El lehet menni: modern rabszolgatartás Londonban

Vojnár Éva 2008 augusztusában egy bőrönddel érkezett Londonba. Mást nem hozott magával, de ennél jóval többet hagyott otthon: egy lakást, kiskorú lányát, és hárommillió forintnyi tartozást. Ha nem megy Londonba, az adósságok miatt mára már el kellett volna adnia a lakását.

Már három éve takarít Londonban. A hitel lassan lejár, de eszébe se jut visszajönni Magyarországra. Inkább mindenkit kimenekítene magához.

"Otthon most egy darabig nem változik meg semmi. A lányom már kijött, most kapott munkát, a barátjának is keresünk valamit. Hegesztő, de nem beszél egy kukkot se angolul, így nehéz lesz. Ha tudna ezt-azt legalább, akár 20 fontot is kereshetne óránként. Dolgozott is három hetet, de nem fizették ki. Egyre nehezebb Angliában is, de még mindig jobb, mint otthon. Londonban is ugyanúgy pörgeted a mókuskereket, csak itt pénzt is kapsz érte. Nekem sincs már sok kedvem takarítani, egy kis vállalkozást indítanék inkább, valamilyen magyaros büfét talán, mert itt ehetetlen a kaja. Sokkal könnyebb belekezdeni, mint otthon, és nem az egzisztenciáddal játszol, ha vállalkozni akarsz."

A második műszak után szakít ránk időt. Esti munkahelyétől pár percre, a Trafalgar téren egy lépcsőre ülünk. Általában tíz körül végez egy ötcsillagos szállodában, ahová délután ötkor futva érkezik, mert csak néhány perccel korábban fejezi be a munkát egy másik hotelben. Napi 15-20 szobát takarít ki, reggel 6-tól éjfélig tart a munkanapja. Mielőtt szobalány lett, regionális és helyi tévékben dolgozott, a rendezőasszisztensi széket cserélte törlőrongyra. Azt mondja, nem maradt más választása.

Hangos képriportunkat teljes képernyőn is nézhetik!

Rendezőasszisztensből szobalány from hvg.hu on Vimeo.

Vojnár Évával készített hangos képriportunk a hvg.hu 'El lehet menni' sorozatának bemutatkozó része. A következő epizóddal csütörtökön jelentkezünk.