Pluribus, vagy stilizálva: PLUR1BUS – ilyen hülye címmel önmagában nem feltétlenül vonzana sok nézőt egy sorozat, de az apróbetűs rész – „a Breaking Bad alkotójától” – már rögtön csábítóbb. Az új-mexikói drogbárók univerzumának a lezárása után Vince Gilligan új téma után nézett, és ehhez a múltjából merített ihletet. Gilligan ugyanis korábban az X-akták egyik írója volt, most pedig a Pluribusszal visszatért a sci-fi dráma műfajához.
A sorozat főhőse, Carol Sturka (Rhea Seehorn) a saját nagy sikerű könyveit is gyűlölő író. Épp a legújabb könyvének a turnéjáról érkezik haza, amikor egy rejtélyes, űrből érkezett kód alapján fejlesztett vírus megfertőzi az emberiséget, és
ettől hirtelen mindenki felhőtlenül boldog és elégedett lesz. Kivéve Carolt.
A történet eddig kétségtelenül hasonlít bármelyik apokalipszis témájú produkcióra, de Gilligan nem tud nem műfajt újítani, ha sorozatról van szó. A fertőzött emberek csak testben különállók, elmében lényegében egyek, senki nem „én”-ként hivatkozik magára, hanem „mi”-ként. Innen a cím is, a latin E Pluribus Unum kifejezésből, azaz magyarul: „egy a sok közül”.
A fertőzötteknek pedig csak egy célja van: hogy Carol is boldog legyen. Először természetes módon, később pedig ugyanúgy, mint mindenki: fertőzés útján.

Carol, mint minden épeszű ember, rettentően megijed a helyzettől, majd egyből hozzá hasonló, még nem fertőzött embereket próbál találni. Mivel az egész világ a maréknyi nem fertőzött embernek akar jót, ez gyorsan meg is valósul.
A Pluribust egyáltalán nem könnyed élmény nézni.
A Better Call Saul is ilyen volt, egy alkalommal egy epizód elég belőle. Lassú, karakterközpontú a sztori, maximális odafigyelést kíván minden részlet, mert később jelentősége lehet, és sci-fi révén eleinte még kicsit zavarosnak is tűnik. A sorozat rövid sztorija is olyan, már-már filozofikus kérdéseket feszeget, mint a szabad akarat, a magány és az uniformizált társadalom, amiben bizonyos szempontból mindenki egyforma – és hogy ez miért lenne katasztrofális.
Összességében szó szerint mentálisan megterhelő a Pluribus, de a befektetett figyelemért sokat is kapunk vissza. A képi világ az utolsó pixelig mesterien kidolgozott, minden snitt gyönyörű. Rhea Seehorn nagyon jól alakítja a végtelenül cinikus és kétségbeesett hősnőt – Gilligan eddig két erős női karaktert alkotott, mindkettőt Seehorn játszotta –, de a többi színészre sem lehet panasz.

A Pluribus az író-rendező korábbi sorozataiért rajongóknak akkor fog bejönni, ha eddig is a stílus és a történet mélysége szippantotta be őket, nem pedig a bűnözők és az akció. Vince Gilligan sorozatai inkább az átfogó történetre fókuszálnak, kevésbé az epizódok önálló cselekményére – ezek inkább fejezetekként működnek –, ettől is sokkal filmszerűbb a nézői élmény.
Boldogok biztosan nem leszünk a sorozattól – ironikus, mennyire depresszív hatása van a boldogság rendszerszintű, kényszerként való megjelenítésének –, de Gilligan neve szinte garantálja az elégedettséget az évad végén.
A Pluribus első két epizódja november 7-én jelent meg, a hátralevő hét rész pedig hetente érkezik az Apple TV-re.