„Ha április 12-e után kormányváltás lesz, mások mellett a református egyháznak is lelkiismeret-vizsgálatot kell tartania” – írja a Szemléleken megjelent, vitaindítónak szánt esszéjében Zalatnay István református lelkész és teológus.
Erre Zalatnay szerint azért is volna szükség, mert belső indíttatásból ez nem történt meg, a politikai váltás önmagában nem volt elég hozzá 1990-ben sem. Az egyház ugyanis belesimult a korábbi rendszerbe, és azon tagjait, akik erre nem voltak hajlandók, maga is megnyomorította.
A rendszerváltás után pedig az egyház a bűnbánás helyett álmodozni kezdett, és a rég elvesztett vagyon, tekintély és befolyás visszaszerzését várta az új időktől.
„Az egyház a hitelessége helyett az intézményeit akarta visszaszerezni” – írja Zalatnay.
https://hvg.hu/360/20260226_egyhazak-tamogatas-allam-katolikus-reformatus-ingatlan
Sokat rontott a helyzeten az állami támogatások mechanizmusa, ami még inkább kiszolgáltatta a gyülekezeteket az egyházvezetésnek.
„Amikortól pedig az egyház teljes lojalitást vállalt egy párt iránt, a társadalom szemében elkezdett egyház helyett politikai szervezetté válni” – jelenti ki Zalatnay.
Ezek után a teológus Balog Zoltánnak is nekiment:
„Hiába kapott esélyt az egyház a magára eszmélésre, amikor a miniszterből egyházi vezetővé tett püspök a »kegyelmi botrányban« lejáratódott, majd védekezésként magára rántotta az egész református egyházat.”
A kegyelmi ügy és Balog Zoltánnak a református egyházon belüli megítéléséről annak idején egy hosszabb cikket mi is írtunk:
https://hvg.hu/360/20240223_Balog_kegyelembotrany_igehirdetesek_reformatus_egyhaz
Ugyanakkor a kegyelmi ügy kezelése végül Zalatnay szerint sokakat elfordított az egyháztól, mivel egyre többen kezdték úgy érezni, hogy „a templom kapuja nem az Istent kereső, hanem bizonyos pártszimpátiával bíró emberek számára áll nyitva”.
A lelkész úgy véli, hogy a váltást azonban nem lehet Balog bűnbakká kikiáltásával elintézettnek tekinteni. Ez azonban azt eredményezné, hogy az egyház csak még jobban beleragad a hazugság kultúrájába.
Az egyházon belüli viszonyok egyik legmegdöbbentőbb dokumentumának a teológus a Balog ellen indított egyházi per sorsát tekinti. Eszerint a beadványra válaszul az egyházi bíróság hónapokkal később a fellebbezést lehetetlenné tevő végzésében a lehető legenyhébb büntetéssel sújtotta a püspököt.
Ráadásul az ítélet a rajta szereplő dátum alapján a beadvány benyújtásának másnapján született. A beadványt „késő délután nyújtották be, így a végzés másnapi dátuma azt jelentené, hogy reggelig kivizsgáltatták az ügyet, összeült a zsinati, tehát legmagasabb szintű bíróság, megtárgyalta azt és döntést hozott”.
Később nem tehette meg, mivel a végzést szignózó püspök, a zsinat lelkészi elnöke aznap reggel lemondott minden tisztségéről, még a lelkészi hivataláról is, majd elvonult egy kis faluba, és csak hónapokkal később mondta el a panaszosoknak, hogy azt sem tudta, hogy létezett ez a per.
„Ilyen erkölcsi mélységbe története során talán még sohasem jutott a magyar református egyház” – állapítja meg Zalatnay.
A teológus viszont úgy véli, hogy a krízist nem Balog okozta, ami körülötte történt, az már csak következmény, a hazugság kultúrájából következő eltévelyedés következménye.
„Jó, ha a keresztények jóhiszeműen igyekeznek meglátni a másik emberben lévő jó lehetőségét, és segítik, hogy azt válthassa valóra. De rossz, ha hiszékenység lesz belőle, amely a sajátjához hasonló jó szándékot lát ott, ahol az nincsen” – írja, majd hozzáteszi: „Az érdek nélküli (!) Fidesz-rajongók, a legkönnyebben félrevezethetők igen jelentős része ilyen őszinte hitű keresztény. Ezzel azonban a magyar nemzetet súlyosan károsító folyamat elősegítőivé váltak.”
„Ahhoz, hogy ebből a hínárból ki lehessen szabadulni, a tiszta levegő iránti vágy le kell hogy győzze a rettegést a komfortérzés elvesztésétől. Ehhez sokszor szükség van az elkerülhetetlenül fájdalmas, őszinte szóra, de nem öncélként” – véli a teológus.
Zalatnay István szerint a cél olyan gyülekezetek kialakítása, amelyek nem a közélet hullámzásait követik, hanem „hitükből merített erejüknek köszönhetően tudnak mások lenni, mint amit az éppen aktuális »divatok« diktálnak”.
https://hvg.hu/360/20260107_Kik-tartoznak-a-magyar-nemzethez
