hvg.hu: Mint azt a Partizánban bejelentettétek, augusztusban, több mint egy évtized után egy koncertre újra összeáll a Kispál és a Borz. Hogy jött az ötlet?

Kispál András: Akkor kezdtük el ezt az egész spontán zenélést, amikor a Lovasi-szólóalbum bemutatójára készültünk. A próbák során egyszer csak észrevettük, hogy mással is foglalkozunk, nemcsak a műsor programját tanuljuk be.

Lovasi András: És voltak tavaly közös kis kerti koncertjeink is. Sőt, a Minifishingen (a Fishing On Orfű helyszínén rendezett kisebb, családiasabb fesztivál – a szerk.) volt egy 30 perces koncertünk zárt körben a támogatói tagságnak. Amikor arra készültünk, akkor is elő-előkerültek új ötletek, dalvázlatok.

K. A.: Voltak kis riffjeim, ötleteim, amiket otthon felvettem telefonnal, ezeket Lovi kiegészítette, továbbgondolta. Beindult a szokásos, régi dalszerző módszerünk.

L. A.: Az ős Kispál-daloknál az volt a bevett módszer, hogy a Kispi riffjeit fogadtuk el kiinduló pontnak. Én nem is hoztam akkoriban önálló dalokat, de volt egy csomó zenei- meg szövegmorzsám, és megvártam, amíg érkezik Kispitől valami olyan, amivel azok kompatibilisek. Tehát gyűjtögettük külön-külön az ötleteket. De mindig riffekből indultak ki a dalok. Ellentétben a szólóanyagaimmal például, ahol megírom egy szál gitárral a dalt és utána meghangszereljük, itt a hangszerelésből indultunk ki. Ezzel a módszerrel, illetve annak befulladásával függött össze a zenekar megszűnése is.

hvg.hu: Egyszer csak nem működött ez a közös szerzői módszer?

L. A.: Igen. Ez sok örömmel, sok játékkal, sok együttléttel járó, de elég sziszifuszi meló. Együtt kell lenni, ötletelni, és akkor abból kialakul valami. Van, hogy egyből, van, hogy egy év múlva. Például a Zsákmányállathoz a legtöbb ötlet megvolt már a 80-as évek végén, de csak 1993-ben készült el, és került rá az Ágy, asztal, tévé című lemezre. Valószínűleg akkor találtunk valami zenei vezérfonalat, amire rá lehetett fűzni ezeket a régi ötleteket. Ez a dalszerzési módszer ment egy darabig, de a 2000-es évek közepén kifulladt, nem működött hatékonyan. Egy zenekar pedig addig létezik szerintünk, amíg halad valamerre, van aktuális mondandója, vannak a tagoknak közösen megvalósított ötletei, nemcsak ismétli állandóan önmagát. Most azt vettük észre, hogy újra tudunk így dolgozni.

hvg.hu: Ezek szerint készülnek új számok. Új Kispál és a Borz-album várható?

L. A.: Három dalt már fel is vettünk. Van 3-4 olyan, amiről már látjuk, hogy lesz belőlük valami. Ez már, úgy gondoljuk, hogy egy lemeznek a váza lehet.

Lovasi András

Németh Róbert

hvg.hu: És ha már alakul egy lemez, akkor kellett egy koncert is?

L. A.: Minden évben többször megkeresnek különböző koncertszervezők, hogy álljunk össze, de ezeket eddig elutasítottuk. Egyetlen kivétel volt, egy Aréna-bulira bólintottunk rá, ami 2024-ben lett volna, Kispi 60 éves születésnapján. Egy életbiztosítóval kötöttünk szerződést, az volt a terv, hogy meghirdetjük 4-5 évvel a koncert előtt, elkezdjük árulni a jegyeket, és ha addig meghalunk, vagy bármi történik, akkor a biztosító visszafizette volna a jegyek árát. Gondoltuk, ez elég jól hangzik, ebbe belemegyünk, legalább megszabadulunk a „mikor lesz már Kispál?” kérdésektől. De a járvány keresztülhúzta ezt az elképzelést, mert a biztosító visszavonta az együttműködést, másrészt távozott Magyarországról. Így aztán okafogyottá vált a konstrukció. Ha nem lett volna ez az ötletelés, ez a dalszerzői munka, akkor nem gondoltunk volna koncertre sem ezután. Annak idején is deklaráltuk, hogy addig nem lesz a hagyományos értelemben vett Kispál-koncert, amíg nincs hagyományos értelemben vett, kreatív közösségként működő zenekar. Úgy tűnik, mindketten bejártunk egy érzelmi, meg mindenféle utat, ami után most újra normálisan tudtunk egymás felé fordulni.

