A spermiumokkal kezdődik az egész nagy rohanás. És egy cipőbolti numerával. Marty Mauser, a kölyökképű, kanos bolti alkalmazott, a kiskereskedés nagy reménysége, a cipősdobozoknak dönti kedvesét. A hátsó traktusban, munkaidőben. És ezzel megkezdődik a biológiából is ismert nagy hímivarsejtverseny.
Még el sem kezdődött a film, de már a sejtrohamot nézve sejthető: Marty, ez a pattanásos képű mitugrász inkább az előrenyomulásban, mintsem a védekezésben erős.
A főhős kilő, a spermiumok betöltik a vásznat és a Forever Young (sláger a nyolcvanas évekből) dallamaira versenyre kelnek. Így tesz Marty is, igaz, ő más sportágban indul a csúcshódításra: pingpongban.
Marty Supreme
Vertigo Média
A rendező, Josh Safdie azt csinálja, amit eddig is, csak korábban a testvérével, Benny Safdie-vel közösen csinálta: vesz egy nem túl rokonszenves, sőt kimondottan idegesítő alakot, és tűzön-vízen át, rosszban és még rosszabban követi ezt a csúzliból kilőtt, örökmozgó figurát, ahogy a New York-i dzsumbujban ide-oda pattog. És ezt ön- és közveszélyesen csinálja, mármint a pattogást.
A rendező testvérpár trükkje már kétszer bevállt: olyan nagy sztárokkal játszatták el ezt a mindenkin átgázoló, levakarhatatlan karaktert és olyan sebességet diktáltak elejétől a végéig, hogy nem lehetett nagyon másra, máshova nézni. Még úgy sem, hogy Safdie-ék elkövették, persze előre megfontont szándékkal, a hollywoodi ősbűnt.
Náluk senki nem szépül és okosodik meg, nem jön a jellemnemesítő fordulat. Kevésbé finoman: aki seggfej, az is marad. Szinonímaként a genya is illik ide.
Robert Pattinsonnak (Jólét) és Adam Sandlernek (Csiszolatlan gyémánt) is dicsőséget hozott, hogy kitették magukat a két Safdie művészien rideg tekintetének, kiméletlen jellemábrázolásának és annak a szokásuknak, hogy bármikor készek amatőröket, karakteres helyi arcokat beállítani a képbe a hatalmas sztárok mellé.
Josh Safdie és Timothée Chalamet
Frederic J. Brown / AFP
Úgy tűnik, szakításuk után az idősebb testvér, Josh vitte tovább változatlan formában a Safdie-ságot. És ami működött jelenidőben, az működik az ötvenes évek díszleteiben is. Az említett sejtkiáramlás után Marty is akcióba lendül, vagyismár így ismerjük meg: állandó mozgásban, folyton akcióban. Ambíciói messze-messze túlmutatnak a zsidók lakta New York-i környék, a Lower East Side és a családi cipőbolt határain. Marty másodállásban pingpongfenomén, azaz egy olyan sportágban szeretné maga mögé utasítani az egész világot, ami annyira idegen egy ötvenes évekbeli amerikainak, mint mindenkori kelet-európainak a krikett. És hogy ezzel pénzt is lehetne keresni? Lehet, hogy egy Lower East Side-i cipőkereskedés az ifjúkori álmok temetője, de olyan végső nyughely, amiből kijön a lakbér.
Nagyon él az ötvenes évekbeli Lower East Side, Safdie-nek 70 millió dollárja volt, hogy újrateremtse ezt a már csak megsárult fotográfiákon élő, héber cégérektől roskadozó, uborkaszagú negyedet, ahonnan Timothée Chalamet élő pisztolygolyóként kilő és nekiiramodik a nagyvilágnak. Pingpongosként először Londonig jut, ahol legfőbb gondja, hogy átevickéljen a sportolók tömegszállásáról a Ritz lakosztályába. Mosolyogva kibulizza, ilyen srác a mi Marty-nk.
