan sosem oszlott fel, de 1982 óta egészen a közel múltig passzív volt. A tagok évtizedeken át következetesen tagadták, hogy valaha lesz még közük egymáshoz a színpadon, majd egyszer csak 2016-ban, egy Mamma Mia nevű étterem megnyitásának apropóján mégiscsak együtt ünnepeltek, sőt még egy dalt is előadtak közösen. Ekkor csillant fel először komolyan a remény a visszatérésre.

Végül a diszkógömbök galaxisában egy szupernóvával felérő konstellációra 2021-ben került sor, ám nem pont úgy, ahogy azt elképzeltük. Vissza is tért az ABBA, meg nem is. A legendás svéd popformáció, Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad egy vadonatúj ABBA-lemezzel örvendeztették meg a hallgatókat, ám a közös nosztalgiaturné elmaradt, és már aligha fogjuk látni a bőven a hetvenes éveiket taposó tagokat ismét együtt a színpadon. Legközelebb ma úgy kerülhetünk az ABBA-koncertélményéhez, ha elmegyünk Londonba, és megnézzük, hogy mit produkál a „hologram” formájában kivetített együttes az erre a célra kialakított helyszínen. Sajátos módja ez a reunionnak, de mentségükre legyen mondva, hogy talán mindenkinek jobb ez így, mint végignézni, ahogy ráerőltetik magukra a turnét a félszívvel haknizó nyugdíjas popzenészek. Ráadásul a három évvel ezelőtti ABBA-lemez ellen igazán nem lehet panasza a rajongóknak, mert nagyon is érződik rajta, hogy az ABBA még egyszer, talán utoljára odatette magát. Még akkor is, ha az album semmivel sem ad hozzá többet az életművükhöz, de legalább nem is vesz el belőle – ahogy írtuk cikkünkben.

Sex Pistols

Visszatérés sikere: 10/7

Az 1978-as, katasztrofálisan sikerült amerikai turné után a Sex Pistols tagjai hivatalosan is különváltak. A basszusgitáros, az egy évvel később túladagolásban meghalt Sid Vicious az egész turné alatt folyamatosan be volt lőve, tisztább pillanataiban pedig kereste a következő heroinadagját. A koncerteken kötözködött és verekedett a biztonságiakkal, a fotósokkal és a közönséggel egyaránt, miközben a zenekaron belül is egyre jobban elfajultak a viták. Mire lement a januári turné, már senki számára sem volt kérdés, hogy a brit punkbanda menthetetlen, romokban hever.

Tizennyolc évvel később, 1996-ban aztán egyszer csak Londonban, egy sajtótájékoztató keretein belül az eredeti tagok – John Lydon frontember, Steve Jones, gitáros, Glen Matlock basszusgitáros és Paul Cook dobos – sörrel a kezükben lazán bejelentették, hogy újra összeállnak. Ez volt minden idők legőszintébb visszatérés-bejelentése, ugyanis John Lydon (művésznevén: Johnny Rotten) egyáltalán nem kertelt: „találtunk egy közös nevezőt, és az a ti pénzetek” – indokolta meg nemes egyszerűséggel az összeállást. „Meggondoltam magam” – mondta, és azt is hozzátette, hogy a pénzen kívül azért az is közrejátszott a döntésében, hogy amikor azt gondolják valamiről, hogy annyira szent és sérthetetlen, hogy ahhoz nem szabad hozzányúlni, akkor ő igenis hozzá fog nyúlni (legyen az akár a saját életművük).

A Sex Pistols berobbantotta a 78 állomásos Filthy Lucre turnét, amely rendkívül sikeres volt, de a zenekar tagjai között a kötőszövetet tényleg csak a gázsi jelentette, a belső konfliktusok pedig újra felerősödtek, annak dacára is, hogy a konfrontációk elkerülése érdekében a zenészek külön utaztak a koncerthelyszínekre és külön szállodákban is szálltak meg. Elmondásuk szerint a Filthy Lucre végére legszívesebben megölték volna egymást. Ezután 2002-ben, a királynő megkoronázásának 50. évfordulóján léptek fel a Londonban, 2003-ban háromhetes észak-amerikai turnét csináltak (Piss Off Tour), 2007 novemberében újabb öt koncertet adtak Angliában, a következő évben pedig több európai fesztiválon (így a Szigeten is).