Lett egy olyan helyzet, amiben megint kölcsönösen el tudtuk fogadni a másikat.

K. A.: Ezt én is így látom. Egyébként is, ha az ember bizonyos korba lép, teljesen máshogy értélkeli a dolgokat. Mi sosem vesztünk össze, bárhogy is próbálta ezt 2010 körül a sajtó beállítani. Annyi volt, hogy András elkezdte a saját dolgait csinálni, ő egyébként is egy nagyon aktív személyiség, nekem meg elegem lett az egészből. Visszavonultam a hegy melletti kis tanyámra, és ott boldog voltam. Amikor igényem lett a zenére, akkor helyi fiatalokkal, meg a Ricsivel (Bräutigam Gábor, az ős-Kispál dobosa – a szerk.), amatőr szinten elkezdtünk zenélni. De nekem nem voltak olyan terveim, hogy bármikor valami nagyobb volumenű dologba belekezdjek. Zenélgettem magamnak, de igényem sem volt arra, hogy ez újra komolyabbra forduljon. Valószínűleg az alatt a sok év alatt, amíg zenéltem, kisültem, mint a kondenzátor.

hvg.hu: De mégis, mit csináltál 2010-től, azonkívül, hogy időnként magadnak zenélgettél, meg összehoztad a nem túl hosszú életű Velőrózsák nevű zenekart?

K. A.: Fát vágtam. Kisnyugdíjas voltam. Nagyon boldog voltam. Én mindig is szerettem ezt. Ha hazajöttem régebben a turnékról, másik emberré váltam otthon, nem éltem tovább a rocker-életmódot, hogy „na, akkor szaladjunk bele még az éjszakába”. András mondta egyszer, hogy abszolút kispolgári típusú ember vagyok. Igaza van. Én ebben éltem eddig, innen rángattak most ki. De ez valószínűleg jó, mert már azt is kezdtem unni. Elmentem, vettem egy erősítőt, egy gitárt, és hajrá.

hvg.hu: Miért, eddig nem is volt gitárod?

K. A.: De, csak most kedvem lett venni egy másikat. Inspirál. Meg jó volt találkozni a többiekkel. Dióval (Dióssy D. Ákos, billentyűs – a szerk.) például én nem nagyon szoktam találkozni, és hiányzott a maga fanyar, angol humora.

Kispál András

Németh Róbert

hvg.hu: Készül tehát az új album, és lesz egy koncert. Csak egy?

L. A.: Igen. Ez egy minifesztiválon, a Kispál On Orfű fesztiválon lesz augusztus végén, ahol egy szombati napon, több más előadó mellett fogunk fellépni. Az új lemezről 1-2 dalt fogunk játszani, nem kell megijedni, nem fogjuk az egész albumot végig erőltetni. Pontosan tudjuk, hogy a közönség elsősorban a régi dalokra kíváncsi. Rajtunk kívül Dió lesz ott, ő a szokásjog alapján a Kispál harmadik tagja, most is örömmel vállalta a felkérést.  A dobos pedig Bajkai Feri lesz, a Kiscsillag dobosa. Ebben a felállásban egyébként már játszottunk 2017-ben az én Aréna-koncertemen, és akkor – bár azt nem hívtuk Kispál és a Borznak – nagyon jól működött a dolog.  Azt sem zárjuk ki, hogy a koncertre elhívunk még egy multiinstrumentalistát-vokalistát, aki session-zenészként besegít a kései Kispál-dalokba, de ezt még nem látjuk. Mivel az első két Kispál-lemez idén épp 30 és 31 éves, ezeknek valamiféle jubileuma is lesz. Ezért elhívtuk a Ricsit, hogy az eredeti trió felállásban is játszunk néhány dalt. A Kispál elég sok lemezt készített, elég sok dalunk van, sok korszaka volt a zenekarnak, több felállásban játszottunk. Mi ketten Kispivel képviseltük az állandóságot, ilyen értelemben a Kispál tekinthető a kettőnk szerzői párosának.

