A száznegyven éve született művész alkotásait a hazai közönség az 1970-es évekig szinte csak fekete-fehér reprodukciókról ismerte. Tihanyi ötvenhárom éves korában, Párizsban hunyt el, az életmű legnagyobb részét franciaországi barátai őrizték meg a második világháború alatt, majd a magyar államnak adományozták. A hagyaték ötvenöt évvel ezelőtt kalandos úton került Párizsból a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe, a tárlaton a fordulatos történettel is megismerkedhetnek a látogatók. A tárlat az első, a művész munkásságának egészét átfogó életmű-kiállítás a hagyaték több mint fél évszázada történt hazatérése óta.
Tihanyi Lajos életpályáját súlyos személyes tragédia kísérte végig: tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott. 1919 telén külföldre emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. A Nyolcak művészcsoport fontos alakja volt, 1918-ban a Kassák-féle MA-kör kiállítótermében volt önálló kiállítása, így már ismert művészként hagyta el az országot. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban, majd New Yorkban, a harmincas években pedig visszaköltözött a francia fővárosba. Munkásságának legjelentősebb vonulata az ismert személyiségekről festett portrésorozata. Életének utolsó nyolc évében nonfiguratív, színes absztrakt képeket festett. Az életmű-kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad Tihanyi utolsó alkotói periódusáról, absztrakt korszakának műveiről.
TIHANYI 140
Tihanyi Lajos (1885–1938) életmű-kiállítás
2026. február 15-éig
Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR-cikkről itt olvashat: (link).
