Mielőtt még a pandémia végzetes csapást mért volna a mozibajárásra, Rian Johnson valami olyat tett, amire felkapják a fejüket Hollywoodban. A neves forgatókönyvíró-rendező, aki a Star Wars-univerzumot is megjárta (és eléggé megjárta), egy olyan filmmel aratott sikert, amely nem egy már létező szórakoztatóipari termék folytatása, előzménye, át- vagy feldolgozása, ki- vagy beforgatása, remake-je vagy spinoff-ja, hanem – harsogjanak a győzelmi trombiták! – eredeti szellemi termék. És erre a három szóra (E.SZ.T.) még az iparágat uraló mogulok nyálelválasztása is beindul, kivált, hogy Johnson egy felettébb szórakoztató krimivel ért el számottevő sikereket
2019-ben nem az első Tőrbe ejtve-filmet mutatták be a mozik, csupán egy szellemes és okos magánnyomozós mozit, aminek Tőrbe ejtve (Knives Out) volt a címe. Az Agatha Christie ihlette whodunit még nem egy franchise építőkockája volt, csak egyike azoknak a produkcióknak, amelyekben Daniel Craig megpróbált eltávolodni valamelyest James Bond élére vasalt alakjától.
Johnson tálcán kínált ajándéka a sztárnak egy Benoit Blanc nevű magánhekus volt, egy vaskos déli kiejtésű bohózati alak, egy éjjel-nappal kattogó szuperagy, akinek előre köszönnek a megoldhatatlannak látszó bűnügyek.
Az író-rendező annyi gyanúsítottal vette körül frissen megteremtett nyomozóját, hogy a sztárok alig fértek rá a plakátra. És mégsem hollywoodi tömegnyomor volt ez, inkább üdítő jelenség, amihez nagyban hozzájárult, hogy a szemünk előtt felvonuló alakok mindegyikében korunk kifejezetten ellenszenves, priviligizált hőseire lehetett ráismerni. Johnson a korszellemet is hozzácsomagolta az egyszerre virtuóz és nosztalgikus műfaji játékhoz. A társasjáték neve: beszéljünk Agatha Christie-ül kétezervalahányban, a világvége küszöbén! Oké, a világvége csak néhány hónappal a bemutató után következett.
Netflix
Hogy mi történt ezután a filmmel, az remekül szemlélteti az új hollywoodi ügymenetet, amiben – mély sóhaj! – finoman szólva sem a mozizás áll nyerésre.
2021-ben a Netflix olyan üzletet kötött Johnsonnal és Craiggel, amilyet rég nem látott a világ: még hollywoodi nagyságrendben is elképesztő összeget, 469 millió dollárt fizettek a Tőrbe ejtve két folytatásáért a legfőbb kreatívoknak.
Johnsonnak szabad kezet adtak, az egyetlen kikötésük az volt, hogy Benoit Blancot mindkét részben Daniel Craignek kell játszania. És ezzel a franchise megszületett.
Most, hogy elérkeztünk a harmadik menethez, az üdeség oda, oda volt az már a második résznél. Az Ébredj fel, halott ember a megbízható brandek komfortos örömeit nyújtja és ez sem kevés. A Netlflix-előfizetőknek, akiket régen nézőknek hívtak, a 469 millió dolláros buliból egy dolog a fontos: a szabad kéz. Bár a harmadik részek erősen hajlamosítanak rá, Johnson nem alibizte el a dolgot, a Netflix által szabadon hagyott kezeivel rendes munkát végzett. Elég dörzsölt játékos ahhoz, hogy ragaszkodjon az előző két részben megkedvelt formulához, ugyanakkor megvan benne az a szokatlan igény is, hogy a bűnügyi szálak rutinos húzogatása közben gondoljon is valamit. Például, hogy hogyan is állunk a hittel járó kételyekkel, a megbocsátással, a nyájszellemmel és a szektásodás veszélyeivel.
