Léteznek szókapcsolatok, amelyek azonnal beindítják a filmtörténetben jártasak nyálelválasztását. Ilyen például a film noir, és még ilyenebb a paranoia thriller. Utóbbinak a hetvenes években volt nagy felfutása, a Watergate-ügy túszul ejtette a korszellemet, hirtelen minden és mindenki gyanús lett, a hatalom hátsó szobáiban sustorgó alakok mindenképpen. Úgy tűnt, mindenkit lehallgat valaki, a lehallgató is be van poloskázva, és nincs az a háttérhatalom, aminek a hátterében ne állnának a kollegáiknál is gyanúsabb hátterű alakok. Akik mögött… A sor hosszan folytatható.
A baljós hangulatból jól jött ki Hollywood, ahol épp az új-hollywoodi generáció garázdálkodott. Az össznépi szorongásból olyan klasszikusok születettek, mint Az elnök emberei, a Magánbeszélgetés, A Parallax-terv, A Keselyű három napja, a Klute vagy a Maraton életre-halálra.
A paranoia thrillerek legnagyobb királya Alan J. Pakula (1928-1998) volt, a felsorolt gyöngyszemek közül hármat is (Az elnök emberei, Klute, A Parallax-terv) ő rendezett. Még ma is az ő és kortársai örökségéhez kell felnőnie mindenkinek, aki paranoiában utazik. David Mackenzie nem szerénykedte el a dolgot, egyáltalán nem titkolta, hogy a nagy elődök felé kacsingatva készítette a Kontakt című filmet. És innentől mást se lehetett olvasni, mint hogy a paranoia thriller új életre kelt.
Riz Ahmed a Kontaktban
Fórum Hungary
Nem árt persze az óvatosság, nincs olyan nap, hogy ne támadna fel valami, például egy halottnak nyilvánított műfaj. Aztán vagy az derül ki, hogy meg se halt a szerencsétlen (hányszor temették már a westernt!), vagy az, hogy halottnak halott, és az is maradt. Úgyhogy csak óvatosan, ha feltámadásról szólnak a hírek.
Az mindenesetre biztatónak tűnt, hogy David Mackenzie keze nem remeg meg, ha új műfajjal próbálkozik, az 59 éves rendező a mindenhez értő brit alkotók (lásd Stephen Frears, Michael Winterbottom és társaik) egyike. Egyszóval a pasas profi, sőt annál is több, a filmjei közt van néhány átlagon felüli is, például A préri urai vagy a Young Adam. Az pedig, hogy a főszerepet Riz Ahmed és nem egy szabvány hollywoodi szépfiú alakítja, csak növelte várakozásainkat.
Mackenzie energikusan kezd, ügyintézés közben láthatjuk főhősét, aki az a fajta ember, akit előszeretettel hívnak fixernek a filmekben. Ilyen volt George Clooney a Michael Claytonban, Liev Schreiber a Ray Donovanben, vagy Harvey Keitel a Ponyvaregényben. Hogy Victorról, a takarítóról (Jean Reno) ne is beszéljünk.
Riz Ahmed, a fixer
Fórum Hungary
A mi fixerünknek az a specialitása, hogy olyanokon segít, akik úgy sétáltak ki valamelyik rosszban sántikáló nagyválallat központjából, hogy a táskájukban ott lapult munkaadójuk mesterkedéseinek bizonyítéka. Erre mondják, nem egy életbiztosítás, és hát valóban nem az, ilyenkor jön csak jól igazán egy olyan alak, aki még azoknál is profibb és körmönfontabb, mint akiket a gaz multi küld a kompromittáló iratokon rettegve kuksoló alkalmazott elhallgattatására.
A filmet nyitó akcióból két dolgot is megtudhat a kedves néző: az egyik, hogy fixerünk egy lenyomozhatatlan árnyékalak, a másik, hogy a Kontakt nemcsak New Yorkban játszódik, de valóban ott is forgatták, és nem a szokásos helyettesítő helyszíneken, Torontóban, Atlantában vagy egy bulgáriai stúdióban. Már fél siker, hogy hangulatos manhattani utcarészletek villannak fel a háttérben, miközben Riz Ahmed szótlan szuperhősként embereket ment. Ez a fixer annyira szótlan, hogy a kliensek sem ismerik a hangját, a film egyik frappáns fordulata, hogy milyen kommunikációs trükköket vet be annak érdekében, hogy megfoghatatlan szellemalak maradhasson.
Lily James a Kontaktban
Fórum Hungary
Kevéske háttérinformációt azért kapunk, hogy mi megy végbe a rezzenéstelen ábrázat mögött, de a gyermekkori traumákig hál’ istennek nem jutunk el. Addig jó, amíg fixerkedni látjuk a fixert, szakemberkedni a szakembert. Hogy miként veri át azokat, akik a védencét szorongatják. Hogy mire lehet használni egy kipusztulóban lévő intézményt, a postát.
Végre egy thriller, amiben a főhős postára jár. Minimum a főposta járna neki, de beéri egy-egy eldugott hivatallal.
Minden, ami a működésén kívül esik, csak gyengíti a minőségi thrillerhangulatot. Minél kevesebbet tudunk erről az alakról, annál jobb. Fölösleges magyarázkodásnak tűnik, amikor a „fixer is csak ember” részekhez érünk. Ja, ember, persze, mint te meg én, csak épp egy szuperhős is. Persze, persze, haladjunk. És amíg ezt tesszük – haladunk – az élmény kellemes.
Sam Worthington a rosszak oldalán
Fórum Hungary
Fixerünket persze az új ügy sodorja bajba, és azok az átkozott érzelmek, amelyek annyi fixernek betettek már. Az új kliens csak egy kicsit más, mint a többi: egy bájos teremtés. Hát persze, hogy az, hiszen Lily James alakítja, akit még mindig nem könnyű megkülönböztetni Daisy Ridley-től.
Jön tehát Lily, az ágrólszakadt menekült, és máris kész a baj. Amilyen jól bánik hősünk a sok analóg eszközzel, a szív nevű kütyü neki is betesz. És ekkor valami szokatlan történik. Nem nagy ügy, csak annyi, hogy az addig feszült és hangulatos történet szabvány thrillerbe vált át. Előkerülnek a fegyverek és kergetőzés is lesz a külvárosi vasúti sínek mellett.
És ezt már Alan J. Pakula sem helyeselné.
Nyitókép: Riz Ahmed a Kontakt című filmben Fotó: Fórum Hungary
