"Két serpa volt velünk. (...) A magyarok az alaptáborba való feljutásunkig jóval előttünk jártak. Mi gyakorlatilag utolsóként értünk fel" – mesélte a történtekről Mario Vielmo, akivel a Kiss Péter, egy hősi halált halt hegymászó emlékére nevű Facebook-oldalt készítők csináltak interjút. A magyarokkal először az alaptáborban találkoztak.

Május 15-én "kezdett egyértelművé válni, hogy május 20-a lehet a legideálisabb nap a csúcstámadáshoz". "Ideális abban az értelemben, hogy az idei évszak időjárási viszonyai meglehetősen szokatlanul alakultak, így addig klasszikus értelemben vett tökéletes nap nem is igazán volt: olyan, amikor reggeltől estig tiszta, szél- és ködmentes az idő nappal" – mondta Vielmo. Ezt a találkozó Carlos Soria kezdeményezte.

Fizetett serpák

"Itt merült fel az ötlet, hogy lehetőségeinkhez mérten a fizetett serpáinkat is vonjuk be, akik ily módon elvégeznék a kötelek kifeszítését előttünk haladva. Itt nyilván számos bizonytalan tényező is megjelent. A köteleinket közösbe adtuk (akinek volt), de mindig marad egy hibaszázaléknyi lehetőség, hogy vajon elég lesz-e vagy nem. Ezt képtelenség kicentizni. Akinek volt, ismétlem, beadta és ennyi volt a készlet. A találkozó egyik célja az volt, hogy megszervezzük a serpák egy csoportját, akik ezeket a köteleket kifeszítik. És ez meg is történt. Ami kötél volt, azt mind ki is feszítették" – mondta az eseményekről az alpinista.

MTI / Kallos Bea

Végül 17-én indultak el az alaptáborból a négyes tábor felé, hogy aztán 20-án a négyes táborból megkezdjék a csúcstámadást. "Láttam Carlos Soriát elindulni a serpáival és a két iráni mászót, akiknek a nevére nem emlékszem, meg arra sem, hogy milyen sorrendben jöttek aztán a koreaiak, magyarok és a többiek. Mi olaszok kilenc óra magasságában indultunk el az alaptáborból" – mesélte.

"Még 17-én el is értük a kettes tábort, majd 18-án a hármast, és 19-én délután értük el mi olaszok a négyest. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nem két nappal később indultunk az alaptáborból, hisz 19-én éjjel egy lavina teljes egészében elsodorta a kettes tábort. Tömegtragédia is lehetett volna" – tette hozzá.

A magyarok folyamatos összeköttetésben maradtak az alaptáborral, vagyis Lajossal. "Arra emlékszem, hogy Zsolt például rendszeresen kommunikált rádión" – mondta a hegymászó, hozzátéve:  Erőss Zsolttal szinte végig együtt haladtak a kettesből a hármas táborba, sőt a hármasból a négyesbe is "elég sok szakaszon".

"Kívülről teljesen jól volt"

"Ezért tudtam róla azokat a meglehetősen jó képeket készíteni. A képeken jól látni azt is, hogy hány órakor haladtunk ezeken a szakaszokon. Mászás közben minden bizonnyal váltottunk egy-egy szót, de ezeket nem tudom felidézni. Ilyen magasságban a mászás közben szinte csak magadra figyelsz" – mondta az interjúban.

"Amennyire én kívülről láttam őt, teljesen jól volt. Biztos vagyok benne, ha nem érezte volna magát formában, abban a pillanatban visszafordul. Csupán a négyes táborig haladtam vele ilyen közel. Éjjel, miután én a négyes táborból elindultam a csúcstámadásra, nem találkoztunk mászás közben. Legalábbis nem maradt meg. A csúcson találkoztunk aztán újra" – tette hozzá.

Magyarok a világ nyolcezresein

A későbbi eseményekről azt mondta: Carlos Soria fentebbről fordult vissza. "Később, miután én már tovább indultam, száz-százötven méterrel fentebb találkoztam vele. Ekkor ő már visszafelé ment oxigénnel. Ott gyorsan mondott is valamit, amit nem értettem, majd csak lent, az alaptáborban magyarázta el, hogy azért döntött így, mert a csúcsról való ereszkedést nem ítélte biztonságosnak a kötelek hiánya miatt" – mesélte az alpinista.