Rage Against The Machine

Visszatérés sikere: 10/1

A legbénább visszatérést az utóbbi években a Rage Against The Machine produkálta, és ezzel valószínűleg a legnagyobb csalódást is ők váltották ki a közönségből. A 90-es évek elején alakult zenekar mindössze négy nagylemezzel megváltoztatta azt, amit a hard rockról képzelünk, de 2000-ben már bedobták egyszer a törülközőt, majd 2007-ben néhány évre ismét összeálltak koncertezni, de 2011-ben újra felfüggesztette a működését. Pár éve aztán megint úgy volt, hogy a kétszeres Grammy-díjas RATM feltámad hamvaiból, és a tagok bejelentették, hogy egy nagyszabású világkörüli turnéval rúgják be a motort, de jött a járvány, és előbb 2021-re, majd 2022-re halasztották a koncertsorozatot. A sors azonban ezt sem hagyta annyiban. Ha hiszünk az eleve elrendelésben, akkor mondhatjuk, hogy a zenekar karmája/végzete/fátuma megtalálta a Rage Against The Machine Achilles-ínját, és az énekes, Zack de la Rocha lábsérülése tett pontot a már addig is elég kényszeredettnek látszó reunion végére. A várva várt turnénak rögtön a második koncertjén sérült le a frontember, majd három hónappal később az összes maradék koncertdátumot lefújták, az európai állomásokat és az amerikaiakat egyaránt. A kegyelemdöfést azért mégsem lehetett a végzetre hagyni, azt idén év elején Brad Wilk dobos intézte el, mikor közölte, hogy tudja, hogy sok rajongó várja a turné új bejelentését, de ideje tisztázni a helyzetet: az RATM-nek nem lesz többé turnéja és élő koncertje sem. Ezzel a kilencvenes évek elején alakult, Zack de la Rochából, Tim Commerford basszusgitárosból, Tom Morelloból és Brad Wilkből álló zenekar harmadjára is feloszlott.

Guns N’ Roses

Visszatérés sikere: 10/9

Bár sohasem oszlott fel hivatalosan a Guns N’ Roses, mivel a frontember Axl Rose folyamatosan a felszínen tartotta a zenekart ilyen-olyan felállásokkal, az egy idő után úgy működött, mint egy váróterem: a zenészek jöttek-mentek benne, a 90-es évek közepére, Rose-t leszámítva, minden eredeti tag elhagyta a bandát. Nagyon hosszú ideig 1993 számított az utolsó olyan évnek, amikor az alapítók közül hárman, Rose, Slash és a basszeros Duff McKagan még együtt álltak a színpadon. A gitáros, Slash 1996-ban hagyta ott a csapatot, és sokáig kizártnak tartotta a visszatérést. Két évtizednek kellett eltelnie, hogy a két karizmatikus rocklegenda újra megférjen egymás mellett. 2015 végén kezdtek megjelenni a hírek arról, hogy az ötvenes éveiket taposó két veterán mintha újra szóba állna egymással, mi több: tán ki is békültek. Persze, mindenki kellő óvatossággal próbálta belelátni a fejleményekbe az újrakezdés lehetőségét, hiszen – gondolták akkoriban – könnyen lehet, hogy a Guns N’ Roses felélesztése inkább szégyenletes lesz, mintsem dicsőséges. Például Axl Rose híresen sértődékeny attitűdje; a másfél-két órás késések a koncerteken; vagy a hangsúly eltolódása a rockballadák és netán az esetleges új, de tökéletesen lényegtelen szerzemények irányába fárasztó nagypapazenekarrá silányította volna minden idők egyik legnagyobb rockformációját.

Végül ennél szerencsésebben alakultak a dolgok. Slash ledobta a rocktörténeti atombombát, amikor Instagramon 2016-ban bejelentette, hogy a Guns N’ Roses az ő segédletével lép fel a Coachellán. Az Axl Rose, Slash és Duff McKagan által újra életre hívott csapat pedig azóta is alsó hangon háromórás, ütős stadionkoncerteket ad világszerte. Tavaly a budapesti közönségnek is bebizonyították, hogy lehet, hogy már csak a pénzért csinálják, de legalább keményen megdolgoznak érte.

