Enyedi Ildikó tudatosan kerüli a mai politikát, nehogy beterítse az agyát

Annak idején még Lánczi Tamás is üzengetett Enyedi Ildikónak, de a rendező nem akar ilyesmivel foglalkozni. Azt mondja, ha egy alkotó túlzottan belemerül abba, hogy a pillanatnyilag adott rendszerben mit lehet, mit nem lehet, és mi lenne az ideális, akkor ők nyertek.

  • HVG

„A sikerek mutatják a tehetséget, mutatják a potenciált, de emögött egy tarthatatlan helyzet van” – mondta Enyedi Ildikó rendező a hazai filmkészítési rendszerről a Kontroll.hu podcastjának adásában.

A 2025-ös év mondható-e a magyar film aranyévének? – tette fel a kérdést Berényi Andor műsorvezető a Enyedinek. A kérdés apropója, hogy a rendező új filmje, a Csendes Barát hat díjat szerzett a Velencei Filmfesztiválon, ahol Nemes Jeles László Árva című filmje is nevezve volt. És filmje kijutott Torontóba is, ahova pedig a Hunyadi-sorozat is meghívást kapott. A hazai mozikban pedig rekord nézettségeket érnek el magyar filmek. „Én remélem, a következő aranyosabb lesz” – válaszolta Enyedi.

“Akármilyen szar a helyzet, egy hatalmas ajándék közepén van minden ember, aki megszületett” Enyedi

Enyedi Ildikó filmrendezővel új filmje a “Csendes barát” kapcsán beszélgettünk kultúráról, politikáról, közhangulatról és arról, hogy ezek mind eltörpülnek a valóban fontos kérdések mellett. Így kerülhetett szóba Lánczi Tamáson, a kokárdán és a gangos házakon túl az ember-növény kapcsolat az egyetemes humanizmus és az élet, mint ajándék.

„Nem lehet arra számítani, hogy az egész briliáns szakembergárda majd szolidaritásból fenntartja a magyar filmet” – reagálta a Cannes-ben Arany Kamerát nyert rendezőnő arra a helyzetre, hogy a magyar stábtagokat a nyári főszezonban csak olcsóbban, vagy szívességi alapon tudják hívni a magyar forgatásokra, akik azért mennek, mert a külföldi projektekben keresnek annyit, hogy ezt megtehetik. Az én XX. századom rendezőjének véleménye szerint ez egy abszurd, alapvetően tarthatatlan helyzet, mert egyszer majd elfogyhatnak a szívességek.  

Enyedi Ildikó: Feszült, keserű és méltatlanul alantas a közbeszéd, annál meglepőbb, hogy mennyi kedvességgel találkozik az ember

Az Arany Medve-díjas és korábban Oscar-jelölt rendező legújabb, Csendes barát című filmjének egy fa a főszereplője. De miért olyan különleges a ginkgo, milyen érzés, hogy Nemes Jeles Lászlóval versenyez a velencei filmfesztiválon, és mire jött rá, amikor visszanézte a filmjeit. Interjú Enyedi Ildikóval.

„Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy ki mit, milyen zászlóra tűz” – reagálta az Oscar-díjra jelölt filmrendezőnő a napi politikára. Tudatosan kerüli, mert nem akarja, hogy „beterítse” az agyát. Helyette igyekszik boldogan, felszabadultan élni, mert filmeket kell készítenie, „ha van állami támogatás, ha nincs”. Az Érdemes Művész díjjal kitüntetett alkotót soha nem az aktuálpolitika vagy szociológiai értelemben vett téma érdekli, és miközben tudja ugyan, hogy „egy bizonyos korú, kelet-európai, női rendezőnek” mivel kellene foglalkoznia, neki nem úgy van összerakva az érdeklődése.

Enyedi a Nemzeti Film Intézetet ért kritikák diskurzusába nem kíván beleszólni, mert, mondja, ha egy alkotó túlzottan belemerül abba, hogy a pillanatnyilag adott rendszerben, „az adott 5-10-20-40 évben mit lehet, mit nem lehet, és mi lenne az ideális, akkor ők nyertek”.

Amikor 2017-ben a Testről és lélekről című filmje Arany Medvét nyert, utána úgy fogalmazott: „Szívesen volnék büszke a hazámra, de már hosszú évek óta nem tudok az lenni.” Erre akkor Lánczi Tamás, aki ma a Szuverenitásvédelmi Hivatalt vezeti, úgy reagált, hogy „akkor ne fogadjon el pénzt Magyarországtól”. Enyedi ezzel nyolc év távlatából sem foglalkozik. A Feleségem története rendezőjének új film tervében viszont a jövőből tekintenünk majd vissza a mai Budapestre, amikor a mostani napi hírek mellett érdekesebb lesz, hogy konnektorba dugdostunk be dolgokat. 

A ginkgofa és egy hongkongi szupersztár közeledése: megnéztük Enyedi Ildikó díjnyertes filmjét – beszámoló a Velencei Filmfesztiválról

A fesztivál végére maradt az izraeli hadsereg által megölt palesztin kislány, Hind Radzsab hangja is – a valós hangfelvételen alapuló dokudrámát Brad Pitt is támogatta. És végre akadt egy botrányosan rossz film is, ami kell egy igazi fesztiválhoz.

Megtanulható-e felnőttként, hogy milyen szeretni valakit?

Szinte semmi olyat nem mutat Enyedi Ildikó Berlinben bemutatott filmje, amit ne láttunk volna már korábban mozivásznon, ám a végtelenül egyszerű történetet olyan formában tálalja a Testről és lélekről, hogy egyszerre nevetünk és hatódunk meg az ember legtitokzatosabb tulajdonságairól mesélő filmen. Joggal bizakodhat a stáb a kedvező nemzetközi fogadtatásban.

Hozzászólások