hvg.hu: De, ha már így újra egymásra találtatok, miért csak egy koncert lesz? Miért nem lesz legalább még Budapesten, valami nagyobb helyen még egy? Az orfűi helyszínre néhány ezer ember fér be csak.

L. A.: Egészen pontosan hétezer embert fogunk beengedni, ennyien férnek el a nagyszínpad előtt, úgy, hogy még bővítünk is rajta. Egy ilyen hosszú történettel rendelkező zenekarnál egy visszatérő lemeznek az értékelése a közönség részéről nem szokott egybeesni a zenekari tagokéval.

Ha a lemez sikeres lesz, akkor nem biztos, hogy mondjuk, nem csinálunk 2023-ban valahol valamilyen koncertet még.

De 2022-ben nem fogunk vele turnéra indulni, az biztos. Egy koncert lesz, és kész. Egyébként nem véletlen ez a fékezett habzás, a helyszínválasztás, hogy vidéki fényben és pompában térünk vissza. Ez arról is szól, hogy a Kispi számára is komfortos legyen ez a helyzet. Nem kell felmenni az Arénába, nem kell lefutni a szokásos bizniszköröket, maradunk a viszonylag hazai pályán. Lesznek próbák, amit mindig szerettünk csinálni, lesz egy koncert és kész. Nem fogunk turnézni, nem kell újra rock and roll életet élnie. Ez egy olyan csomag, ami talán némi izgalmat hoz Kispi életébe, de azért alapvetően nem kell visszatérnie a szokásos magyar zenkészkeringőbe.

hvg.hu: Ha rákapsz a koncertezés ízére, akkor se térsz vissza?

K. A.: Nem hiszem. Megpróbáljuk ezt nagyon jól megcsinálni, de tartósan nem tervezek megint bekapcsolódni a rock and rollba. Nem azért, mert bármilyen ellenérzésem van ezzel kapcsolatban, de egy töltött káposztát sem jó túl sokszor felmelegíteni.

L. A.: És ne feledjük, a magyar visszatérések története egyáltalán nem volt mindig dicsőséges. Nem is gondolom, hogy most, 2022-ben majd mindenki azt kérdezgeti a másiktól: „Basszus, hallottad az új Kispál-albumot?” Azt szokták mondani, hogy ahhoz, hogy valami nagyot szóljon, három dolog kell: jót, jókor, jó helyen. Maradjunk annyiban, hogy a jó szerintem meglesz, legalábbis a mi mércénk szerint, de a többivel szerintem baj lesz. Nekünk is el kell fogadni, hogy a mi közönségünk elsősorban a 90-es évek dalaira kíváncsi, akármilyen jónak is fogjuk esetleg gondolni az új albumot. A mi fejünkben meg az van, hogy

ha állandóan a régi számokat játszanánk, akkor tényleg bele tudnánk ragadni a saját múltunkba.

Ezt nagyon nem szeretnénk. Azért nem lenne újra Kispál és a Borz, hogy begyakoroljuk újra a Zsákmányállatot.

Balla István

hvg.hu: Egy koncert, egy album, és aztán Kispi megy vissza a házába fát vágni, Lovasi meg viszi tovább a Kiscsillagot?

L. A.: Ha csinálunk egy jó koncertet, ahol az emberek jól érzik magukat, meg csinálunk magunknak egy albumot, ahol meg mi érezzük jól magunkat, az egy jó kompromisszum. Azért ebben van egy ellentmondás, hogy azért állunk újra össze, hogy csináljunk egy új albumot, de az várhatóan senkit nem fog érdekelni… Titokban bízom abban, hogy nem így lesz, és egy-két dalt el tudunk játszani a koncerten, de el kell fogadnunk, hogy a múltunk már érdekesebb a közönségnek, mint a jövőnk.

hvg.hu: Akkor szoktak újra összeállni a nagy múltú zenekarok, ha a tagoknak elfogy a pénze.

