Azt nem lehet mondani, hogy derült égből villámcsapásként érkezett az ABBA-reunió híre, hiszen korábban már bejelentették, hogy az 1982 óta passzív svéd popzenekar újra koncertezni fog, és új dalokat jelentet meg, de azért mégis nagyon nagyot szólt a bejelentés. És azt is tegyük hozzá: azok után, hogy bár a négy tag, Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad már 2016-ban – miután a zenekar megalakulásának évfordulóján, egy Mamma Mia nevű étterem megnyitásának apropóján egy helyen ünnepeltek és egy dalt elő is adtak – bejelentette, hogy 2018-ban összeállnak, ebből aztán 2019, majd 2020 lett, végül 2021-re tolták át az eseményt, szóval a rajongók nem lehettek teljesen biztosak abban, hogy az ígéret tényleg szép szó. Meg hát 2020 és 2021 amúgy sem arról szólt, hogy minden úgy lesz, ahogy tervezzük.

via GIPHY

Főleg azért nem lehettek a rajongók biztosak abban, hogy minden úgy lesz, ahogy a zenekar ígérte, mert az ABBA amúgy már több alkalommal is elutasított ajánlatokat a visszatérésre. A hírek szerint első sorban Benny Andersson volt hajthatatlan ez ügyben, következetesen ragaszkodott az álláspontjához, miszerint nem lesz újra ABBA, nem lesz turné, nem lesznek új dalok. 2013-ban Agnetha Fältskog azt nyilatkozta, hogy itt az ideje elfogadni, hogy az ABBA soha többé nem áll össze majd, hogy túl idősek ehhez, és egyébként is, mindannyiuknak megvan a maga élete, túl sok év telt el, és így tovább. A zenekar egy alkalommal még egy egymilliárd dolláros, meglehetősen impresszívnek nevezhető ajánlatot is visszautasított.

JENS KALAENE / DPA-ZENTRALBILD / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP

Tulajdonképpen joggal. Ezek az összeállások ugyanis nem mindig szoktak jól elsülni. Vagy legalábbis nem mindig érthetőek és indokoltak. Az ABBA életműve is intakt, a slágerek a mai napig is élnek és túlélnek, hogy mást ne mondjunk, a Mamma Mia! című musical, majd a film még újabb felületet és apropót adott az ABBA-repertoár felidézésére és arra, hogy újabb generációk énekeljék a svéd popzenekar klasszikusait. A dalok pörögnek a streaming-felületeken, hallhatók a világ rádióiban is, termelődik a jogdíj, a „termék” folyamatosan hasznot hajt, és a zenészeknek, akik az ABBA feloszlása óta sem panaszkodhatnak megélhetési problémákra, nem anyagi kényszer egy ilyen gesztus.

A most megjelent két új dal sem tesz hozzá sokat az ABBA eddigi életművéhez, bár nem is vesz el abból semmit. Az I Still Have Faith In You és a Don’t Shut Me Down nem kínosan kellemetlenek, szupertehetséges dalszerzők bombabiztos mesterségbeli tudásáról árulkodó szerzemények, amelyek – nézzük a jó oldalát is – legalább nem akarnak modernkedni és fiataloskodni. De miért is akarnának? A nosztalgiázó ABBA-rajongóknak készültek, nem új piacokat akarnak meghódítani Andersonék.

Érdekesség, hogy az ABBA amúgy hivatalosan sosem jelentette be a feloszlását. 1982-ben még felléptek egy brit tévéműsorban, ám aztán Fältskog és Lyngstad szólólemezeket készített, a zenekar férfitagjai – akik nem mellesleg ekkor cáfolták az ABBA végét – pedig a Chess című musicalen kezdtek dolgozni. A zenekar azonban nem dolgozott többé együtt, nem mutatkoztak közösen nyilvánosan, amihez természetesen az is hozzájárult, hogy a zenekart alkotó párok házasságai is felbomlottak.

