Egy egész albumnyi beszorult mondat – a Kispál és a Borz új lemeze először a hvg.hu-n

Egy budai presszóban ülünk, pár méterre attól az épülettől, amelynek a pincéjében a Kispál és a Borz próbál. Nemrég játszottak két bemelegítő koncertet Luxemburgban és Zürichben. Ez már mondhatni a megszokott menet, az elmúlt években rendszeresen úgy fordultak rá a Kispál-bulikra, hogy előtte nyugat-európai helyszíneken adtak kisebb klubkoncerteket, olyan városokban, ahol viszonylag sok magyar él. Most sincs ez másképp, nemsokára mennek Londonba, majd jön a már ugyancsak hagyományosnak nevezhető bátorkerszi koncert a Felvidéken.

Aztán meg a dupla Budapest Park, ami már természetesen teltházas mindkét időpontra.

A próbán régi és új számokat is nézegetnek, van még mit frissíteni, mondják, annak ellenére, hogy túl vannak ezeken a bemelegítő koncerteken. Azért a Kispál nagyon nem egy folyamatosan, megállás nélkül működő zenekar, az elmúlt években is inkább csak alkalomszerűen álltak össze – korábban korszakmegidéző orfűi koncertekre, tavaly meg egy kvázi-visszatérőkoncertet adtak a Kispál on Orfű háromnapos minifesztivál fő programjaként.

Túry Gergely

2022 márciusában, még a visszatérés bejelentésekor hosszan beszélgettünk a két Andrással, Lovasival és Kispállal, aztán írtunk a Bödőccsel spékelt orfűi nagykoncertről is.

A most megjelenő, beszédes című Beszorult mondat egy kicsit csúszott, úgy volt, hogy már 2022-ben megjelenik. „Én mértem fel rosszul az erőinket – mondja Lovasi –, az Orfűre készülés annyira igénybe vett engem, meg az egyéb feladataink és családi dolgaink miatt is nehéz volt időpontot találni. Aztán az lett a mondás, hogy leürítjük az idei év elején a naptárjainkat, és akkor megcsináljuk a lemezt, bár már decemberben nekiálltunk dolgozni rajta. Az ötletekből összefaragtam 17 dal vázlatát, ezzel mentünk stúdióba, 16-ot fel is vettünk. Ezekből válogattunk le végül 11-et, ami rákerült a lemezre.”

Felmerül a kérdés, hogy ennek az új – pontosabban a 2022-ben elindult – zenekari menetnek feltétele volt-e, hogy legyen új lemez. „Igen, hát persze! – vágja rá Lovasi. – Az első gondolat volt, hogy legyen lemez, aztán jött a koncert. Orfű után döntöttük el, hogy a lemez után mit fogunk csinálni. A korábbi, 2014-15-16-os köröknek egyébként voltak érdekes tanulságai – például, hogy a különböző felületeken legkevésbé hallgatott lemezek (az Ül és a Sika, kasza, léc) korszakát is megidéző koncert volt a legsikeresebb”.

Az, hogy a Kispál és a Borz az elmúlt pár évben ismét aktívabb lett, leginkább Kispál András számára volt „életmódváltás”, ő azért kevesebbet foglalkozott a zenével a korábbi években. „A favágásból átmentem a favágásba – mondja a rá jellemző fanyar humorral. – Nekem ez hirtelen jött, de újra érdekelt. Jó pár évet hozzáad az ember életéhez, ha nem csak otthon tesz-vesz. Az volt a jó, hogy nyugodtan dolgozhattunk a lemezen. Nem az volt, mint régen, hogy van tíz napunk, aztán hajrá. Nem hajtott a tatár.”

Túry Gergely

„Eléggé vegyeskereskedés a lemez”, mondja Kispál. Van dal, amit közösen raktak össze, van, ami inkább Lovasi ötleire épül.

„A dalok több mint a fele olyan, ami a Kispi ötleteire épül, és én szerkesztettem össze dalokká. Én egy kicsit túlírtam magam, azokból hagytunk inkább le, amiket én hoztam" – teszi hozzá Lovasi. A legkülönösebb utat a Bodobács című szám járta be, amit kifejezetten a lemez néhány dalában zenélő ős-Kispál-dobos, Bräutigam Gábor stílusára írtak, aztán Kispál András rengeteg ötletéből, számos változat után, az utolsó pillanatban pattintottak össze. De erről majd később.

Lovasi arról is mesél, hogy a Kispál első dobosa minden dalt pikk-pakk, első próbálkozásra feljátszott a stúdióban. „Most, amikor készültünk a Parkra, Ricsi (ez Bräutigam beceneve, Richard Brautigan amerikai író nyomán – a szerk.) eljött elpróbálni azt a három dalt, amiben majd játszik. Jött, beszámolt, egy-két-há, eljátszottunk teljesen hibátlanul, sziasztok, és már ment is. Ez azért nagyon jó, mert korábban nagyon szét volt esve, most viszont tökéletesen egyben van, nagyon megtalálta magát. Jó volt ezt átélni.”

A lemezborító is „háztáji”. Lovasinak volt elképzelése egy képről, amin Kispál megfáradt déli rabszolgaként ül egy székben egy verandán. Aztán elmentek egy fotózásra, készültek képek, de a borítófotó végül épp a Bräutigam Gábor által készített kép lett. „Az is szép, hogy ez így alakult. A hivatásos fotós csinált jó képeket, de mi úgy éreztük, hogy ez a legjobb.”

A lemezborító

Kispál és a Borz

Kifejezett cél volt, hogy sokszínű albumot csináljunk, mondja Lovasi. „Azt akartuk, hogy ne klasszikus zenekari lemez legyen, ahol egyfajta hangzással, ugyanazok a zenészek eljátszanak egy csomó dalt. Sokan mondják, hogy már azért nem hoznak ki sorlemezeket, mert az emberek nem így hallgatnak zenét. Azt gondoltam, hogy csináljunk egy olyan albumot, ami olyan, mintha nem egy zenekar lenne. Az is cél volt, hogy az összes dobos, akivel az elmúlt években dolgoztunk legyen rajta, így Bajkai Feri dobolja a számok nagy részét, de Bräutigam mellett szerepel a lemezen G. Szabó Hunor is. Kicsit rájuk is szabtuk a dalokat.”

És persze feltettük a klasszikus kérdést is, hogy mennyire elégedettek az albummal. „Én most épp abban a szakaszban vagyok, hogy nem hallgatom. Rengeteget hallgattam korábban – én voltam a, mondjuk így, producer, Maczkó Robi hangmérnökkel ketten dolgoztunk rajta –, most már túl vagyok azon a szakaszon, hogy bármilyen rálátásom legyen. Ha most meghallgatnám, valószínűleg okosabb lennék. Amikor befejeztük, azt gondoltam, hogy olyan, mint egy festmény, és ilyen értelemben jó az, hogy volt határidő. Elég sokat vacilláltunk a végén, mutogattuk néhány ismerősnek, hogy melyik dalok kerüljenek rá, de aztán végül én döntöttem, azt figyelembe véve, hogy legyen a lemeznek valamiféle koherens egysége. Másnak nem kell ugyanezt gondolnia, de én láttam benne egyfajta logikai rendszert. Az utolsó megérzéseimre hagyatkoztam.”