L. A.: Azért ekkora baj nincs, de a pénz is egy szempont, igen. Mondjuk, ismerve a Kispit, ő jól el van a 20 éves Renault-jával, nemigen van a bakancslistáján, hogy vegyen egy húszmilliós új autót. Nekem meg, mint fesztiválszervezőnek, jól jött, hogy ismerek egy zenekart, amit, ha kellett, elő tudtam varázsolni a kalapból anélkül, hogy k*rvasok eurót kellett volna fizetnünk, rá tudtam beszélni őket, hogy például 2014-ben fellépjenek a Kispál és a Borz első trió felállásával, az első albumokkal. Nagyon jó a viszonyom velük, különösen az énekessel, csak sokat kell vele pofázni a borokról, amit persze már unok, de ennyi idősen már mindenkit kezelni kell. Na, például azóta teltházas elővételben a fesztivál.

K. A.: Nekem sem most fogyott el a pénzem. Sőt most adtam el egy ingatlant, az asszonynak meg vettem egy kocsit, az ő bakancslistáján ugyanis ez rajta volt. Nem a pénz motivált. Tényleg jó, hogy kiszakadok a kisnyugdíjas életből, izgalmas megint valami újat csinálni, és hogy Andrással tudok újra dolgozni. Lehet, hogy az én életemnek ez egy ilyen keretes szerkezetet ad. Lehet, hogy ezt most megcsináljuk, aztán vége. Zenében is az alaphangra illik visszatalálni a végén. Ha C-ről kezded, akkor C a vége.

L. A.: Szerintem a Kispi, és én is eljutottunk mára oda, hogy helyén tudjuk kezelni ezt a kispálos történetet. Mind a kettőnk életében ez most egy projekt, ami soha többet nem lesz olyan fontos érzelmileg, mint amilyen fontos volt a Kispál és a Borz, amikor elindult, és ami akkor valószínűleg fontosabb volt, mint a családunk. Ezt sosem mondtuk ki, de így volt.

K. A.: Sokáig többet voltunk együtt, mint a családunkkal, az biztos.

L. A.: És ennek mindannyiunk családi élete látta is a kárát. Meglett a böjtje annak, hogy egy csomó fontos helyzetet a zenekarnak rendeltünk alá, és nem voltunk otthon, amikor otthon kellett volna lennünk. Én, mondjuk elváltam. Mondjuk, 40 felett már nem lehet eljátszani azt a zenekarosdit, amit húszévesen. Mi akkor vállvetve, tűzön-vízen át vittük a zenekart. Sokat jut eszembe, hogy mindig mondogattuk a Kispivel, hogy mi nem vagyunk barátok, miközben ez a kapcsolat valószínűleg sokkal erősebb, mint egy barátság. Ő volt ez egyetlen ember a környezetemben, aki legalább olyan lelkes volt, mint én. Ha felhívtam, hogy jöjjön hajnalban plakátolni, szó nélkül jött.

Ezt a zenekart mi ketten akartuk a legjobban, mi ketten voltunk elég állhatatosak, és a végtelenségig kitartóak.

Akkor ezt nem tudtam, csak utólag látom, hogy ez mennyire közös bennünk. Hogy Kispi az egyetlen, akire számíthatok, amikor valami zenekarral kapcsolatos fontos dolog van. Ez persze már nem jön vissza. De a mostani projekt inkább egy jutalomjáték magunknak. Újra tudunk egymással mit kezdeni. Mellesleg a Kiscsillag sem lesz az életemben úgy a fő projekt, mint ahogy a Kispál volt. Most fontosabb, hogy elmenjek a gyerek óvodai farsangjára, mint az, hogy lesz-e próba vagy nem. Nem is vagyok hajlandó beáldozni a magánéleti pillanataimat a zenekari dolgokért.