Az ABBA, mely stílusában nagyszerűen elegyítette a 70-es évek könnyed middle of the road popzenéjét és a németes schlagert az olyan színvonalas dalszerzéssel és hangszereléssel, aminek a hallatán a legínyencebb poprajongók is csak csettinthettek, ekkorra nyolc sorlemezt jelentetett meg (az elsőt 1973-ban Ring Ring, az utolsót 1981-ben The Visitors címmel – egyesek szerint ez a zenekar legizgalmasabb albuma), melyekből a mai napig több mint 150 millió fizikai hordozó kelt el világszerte, és akkor még nem is beszéltünk az ABBA Gold című válogatáslemezről, amely minden idők egyik legsikeresebb könnyűzenei kompilációja. 2010-ben beiktatták őket a Rock and Roll Hall Of Fame-be is, hatásuk a könnyűzenére a mai napig teljesen nyilvánvaló. Legutóbb két nagyszerű amerikai dalszerző-énekesnő, Sharon Van Etten és Angel Olsen közös dalának klipjében bukkant fel ABBA-utalás.

A zenekar korábban öt dalt ígért, amiből később egy újabb (annál szűkebb) vállalás lett, mely szerint csak két új számmal jönnek ki, végül 2021-re egy teljes új ABBA-album kerekedett ki az együttes reaktiválásából. És egy több szempontból is különösnek, de ugyanígy bizarrnak is nevezhető színpadi előadás – az együttes, vagy talán helyesebb, ha úgy mondjuk: a produkció első körben egy Kelet-Londonban erre a célra épített helyszínen ad koncerteket –, amelyeken maguk a zenészek nem vesznek majd részt, csupán digitális avatarjaikkal (ABBAtars, ezt a nevet kapták) képviseltetik magukat, akiket (amelyeket?) egy tíztagú zenekar kísér majd. A londoni előadások első körben 2022 májusától az év szeptemberéig tartanak majd, de a produkció összességében négy évig, 2026-ig lesz látható, s bár a nemzetközi turnédátumokat még nem ismertették, arra is tettek ígéretet, hogy ilyenek is lesznek.

Persze ami azt illeti, nem ez az első ilyen típusú virtuális megoldás a világ színpadjain: Tupac Shakur 2012-ben ugyanilyen, vagy valahogy hasonló módon „lépett” a közönség elé a kaliforniai Coachella fesztiválon, de ugyancsak nem valóságosan jelen lévő, sőt, esetükben soha nem is létezett, csak a fantázia segítségével létrehozott figurákkal operált a Damon Albarn és Jamie Hewlett grafikus-dizájner által megálmodott Gorillaz rajfilmzenekar, mely bár egy idő után átment hús-vér emberekkel koncertező együttesbe, azért a későbbiekben is „színpadra szólított” csak a kivetítőn látható közreműködőket.

Azt nem mondhatni, hogy az ABBA mostani döntését az egyébként a kultúrát, azon belül a könnyűzenét is mindenféle, a műfaj egyik legfontosabb elemét, a személyes jelenlétet, az emberek találkozását nélkülöző virtuális helyzetekbe – karanténkoncert, hálószobakoncert, garázskoncert – utaló koronavírus-járvány inspirálta, hiszen a hologramos koncertekről szóló döntés már évekkel korábban megszületett, ám szinte biztosra vehetjük, hogy 2020 és 2021 első fele plusz egy érv lehetett arra, ami most történik. Vagy legalábbis a virtuális prezentáció mint megoldás illeszkedik egyfajta mintázatba.

Tán még azt is gondolhatjuk, hogy egy már eddig is kóstolgatott új iparági narratíva grandiózus főpróbája lehet a 2022-es nagy ABBA-turné. Hiszen a hologramos koncertek azért az elmúlt években egyáltalán nem törtek át, megmaradtak fura különlegességnek, azonban, ha az ABBA digitális avataros turnéja nagy sikert arat, akkor talán az is megtörténhet, hogy a popkultúrának ez a fajta tálalása valóban polgárjogot nyer.

Ami nem biztos, hogy jó hír, e sorok szerzője szerint például egész biztosan nem az, ettől függetlenül egy lehetséges jövőkép. Vagy legalábbis egyfajta irány. Hiszen a nyári koncertek, turnék és fesztiválok – mármint a valóságos rendezvények – visszavezetésével az látszik, hogy igény azért mégis csak olyan könnyűzenei eseményekre van, ahol emberek adnak elő ilyen, olyan, amolyan – analóg vagy elektronikus – zenét embereknek.

Az ABBA sikerének, örökségének, az életmű gondozásának, újraértelmezésének és új formában piacra dobásának azonban ehhez semmi köze. A rajongók így is, úgy is táncolni fognak a Dancing Queenre.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: