Az Atlético Madrid illetékesei bejelentették, hogy részükről immár semmi akadálya nincs Sergio Agüero Londonba igazolásának. A Chelsea ugyanis még augusztusban 42 millió fontos ajánlattal jelentkezett be a 21 éves argentin támadóért. A gond az, hogy szeptember elején a FIFA két évre eltiltotta az angol csapatot mindenféle igazolástól, egy etikátlannak minősített tranzakció miatt.
Bár a Kékek fellebbeznek a döntés megváltozatásáért, de legalábbis enyhítéséért, mert a két év számukra hosszú idő. Az első meghallgatás még karácsony előtt várható. „A Chelsea annak idején 42 millió fontot ajánlott Sergio Agüeróért, a Real Madrid pedig 33 milliót Diego Forlánért. Ha bármelyikük újra akar tárgyalni, rajtunk semmi sem múlik” – mondta Miguel Angel Gil Martin, az Atlético igazgatója.
A Chelsea számára szerencsés esetben Carlo Ancelotti vezetőedző még januárban megkaphatja Agüerót, ha akarja. Ugyanakkor azóta annyi változott, hogy a fiatal csatár nem léphet pályára a Bajnokok Ligája-kiírásban más csapat színeiben, csak az Atlético Madridéban. A klubelnök döntésére egyedül az ad magyarázatot, hogy a csapat borzalmasan kezdte a bajnokságot, ezért komolyan szóba került a két játékos eladása.
A Chelsea eltiltása ellenére 42 millióért csatárt igazolna
Az Atlético Madrid gárdája óriási bevétel elé néz, mivel két elitklub is bejelentkezett két egy-egy játékosáért. A vásárlást ugyanakkor meghiúsíthatja, hogy az egyik érdeklődő a Chelsea, melyet jelenleg kétéves büntetés tilt el az ilyen üzletektől.
Magyar Péter izomból levillogta Mészáros Lőrincet az autópályáról
Unger Anna: Ez az ország nem büntetheti meg saját magát
Mit gondol Orbán Viktor fenyegetéséről, és hogyan fogja megvédeni a munkatársait?
Para-Kovács Imre: Van ott valaki?
Microsoft-vezető az AI-ról: Ez a történelem legnagyobb munkaerő-lopása
A BDPST Group a Volánbusz-ügyről: nem érkezett hatósági megkeresés sem a társasághoz, sem tulajdonosához, Tiborcz Istvánhoz
Orbán Balázs legnagyobb stratégiai tévedése
Mi volt Orbán Balázs legnagyobb stratégiai tévedése és hogyan viszonyul a konnektivitás-elmélete a valódi külpolitikai stratégiától?