Történik ugyanis, hogy a bokszolóból lett fiatal papot (Josh O’Connor), akinek a lelkén egy emberhalál szárad, felettesei pedagógiai megfontolásokból a szószékről habzó szájjal gyűlölködő Wicks atya (Josh Brolin) parókiájára vezénylik. A segédlelkész Istent jött szolgálni, ami nem igazán esik egybe a kicsiny nyája felett uralkodó pap programjával. Utóbbi főleg gyűlöletkeltésből áll, ehhez jön még egy adag megfélemlítés és a szószék magasából elkövetett nyilvános megalázás. Mire Blanc a negyvenedik perc tájékán a hitetlenek ízesen előadott nagy monológjával berúgja a templomajtót, az atya már halott. A hátából egy szép hosszú nyelű tőr kandikál ki. A gyanúsított persze a bokszolóból lett elálló fülű segédlelkész.
Netflix
Ilyen fülekkel senki nem lehet bűnös, ennyi borítékolható, de más nem. Mint mindig, az élvezet most is a furfangos nyomozói munka részleteiben lakozik. Aminek ezúttal egy hittel teli tájban kell kibontakoznia. Különböző hitek és hitetlenségek méregetik egymást, jobbnál-jobb színészek vonják fel jól ismert szemöldöküket. A színen áthaladó gyanúsítottak közül Glenn Close, Jeremy Renner és Andrew Scott kaptak húsosabb feladatokat: Close az ájtatos szentfazék, Renner a frusztrált, részeg doktor, Scott a bosszús bestselleríró. Karikatúrák mind egy szálig, de a nagy neveknek jár legalább egy nagyjelenet. A kisebbek sem járnak rosszul, Daryl McCormack például rezzenéstelen arccal elrappeli, hogy csődött mondott republikánus politikusként mi mindennel próbálkozott, csakhogy magához édesgesse a tömegeket.
Felhoztam a faji témát, a gendert, a transzokat, a határokat, a csöveseket, a háborút, a választást, az abortuszt, a klímaváltozást, indukciós tűzhely, Izrael, könyvtári könyvek, vakcinák, névmások, AK47-es, szocializmus, BLM, fajielmélet, járványközpont, diverzitás, 5G
– sorolja egy szuszra a színész, és szerepe szerint egy percig sem szégyenkezik. Johnson Craignek is írt egy remek nyitómonológot, Blanc épphogy átlépte a templom küszöbét, és már sorolja, mi szárad – nőgyűlölet, homofóbia, erőszak, satöbbi- a katolikus egyház lelkén.
Netflix
Komolyan persze senkit és semmit nem kell venni, az sem okozna stílustörést, ha a szereplők egy ponton dalra fakadnának. Close úgy játssza végig a filmet, mint a mesebeli gonosz mostoha és Szörnyella De Frász őszbe csavarodott szerelemgyermeke, aztán szinte gombnyomásra akkorát drámázik, hogy abba a Vatikán falai is beleremegnek. A Johnson-féle utazócirkusz legtöbb fellépőjének megadatik egy-egy hasonlóan hatásos mutatvány, persze, ahol ennyi a sztár, ott egyesek (Cailee Spaeny, Thomas Haden Church, Kerry Washington) kénytelenek beérni a biodíszlet szerepével.
Craig a szokásos formáját hozza, ami vérmérséklet szerint kellemes ripacskodásnak és rutinos magánszámnak is nevezhető. Ő is, mindenki más is teszi a dolgát, ahogy egy jól sikerült harmadik résztől elvárható, nem a színészeken múlt, hogy másnapra már összemosódik az első, a második és a harmadik rész csapata. A Knives Out 1-2-3 Johnson show-ja mindenestül, és a rendezőt nem puhította meg a 469 millió dollár. Ha egy filmben két pap néz farkasszemet és egyikük arról mesél, hogy melyik periodikára verte ki nemrégiben (a Katolikus Krónika című magazinra), ott szó sincs megúszásról. A legszebb az egészben, hogy a Tőrbe ejtve nem egy polgárpukkasztó, egyházellenes botrányfilm, hanem az idei karácsony közönségbarát krimije.
Nyitókép forrása: Netflix