A teljes albumot itt lehet meghallgatni:

Kispál és a Borz - Beszorult mondat

Share your videos with friends, family, and the world

És akkor dalról-dalra a Beszorult mondat című Kispál és a Borz-lemezről:

Beszorult mondat
„Van-e a táncra affinitása”

Az új Kispál-album címét is adó pörgős, Krúbi-rappel felturbózott nyitódal eredeti verzióját az elsők között vették fel az új anyagból, nagyjából a mostani szöveggel, akkor még Ritkás munkacímmel. Egyszer csak bevillant Lovasinak, hogy a „Beszorult mondat egy jó mondás, olyan, mint a még egy lövés”. Végül is, 19 éve nem adtak ki albumot, és úgy tűnik, volt még bennük (minimum) egy beszorult mondatnyi. Krúbi beszállásáról azt mondja, hogy már régóta szeretett volna valami közös munkát vele („a fiatal generáció egyik legizgalmasabb figurájának tartom”), de nem tudta, milyen dalt küldjön el neki. „Ebben van egy raggás-triolás rész, amit én énekeltem fel először, de rájöttem, hogy ez egy rapper után kiált. Elküldtem neki, ő még egy hét alatt szétvágta, összerakta, beleírt itt-ott, kitalált egy másik részt. Ahogy mi 2020-ban először megcsináltuk, volt benne egy ’öreg mocsári ragyák énekelnek’-hangulat, egy fáradt blues-rock feeling, de ez Krúbival eltűnt. A dal így egyfajta stafétaátadás is a következő generációnak. Erre a szöveg, a maga ironikus-önironikus módján rá is erősít. „Az egész lemezben van egy ilyen generációs szembenézés. Nagyjából a mi generációnk hozza most a döntéseket Magyarországon, ez a generáció rontotta el (mások szerint, nyilván ez virágoztatta fel) az országot. Azok az ambíciók, az az életigenlés, amik a 90-es években – főleg az első lemezeken – a Kispálban még valamilyen szinten benne voltak, abból fakadtak, hogy mi megéltük a rendszerváltást. Azt hittük, életünk nagyobbik részét jobb helyzetben fogjuk eltölteni, mint az első két évtizedet. Most már ezt nem gondolom. Sosem voltak ilyen sötétek a kilátásai a kultúránknak. Van persze egy csomó érdekes dolog is: mint szemlélődő szívesen végignézném, de mint résztvevő, kevésbé.”

Túry Gergely

Itt lehet
„Tériszony van, repülés nincs”

A Tom Waits világát idéző dalból két verziót csináltak. Az egyikben Bajkai Ferenc (a zenekar jelenlegi tagja) dobolt, az gyorsabb, Manu Chao-s hangulatú lett, a lemezre került verziót viszont G. Szabó Hunor követte el az ütősöknél. Először az akusztikus gitárt és a dobot vették fel, erre egy bund nélküli hangszerrel játszott minimál-basszus került. Lovasi felkérte Kiss Tibit, hogy énekeljék el duóban, de végül ő úgy érezte, nem kell ebben énekelnie, viszont a jellegzetes spanyolos-waitses-quimbys gitárszólótémát ő jegyzi. Kispál András ebben a dalban nem szerepel, mint mondja „vannak Lovinak olyan számai, amin – akárhogy járom körbe – csak rontani tudok. Azért csak, hogy benne legyek, de semmit nem teszek hozzá, nem érdemes beszállni.” A dal refrénjének kialakítása (és a lemez több dalának egyes részletei) Szesztay Dávidhoz, a Kiscsillag zenészéhez köthetők. „Ha elakadtam egy dalnál, megkértem, hogy agyaljon ő egy kicsit rajta, és mindig ki is talált valamit” – meséli Lovasi.
Azzal a felvetésünkkel, hogy ez tulajdonképpen egy szerelmes dal, Lovasi nem teljesen ért egyet. Mint kiderült, amikor 2021-ben egy berlini autózás során megszületett benne a dallam és szöveg eleje, benne egy „elvesztett szerelemi érzés keresése” fogalmazódott meg. Több számban is vannak utalások a korábbi Kispál-dalokra, itt például egy kinyúlt turnépólóra vetülő autó-reflektorfényről énekel, ami a Dal a teázáshoz nyitó sorát idézi: „Autó fordul, széken a ruhád”. Ezek „magamnak ilyen kis meglepetések a szövegben” – nevet Lovasi.

Tatai-tónál
„És te tökéletes helyettesként a vállára szállsz”

A harmadik szám az igazi kispálos slágerszámok hangulatát idézi. Ez is egy régi ötlet volt, egy csomó verzióban megpróbálták már játszani. Azzal a megfontolással készült, hogy Lovasi meg akarta írni az ős-Kispál dal, a Tökéletes helyettes második részét. „A sikeres hollywoodi produkcióknak is van mindig folytatása, például itt van a Gondos bocsok 3!” „Ha már a Kispál-életműből merítve, önmagunk visszaböfögéséről van szó – az én fejemben legalábbis ez van”, akkor ez a dal nem maradhatott le a lemezről – mondja. „Eredetileg latinos ritmusú volt, rengeteg akkorddal, de a Kispi azt mondta, ez így nem jó, hagyjuk le a lemezről. Én viszont ragaszkodtam az én kis Tökéletes helyettes 2-mhöz, úgyhogy alaposan átdolgozva föl is került. Tulajdonképpen a dal a basszusra és a dobra épül, a többi hangszer csak színesíti a dolgot.” A korai Kispál-dalok is úgy születtek, hogy volt valakinek egy alapötlete, mindenki hozzáadta a magáét, és próbán, a hangszerelésből egyszer csak kialakultak. Itt is valahogy így volt: a gombhoz varrtuk a kabátot. A szöveget Lovasi úgy foglalja össze, hogy az „egy szürreális in flagranti”. És tényleg.

Túry Gergely

Mocsár
„A tűzre pisáljak-e? Vagy dobjak a parázsra?”

Ez volt – a Rózsaszín mellett – a másik dal, amivel az újra induló Kispál és a Borz tavaly először jelentkezett. Most nem is nyúltak hozzá, az elvont hangulatú szám ugyanolyan formában került fel a lemezre, mint ahogy akkor megcsinálták. Elhangzott már az orfűi koncerten is, januárban pedig debütált a hozzá egy Mazzag Izabella által rendezett klip is. Ennek első változata Kispál Andrásnak nagyon nem tetszett. „Ment a zene, alatta valami történetet mutatott a klip, de én – egyszerű vidékiként – nem értettem az egészet” – meséli Kispál. Végül forgattak még hozzá néhány jelenetet, így már elfogadta. A dal Lovasi egyik kedvence a lemezről. „Olyan, mint egy jobb dalunk a 2000-es évek elejéről. Minden van benne, ami egy Kispál-dalban szokott lenni. Egyetlen dolog van, amiért nem szeretem: elb*sztuk az orfűi koncerten.” Pont ezek miatt csinálják a korábban említett bejátszó koncerteket a Budapest Park előtt, az főleg a koncertrutinból kiesett Kispálnak és Dióssy D. Ákosnak fontos. „Az egy nagyon erős, fura érzés, hogy felmész a színpadra, és ott áll hirtelen, a semmiből tízezer ember a színpad előtt, és akkor az első negyedóra azzal telik, hogy ott állsz, és nem is érted, mit keresel itt.”

Letehetetlen
„Öreg vagyok, megkövesült, nincs hozzám kedvem”

„Ez egy kelet-európai dal a hazaszeretetről, arról, honnan jöttünk. A saját kultúránkról, amibe beleragadtunk, és visszük ezt a keresztet” – magyarázza Lovasi, aki azt is elárulja, ez egy tavaly ősszel, gyorsan kigurult szám. Volt sok verziója, az összes dobossal kipróbálták. „A végén arra jöttem rá, hogy minél inkább az egy szál gitáros változathoz kell közelíteni, azaz visszakanyarodtunk a kiinduláshoz.” Ez nem volt egyszerű. Mindig is érezte, hogy ez egy fontos és jó dal, de nehéz volt megtalálni ezt a végső (és egyben kezdeti) formát. „Egy szerzőnek nehéz magát producerelnie. Én is sokkal jobban tudok mások dalaiból szart csinálni, mint a sajátomból” – nevet. Egy változatát játszották már a Lovasi zenekarral, de nem nagyon működött. „Régen is úgy alakultak ki a dalok, hogy már rég felvettük lemezre, de utána a koncertek közben jöttünk rá, hogy is kellett volna összerakni” – teszi hozzá Kispál András.

Bodobács
„A fénynek a végén nem kell a szárny”

„Kitaláltuk, hogy írunk egy olyan dalt, amit a Ricsi fog dobolni. Jó, akkor azt úgy kell megírni, hogy tudja dobolni. Ettől a feladattól Kispi szárnyakat kapott, és írt három riffet. Ez rohadt jó, mondtam, de az egyiket ki kell dobni, mert az annyira más hangnemben volt, hogy nem lehetett összefűzni. Mindegy, jött a Ricsi, feldobolta. Azt elküldtem Kispinek, mondván, hogy van még két rész, arra írjon még valamit. Erre ő írt még három riffet. De mit csináljak én hat riffel?” – avat be a dalkészítés dilemmáiba Lovasi. Végül vagy négy Kispál-téma maradt a dalban, ezt még el tudta simítani Lovasi „szerkesztése”, és Babcsán Bence baritonszaxofonja. „Mivel összesen vagy 16-17 dalt csináltunk, ki kellett dobni egy párat, majdnem ez is kikerült. De láttam, hogy Kispi ettől nagyon elkeseredett volna. Meg én is, mert forgattam egy „klipet” a kertben telefonnal arról, hogy kúrnak a bodobácsok. Így végül maradt” – meséli Lovasi.

Kispál és a Borz

Tündi, Bandi és én

„A Tündibe a Bandi, én meg belé”

„Ez az én pályázati munkám a Bräutigamnak. A Kispié a Bodobács, az enyém ez” – mondja Lovasi. „Ez a két dal készült el legkésőbb, mert az volt a célunk, hogy minden dobosnak legyen dolga, és a Ricsinek még ekkor nem volt. Ezért hazamentünk. Kispi írta a Bodobács ötezer riffjét, én meg ezt a dalt.” És Ricsi ezt is egyből feljátszotta. Ez egy lassú funk dal lett, amit szintén szaxofonnal dúsítottak fel. „Valaki rossz megfejtést adott erre a dalra, mert azt mondta, olyan, mint az Arctic Monkeys, pedig inkább a 70-es évekbeli Roxy Musicra hajaz. Mondjuk az is onnan vette ezt a stílust.” Szövegében talán ez a leginkább novellaszerű felépítésű, egy szerelmi háromszöget mutat be. „Amikor ezeket a szövegeket írom, mindig röhögök magamban” – teszi hozzá Lovasi. És röhög nyilvánosan is.

Gombok
„Ha ő kicsit engemet, attól én őtet nagyon”

„Ezt a dalt már valószínűleg a 90-es évek végén megírtuk. Lehet, hogy a Bandi a hegyről című szólólemezre készült, de játszottuk a Kispál és a Borzzal is, még egy pár másodpereces tévéfelvételt is talált valaki erről. Ez tehát egy befejezett dal volt, de nem játszottuk soha.” Egyszer valaki bemutatott a zenekarnak egy énekeslányt, aki fel is énekelte egy demó-felvételre, ami Kispálnak nagyon tetszett. Most is próbálták megkeresni ezt a lányt, de nem találták. „Maczkó Robi, a hangmérnökünk mondta, hogy miért nem kérjük meg a lányomat, Esztit, aki énekel, és amúgy is épp lemezt készít, sokat van a stúdióban” – meséli Lovasi, akinek a lánya végül föl is énekelte a dalt. Ez is majdnem kiesett azonban a rostán, de Kispi annyira beleszeretett, hogy ragaszkodott hozzá. Bár végül egy apa-lánya duó lett, de a szöveg alapvetően egy férfi-nő kapcsolatról szól, a lemez leglíraibb dala.

Túry Gergely

Rózsaszín
„Olyan szép, kavargó, mélysötét ez a rózsaszín”

Ez volt a legelső dal az új korszakból, amit be is mutattak már tavaly februárban. Ez is kétséges volt, hogy bent marad-e az album dalai között, Lovasi sem akarta, de végül felvették újra. „Ha már a Herczeg megfestette a kötényemet, akkor nem hagyhattuk veszni” – utal Kispál arra, hogy a dal bemutatójára, ami egyben a Kispál és a Borz hivatalos visszatérése volt a Partizánon, a neves divattervező segítségével állították össze a fellépőruhájukat. Meg ezt a dalt már sokan ismerik, van hozzá klip, kár lett volna ezt az előnyt nem kihasználni. Végül kicsit átírták a refrént, talán leegyszerűsítették itt-ott a hangzást, és bekerült.

Fenevad
„a táncparketten hízelgő jelzőket sugdos a füledbe”

Ennek a számnak a Kispál András által játszott bevezető gitárrifje Lovasit Jimi Hendrixre („ez egy Jimi Hendrix-vicc”), Kispált pedig inkább a Shadowsra emlékezteti. Az biztos, hogy ez a dal is az új lemez sokszínűségét erősíti, a szövegvilága pedig az apokaliptikus, bibliai szövegű Kispál-számok folytatása. Egyébként majdnem lemaradt ez is a lemezről, mert Lovasinak nem sikerült a lezárását megoldania, de itt is Szesztay Dávid segített, aki egy nagyon szép zongorás-gitáros részt írt a végére. „Nagyon örültem, mert ez az egyik kedvencem a lemezről” – mondja Lovasi. Olyan, mint egy tipikus Kispál-szám, a kései időszakból. Egyébként ezen a ponton meg is állapodunk abban a két Andrással, hogy az egész lemez olyan, mintha az „egy best of Kispál-album lenne, de új dalokkal”. Mint kiderült, ez volt a cél, eleve úgy írták a dalokat, hogy azok szövege és zenéje is beleilleszkedjen a Kispál-univerzumba, reflektáljon arra.

Túry Gergely

„Nincs tanulság, megvagyunk”

A rövid záródalnak két verziója készült, egy szép, szomorú, lassabb változat, amire gyönyörűen zongorázott Dióssy, de végül a másik, kicsit játékosabb verzió került fel az albumra.

„János jelenéseinek végén van, hogy „Adá nékik új Földet és új Eget”. A dal kiinduló képe, hogy ez már megtörtént. Aztán az utolsó két mondatban visszaérünk a földre, ’71 -be. Sokszor jönnek onnan mindenféle emlékmorzsák, mostanában a fiam óvodáskora miatt is. De ez egy régebbi ügy, régen is lefényképeztem minden utamba kerülő üres medencét, most meg egyenesen elzarándokoltam oda, ahol megtanultam úszni, Pécsen a Balokányba. Rettenetesen lepusztult állapotban van.”

Igazi albumzáró szerzemény, de tudjuk: igazából a Kispál és a Borz mindig is jó volt a búcsúdalokban. És lehet-e egy pápalátogatás után pár nappal megjelenő albumon aktuálisabb szöveg, mint arról dalolni, hogy „Hála Isten, útjai kifürkészhetetlenek”.

Hogy a Kispál és a Borz új dalaira mennyire lesznek kíváncsiak a rajongók, az kiderül, mindenesetre Lovasi elég szkeptikus e téren: „Tudjuk, hogy egy ilyen múltú zenekarnál a rajongók számára a múlt a legfontosabb. A koncerten is azért nem játszunk 1-2 új dalnál többet, mert tudjuk, hogy nem erre jönnek az emberek. Tervben van, hogy majd egyszer, jövőre, egy kisebb helyen csinálunk egy lemezbemutatót. És van egy fél lemez, ami most lemaradt, abból még bármi lehet. Kijön a lemez, lemennek a koncertek, majd meglátjuk, milyen lesz a folytatás.”