K. A.: Nekem még megvan az eredeti családom. De a fiam például úgy nőtt föl, hogy sosem voltam otthon, és most nem is vagyok vele olyan igazi, mély apa-fia kapcsolatban, mint lehetnék. A lányommal jobb a viszonyom, mert amikor ő volt kicsi, már nem voltunk állandóan úton, inkább fesztiváloztunk, így sokat voltam otthon. Mindenki megsínylette ezt az életmódot. De ha kamionos lettem volna, akkor sem vagyok sosem otthon. Viszont nagyon kevés ember van, aki azt csinálja, amit szeret, és meg is tud belőle valamennyire élni. Ilyen értelemben szerencsés emberek vagyunk.

Balla István

hvg.hu: Miben változtatok meg, így, túl az ötvenen?

L. A.: Magamat nyilván nem látom jól kívülről, de Kispi nagyon sokat változott az utóbbi időben, sokkal nagypapásabb lett, mint régen, sokkal inkább elfogadó a körülötte lévő világgal, sokkal derűsebb. Mondjuk, apám is sokkal kedvesebb öregembernek, mint volt 40 évesnek.

K. A.: Fiatalon nem voltam egyszerű eset, az biztos. Nyűgös voltam a turnékon, nagyon ideges lettem, ha valami nem volt rendesen leszervezve. És otthon is türelmetlen voltam. Szerintem az idősödéssel bizonyos dolgok leülepednek, a tapasztalat lenyugtat. A másik, ami nagy problémám volt, hogy nagyon sértődős voltam. Ha valamit nem értettem meg, akkor elkezdtem magamba befelé duzzogni, sosem kérdeztem rá a dolgokra. Ja, és mindenkiről a jót feltételeztem, át is vertek ezért sokszor.

hvg.hu: Máshogy kell nekiülni egy Kispál-szövegnek, mint egy Kiscsillag-dalnak, vagy egy szólódalnak?

L. A.: Mikor írok, nem találom ki előre, hogy amit írok, az hova készüljön, de utána azért ott van az ember fejében, hogy annak a szövegnek hogyan kellene megszólalnia. Most egyébként picit előre is szaladtam szövegügyben, van egy-két dal, amiről miután megírtam, azt gondoltam, hogy ez jó lehetne a Kispálba. Ezekben a Kispi ötletei még nincsenek benne, de már úgy írtam, hogy ez jó lesz a lemezre. Hogy aztán pontosan mi lesz belőlük, az nagy kérdés. Már csak azért is, mert, mondom, ott mindig a zenét vesszük alapul, az adja meg, milyen legyen a szöveg.

hvg.hu: Az, hogy ez a koncert egy ilyen „projekt” része, egy egyszeri buli, az számotokra nagyobb kihívás? Nagyobb a tét a megismételhetetlensége miatt, vagy épp fordítva, felszabadító, hogy nem „az életetek múlik” rajta?

K. A.: Inkább az utóbbi. Benne van, hogy lazán csinálhatjuk, nem kell görcsölni semmin.

L. A.: Engem a Kispál és a Borz végnapjaiban már nagyon nyomasztott a „fontos zenekar” státusz. Ha valaki nem akarja túl komolyan venni a saját maga jelentőségét, ez komoly teher. Mindenkinek volt egy Kispál-képe, hogy az miről szól, és el is várta, hogy azt hozzuk. Elvárták, hogy azt a tíz kedvenc számát játsszuk, és ne azt, amit mi gondoltunk akkor fontosnak. Valós dilemmája szerintem minden alkotóművésznek, hogy komolyan veszi magát, és nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, vagy a szolgáltató szektor részének tekinti magát, és igenis eljátssza azt a tíz számot, amiért minden este eljönnek rá az emberek. Ha ezt a konfliktust nem oldod fel magadban, az komoly zavart okozhat ez erőben.

Most már úgy állok a régi dalainkhoz, mint egy apa a felnőtt gyerekéhez, szeretem őket, de már elengedtem a kezüket, olyanok mintha nem is mi írtuk volna őket, csak mivel mi ismerjük a legjobban őket, mi is tudjuk a legjobban lejátszani, olyankor mi vagyunk a Kispál és a Borz.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: