A Birminghamből származó Mike Skinner leginkább azzal tett szert világhírnévre, hogy zenéit - amik kezdetben főleg a a táncos, de kevésbé populáris brit UK garage műfajában íródtak, később hiphopba, és popba és minden egyéb irányba is elhajlottak - olyan szövegekkel ízesítette, amiket az angol munkásosztályra jellemző "cockney" akcentusban adott elő. (Pár jelentős példa tőle: Has It Come To This, Blinded By The Lights, When You Wasn't Famous.) A The Streets projekt mára bezárta a bazárt, több lemez nem jelenik meg ilyen név alatt, Skinner azonban most szó szerint is pontot tesz a történet végére: leírta a legőrültebb sztorijait, amik közül a The Guardian közzé is tett néhányat.

Idézzünk ezekből, a teljesség igénye nélkül - kezdve azzal az esettel, amikor az egyik, Miamiban rendezett elektronikus zeneipari találkozón elsőként lépett fel, de már teljesen taccsra vágva magát ordított a szerencsétlen amerikai bulizók arcába:

Paul Oakenfold egy cetlit hagyott az öltözőmben, amin annyi állt: nyugodj le. Ő a Primal Scream és Happy Mondays-korszak veteránja, szóval ha ilyet közöl veled, akkor annak nem jó oka van.

Egy amszterdami fellépésen is összeakadtak a szemei, nem is akárhogyan:

Dizzee lépett fel előttem, én meg részeg kábulatban bealudtam a színpad alatt. A tudatalattim ébresztett a ráadásszám alatt, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, de mire elintézték a technikusok az átcuccolást, valahohgyan felbotorkáltam a színpadra. Kezembe nyomták a mikrofont, én meg csak összevissza forogtam, meg a hátamon feküdtem, szétestem. Emlékszem, utána még bolyongtam a fesztiválon, az emberek pedig mondogatták nekem, hogy ez szörnyű volt.

Skinnernek, amikor éppen nem pörög nagyon, épkézláb véleménye is van. Például Aphex Twinről:

Nem igazán érdekelnek az emberek, akiknek nem tetszik a zeném, de ha mindeközben ők maguk totál szarok, azzal már gondom van. Őt egyszer egy egész estén keresztül átkoztam, miután megjelent a színpadon húsz kerekesszékessel, akik netballt játszottak. Ez papíron lehet hogy jól néz ki, de akik ezt látták, azok nagyon rosszul érezték magukat.

A többi, nem kevésbé szórakoztató anekdota itt olvasható - mi pedig zárjunk stílusosan egy Mike Skinner-mixszel.