Pixies

Visszatérés sikere: 10/8

A Coachella fesztivál olyan, mint valami párterápiás kanapé zenekaroknak. Platformot ad a kibéküléshez. A visszatérésen gondolkodó nagy zenekarok nem egyszer a fesztiválszezont beindító, tavaszi zenei eseményre időzítették a bejelentésüket, és nem volt ez másként az alternatív rockzenekar, a Pixies esetében sem, amely 2004-ben, közel tíz év kihagyás után, itt állt először ismét színpadra. Legendás, ahogy a Pixies frontembere, Black Francis (eredeti nevén: Charles Thompson) 1993-ban szakított a zenekar többi tagjával. Kim Deal-el és Dave Loveringgel faxon sikerült közölnie, hogy eddig tartott a buli, ideje befejezni a még Kurt Cobainre is nagy hatást gyakorló zenekar pályafutását. Mivel addigra a Pixies egyre inkább már csak a frontemberről szólt, a basszusgitáros Deal és Black Francis között pedig annyira elmérgesedett a hangulat, hogy már szóba sem álltak egymással, nem volt meglepő a faxos búcsú. Annál váratlanabb volt viszont a visszatérés. De mivel a kétezres évek elején az egykori tagok közül senkinek sem állt jól a szénája, és közben egy új, fiatalabb generáció – nem kis mértékben a Harcosok klubjában elhangzó Pixies-betétdalnak köszönhetően – elkezdte újra felfedezni magának az idővel kanonizálódó bostoniakat, kiderült, hogy lenne bőven mit kaszálni néhány Pixies-koncerten. Így is lett. A saját bevallásuk szerint csak a pénzért aktivizálódott banda azonnal teltházas turnét csinált. A showbiznisz pedig jól tejel, azóta is koncerteznek, és az újjáalakulás után kiadtak még néhány, nem túl jól sikerült lemezt is. Magyarországon először 2022-ben léptek fel, de Kim Deal nélkül, aki még az első újkori Pixies-album megjelenése előtt otthagyta a csapatot.

Blink-182

Visszatérés sikere: 10/8

Klasszikus eset, amikor van két tehetséges és erős egyéniség a zenekarban, és amit együtt csinálnak, az kifelé tök jól szól, de közben belül egymás vérét szívják. Valami ilyesmi volt a képlet a 90-es évek egyik legnépszerűbb poppunk zenekarának, a Blink-182-nak az esetében is. A deszkás gatyában zúzó, szerelemről, szexről, iskolai traumákról zenélő banda egy, az Amerikai pite-típusú filmeken felnőtt generáció életérzésének adott hangot a számaiban, és mire ez a nemzedék „komoly, kereső emberekké” cseperedett, illetve új, a poppunkot maga mögé utasító zenei stílusok kezdtek teret hódítani, a Blink is kifulladt. Tom DeLonge, Mark Hoppus és Travis Barker útjai először 2005-ben váltak külön, majd 2011-ben újra összeálltak, de négy évvel később az énekes-gitáros DeLonge kiszállt a csapatból, helyére Matt Skiba került. Hogy DeLonge még valaha visszatér a zenekarba, az pont annyira tűnt valószínűtlennek, minthogy Skibával az élen valami értékelhetőt tudnak csinálni. Hoppus és DeLonge között olyan feszült volt a viszony, hogy a két ember nem tudott meglenni egymás közelében. „Én ezzel a csávóval még egyszer nem lépek egy színpadra. Esélytelen” – emlékezett vissza Hoppus. Aztán úgy alakult, hogy egy szomorú esemény mégis összehozta a tagokat. 2021-ben Hoppust a limfóma egy agresszív formájával diagnosztizálták, és mintha DeLonge megérezte volna a bajt: a semmiből egyszer csak küldött egy vicces fotót az egykori zenésztársának, mire jött a válasz: „Haha, ez nagyon jó. Annyira örülök neked – egyébként limfómám van”. DeLonge ezek után állítólag mindennap felhívta Hoppust, és gyakran személyesen is támogatásáról biztosította régi barátját. Mintha az addigi ellentétek a trauma hatására azonnal rendeződtek volna. A basszusgitáros túljutott a betegség nehezén, a Blink-182 pedig visszatért. Új albumukat, amit a kritika is egész jól fogadott, tavaly jelentették meg One More Time…címmel.

LCD Soundsystem

Visszatérés sikere: 10/9

Az óvatos duhaj. Így jellemezhetnénk James Murphyt, aki úgy élesztette újra a nullás évek ikonikus zenekarát, az LCD Soundsystemet, mintha el is akart volna menni egy házibuliba, meg nem is. A brooklyni, lelke mélyén dance-punk popformáció egy üzletileg és kritikailag is nagyon sikeres bandának számított a kétezres évek elején, ám Murphy lassan rájött, hogy a zenekar és a folyamatos turnézás minden idejét elveszi az egyéb projektjeitől. A producerként és a DFA Records kiadó alapítójaként is tevékenykedő zenész elesett például attól a lehetőségtől, hogy az Arcade Fire-t producerálja, így a 2010-es This is Happening című, harmadik LCD-nagylemez után egy évvel a Murphy, Nancy Whang, Pat Mahoney, Tyler Pope, Al Doyle, és Korey Richey alkotta együttes bejelentette a befejezést. Murphy azonnal visszatalált a többi szerelemprojektjéhez: a következő Arcade Fire-korongnak, a Reflektornak már ő volt a producere, és közreműködött David Bowie utolsó nagylemezén, a Blackstaron is. Végül, hol máshol, mint a 2016-os Coachellán egyesült újra az LCD Soundsystem, és 2017-ben ki is adott a zenekar egy új albumot American Dream címmel. Ám, ahogy a Rolling Stone magazinnak később Murphy elmondta, ahhoz már igazán semmi kedve a bandának, hogy megint beszippantsa őket a turnéspirál, és pusztán kényszerűségből jelentessenek meg albumokat. Nem szívesen mozdulnak ki otthonról sem, a koncerteket nagyrészt – fogalmazott 2022-ben – hazai pályán, New Yorkban akarják lebonyolítani. Elég diszkrét felfogása ez a visszatérésnek, de legalább nem engednek az örömzenélésből. Azóta persze, Murpyhék olykor ki-kimozdulnak a metropoliszukból, idén is van például néhány európai fellépésük.

Kispál és a Borz

Visszatérés sikere: 10/10

Na, valahogy úgy kell visszatérni, ahogy azt a Kispál és a Borz csinálja. Kedvvel, inspirációval, energiával. A zenekar 2010-ben, a Sziget Fesztiválon búcsúzott a rajongóktól. Utólag Kispál András és Lovasi András is azt mondták, hogy a 00-ás évek közepére kifogyott az alkotói lendület belőlük, az addig bevett közös szerzői módszer már nem működött hatékonyan. Egy zenekar addig létezik – mondták –, amíg halad valamerre, van aktuális mondanivalója, a tagoknak vannak közösen megvalósított ötletei, nem csak állandóan ismétlik önmagukat. Parkolópályára tették a Kispált, bár valljuk be: feloszlásuk sosem tűnt igazán véglegesnek. Egy-egy koncertre mindig visszatértek, igaz, ezek inkább csak arra voltak jók, hogy maguk és a rajongók számára is elviselhetővé tegyék a hosszú hipotermia állapotát. Aztán Lovasi és Kispál egyszer csak azon kapták magukat, hogy újra együtt gondolkodnak számokon, természetes módon jönnek az új ötletek, számvázlatok. Egyértelművé vált, hogy ebből összeállás lesz. 2022-ben be is jelentették a reuniont, de akkor még csak egyetlen koncertről volt szó. Aztán tavaly kijött az új Kispál-lemez, a Beszorult mondat, amely csaknem húsz évvel követte az azt megelőző stúdiólemezüket. Most meg már ott tartunk, hogy Lovasiék 15 év kihagyás után ismét klubturnéra indulnak, és nem állnak meg az országhatároknál. Budapest, Szeged, Debrecen vagy Szarvas előtt Bécsben, Zürichben, Londonban, Münchenben és Dublinban is zenélnek idén tavasszal.