Marty Supreme - forgatás közben
Richard Ryan / TT NYHETSBYRÅN / TT News Agency via AFP
És Chalamet mindent belead. Korosztálya legnagyobb sztárjának arcát elvakart pattanások nyomai díszitik, a helyzet pattanásig feszült, de az sem kizárt, hogy a negyedik Oscar-jelölésénél tartó 30 éves színész maga okozott kárt millió dolláros ábrázatán, mert a method acting így kívánta. Mindenesetre lényeges jelzés ez is: itt és most nem a simaképű szupersztár sétáltatja meg a mosolyát, itt most alaposan meghempergőzünk az utca mocskában. És le is megyünk látványosan a kemény flaszterre, ahol izzadva hadar a nép és mindenki a másik szavába vág. És nemcsak a szavába.
Miközben rendesen veri az élet Marty-t, de Marty is kioszt néhányat az életnek, Safdie a sportfilmek makacs sémáit idomítgatja a maga világához. Az az út, amit hőse bejár, nem a nemeslelkűség, még csak nem is valami belátásféle felé vezet. A sportdicsőség is másodlagos, a lényeg nem az, hogy eljut-e Marty Japánba és legyőzi-e nagy ellenfelét. A rendezői programban a pofonok vannak első helyen. Amiket Marty kap és Marty ad. És azok az arcok, amelyek e nagy adok-kapokban, ebben a művészi videójátékra emlékeztető pofonzuhatagban feltűnnek.
Ilyen arc Abel Ferraré, A mocskos zsaru rendezőéjé, akivel nem szívesen futnánk össze egy sötét sikátorban.
És ilyen arc Röhrig Gézáé is, aki mintha a Saul fiában alakított karakterét vinné tovább Marty sportársa – a kevés rokonszenves figura egyikének – szerepében. A film legmekhökkentőbb epizódja is az övé: egy rövid koncentrációs tábori kitérő, ami ugyan semmivel sem viszi előbbre a cselekményt, de alkalmat ad Safdie-nak, hogy mézzel kenje össze a Saul fia főszereplőjét.
Nála is nagyobb találata a filmnek a dörzsölt pénzembert alakító 71 éves Kevin O’Leary, aki maga is dörzsölt pénzember, nem mellesleg pedig a Cápák között amerikai változatának celebrity befektetője. O’Leary-nek jutott a feladat, hogy egy pingpongütővel alaposan elfenekelje Chalamet-t. Vajon mit szólna egy hasonló felkéréshez Csányi Sándor? Van rá tippünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy mit válaszolt a színészetet régóta hanyagoló Gwyneth Paltrow, amikor felkérték Marty alkalmi szeretője, a visszavonult díva szerepére. Mint mindenki más, ő is jól csinálja.
Kevin O'Leary
Michael Tran / AFP
Azt persze még Safdie sem engedhette meg magának, hogy a végső nagy meccset egyáltalán ne mutassa, ám távolról sem ez a film csúcspontja. Ilyenje nincs is a Marty Supreme-nek. Ez az önfejű, összeszorított fogú előrenyomulás filmje. Neve is van a gyereknek, Amerikai Álomként szerepel a közhelyszótárakban.
A mutatvány tétje, hogy elvagyunk-e két és fél órán át ezzel a pattanásos törtetővel, megyünk-e vele, ahogy ez a makacs mitugrász ezer falon áttörve, megalázkodva és másokat átverve, nem sokat változik. Ami nem is baj, kinek kell a jellemfejlődés, amikor ilyen lendületesen kapirgáljuk a felszínt? Csak nagyritkán hagy alább a lendület, egy kis görcs itt, egy kis monotonitás ott, nem nagy ügy.
Igaz, ami igaz, Marty kalandos megnemnemesedésének talán jobbat tett volna valamivel rövidebb játékidő, de az idei Oscar-jelöltek versenyében így is ez az egyik legfrissebb, legenergikusabb darab. És az egyetlen, amiben elhangzik a Forever Young.
https://www.youtube.com/watch?v=kxG2Rg2ibB0