A négyes tábor fölött, ahonnan nem volt tovább friss kötél és ezért torlódás alakult ki, az olasz hegymászó nem emlékezett magyarokra, de egy női hegymászó társa azt mondta, ott voltak előttük. "Péter, a fiatalabbik egészen fáradtnak és kicsit letörtnek tűnt. Oda is mentem hozzá megkérdezni, hogy minden rendben van-e" – mesélte Annalisa. "A fiatalabbik magyar valamiért különösen is feltűnt. Talán meg is kérdeztem, hogy ő merre megy tovább" – tette hozzá a hegymászónő, aki szerint Zsolt is ott volt, közvetlenül Péter előtt, ám arra nem emlékszik, hogy elővették volna a rádiót.

Együtt értek fel a csúcsra

"Zsolttal, Péterrel körülbelül együtt értünk fel a csúcsra. Oscar (Oscar Cadiach spanyol hegymászó, aki levélben írta le a történteket - a szerk.) már fönt volt. Amikor visszanéztem a videókat, ott már jól látszanak mindannyian: talán először Péter ér fel, ez a videón is megjelenik, majd egy másik videón már jól látszik, ahogy felér Zsolt is" – mesélte a csúcsra érésről.

A csúcson Vielmo nem beszélt a magyarokkal, ám egy "furcsa epizódról" beszámolt az interjúban. "Az történt, hogy Zsolt, ott a csúcson odalépett hozzám és odaadott egy usb pendrive-ot. (Ez az a pendrive, amiről levelében Oscar Cadiach is beszámolt. A levélre később reagált Kollár Lajos is a 4bakancs.com oldalon. "A pendrive itt van nálam, az 'Üzenet a csúcsra program' van rajta. Hogy hogyan került Marióhoz? Gondoltuk Jaróval elszóródott, vagy Zsolt otthagyta (mert ez lett volna a cél). Ezt a programot kicsit sem ismertem, nem is érdekelt, Zsolt sem osztotta meg velünk. Ha rendeztük sorainkat, Hildán keresztül visszajuttatjuk a Columbiának!")

"Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy miért teszi, de gondoltam, rendben van, és zsebre tettem. Amikor odaadta, talán mondott is valamit, de azt már végképp nem értettem a felerősödő szélben. Először furcsállottam ezt az egész helyzetet, aztán viszont arra koncentráltam, hogy megkezdjem mielőbb az ereszkedést" – mesélte Vielmo.

"A négyes táborban, szétesett állapotom közepette is, újra eszembe jutott ez a pillanat. Amikor később leértem az alaptáborba, és értesültem arról, hogy baj van, oda is adtam a pendrive-ot Lajosnak anélkül, hogy megnéztem volna, mi volt rajta. Nem igazán értettem, hogy Zsolt a csúcson miért nekem adta oda. És hogy egyáltalán mi volt ezzel a célja" – tette hozzá.

MTI / Biró István

"Nem láttam semmi extrém, a mienkénél komolyabb fáradtságra, vagy esetleg rosszullétre utaló jelet. Az is igaz, hogy mindannyian iszonyat fáradtak voltunk. Volt egy hosszabb idő, amikor Zsolt állt, és csak nézett, merengett maga elé a távolba. Ez nagyon megmaradt bennem" – tette hozzá.

Súlyos fagyási sérülések és egy pendrive

Vielmo azt mondta: nem tudott róla, hogy Kiss Péter még visszafordult volna Erőss Zsoltért. Végül hajnali fél négyre, harminc óra mászás után ért vissza a négyes táborba. "Teljesen szétesett állapotban voltam. Egyből behúzódtam a sátorba, és pihentem két-három órát. Reggel, amikor felkeltem, készítettem néhány képet a négyes táborból. Ezeken a felvételeken volt két kivehetetlen pont, melyekről Oscar állította, hogy a két kicsúszott mászó, egyikük Péter. Az én képeimen csak két pont vehető ki, semmi egyéb. Oscar készített közelebbi felvételeket is azon a reggelen. Ezt, gondolom, eljuttatta a családnak" – mesélte.

Amikor visszaért az alaptáborba 21-én, este hét óra magasságában, a kezein súlyos fagyási sérülések voltak, s ezeket le kellett ápolni. "Másnap délelőtt Lajos bejött a sátramba, elmesélve a történteket Zsoltról, akinek át kellett bivakolnia az éjszakát. Én, bevallom, egészen gyatra állapotban voltam, a kezeimen fagyási sérülésekkel, és csak részben fogtam föl, amit Lajos mondott. Zsoltról érdeklődött. Ekkor adtam neki oda azt a pendrive-ot, melyet Zsolt a csúcson bízott rám. Lajos meg is lepődött ezen. Azóta is újra és újra visszatér bennem, Zsolt vajon miért bízta rám ezt a pendrive-ot ott a csúcson. Majd szép lassan elkezdtük előkészíteni a visszaindulást" – mesélte az interjúban Vielmo.

A teljes beszélgetést itt olvashatja!