Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
Az angol szurkolók tréfás hangnemben már az első csoportmeccs, Tunézia 2-1-es legyőzése után a „futball hazatérését” vizionálták, vagyis azt, hogy 1966 után csapatuk ismét megnyeri a világbajnokságot. Korábban azonban közel sem volt ennyire pozitív a hozzáállás a válogatotthoz Angliában.
A csapat minden világbajnokságra titkos favoritként ment az 1966-os győzelem óta, de rendre leégett. Pedig micsoda játékosai voltak! Gary Lineker, Ray Wilkins, Terry Butcher és akkor a 2000-es évek aranygenerációjáról nem is beszéltünk. Beckham, Lampard, Owen, Gerrard vagy Rooney sem tudott segíteni az angol labdarúgáson. Kulcsszituációkban rendre elcsúsztak, legtöbbször a büntetőpárbajok bizonyultak Anglia Achilles-sarkának (Eb: 1996 és 2004, vb 2006).
Idén az angolok az esélytelenek nyugalmával vágtak neki a tornának. A szurkolók is visszatértek a földre és belátták, ez a csapat rutintalan, illetve esélytelen, nem szállhat harcba a világbajnoki címért. Mindemellett közutálatnak örvendett Gareth Southgate szövetségi kapitány, akit azért nem szeretnek az angolok, mert (hatalmas meglepetésre) az 1996-os, hazai rendezésű Eb-elődöntőben kihagyta a sorsdöntő tizenegyest Németország ellen.
„Tudom, hogy népszerűtlen vagyok, de nem érdekel”
– mondta kinevezése után Southgate, majd hozzáfogott, hogy megreformálja az identitás, stílus és koncepció nélküli angol válogatottat. A teljesen szokatlan 3-4-2-1-es hadrendet favorizálta (a türelmesebb, okosabb labdajáratás miatt és felismerte, hogy így jobban meg tudják állítani az ellenfél támadóit) és nem kért az öregekből. Rooney vissza is vonult a válogatottból, de a kapus Joe Hart vagy a hátvéd Chris Smalling sem illett bele az elképzeléseibe. Southgate mert nagyot álmodni, ráadásul így, az elvárások terhe nélkül a szereplés csak jól sülhetett el az oroszországi vb-n.
Kolumbia ellen több szempontból sem hasonlítottak elődjeikre a háromoroszlánosok. A következő szempontokkal próbáljuk önöket meggyőzni, hogy idén mégis lehet az angolokkal számolni.
Frissesség
Rendszerint az volt az egyik gond az angolokkal minden nagy tornán, hogy a játékosok elcsigázva, fáradtan érkeztek meg, mert a Premier League téli szünet nélküli hajtása után nincs elég idejük pihenni. Idén, úgy néz ki, volt idejük erre, mert mind fizikailag, mind mentálisan nagyon jól bírták a 120 percet és kivételesen a büntetőpárbajt is.
Démonok leküzdése
Nagy tornán először nyertek büntetőpárbajt. Southgate március óta gyakoroltatta játékosaival a tizenegyeseket, és meglett az eredménye. Mindössze Jordan Henderson rontott, Kane, Rashford, Trippier és Dier is nagyon magabiztos volt a dolgában.
Az elmúlt évtizedekben az angol válogatottak tagjai legendásan rosszul jöttek ki abból, ha váratlanul negatív élmények érték őket. Emlékeznek még a 2010-es németek elleni Lampard-lövésre? A játékvezető nem látott gólt, pedig az angolok 2-0-ról egyenlíthettek volna. A vége sima 4-1 Németországnak.
Most nem omlottak össze sem attól, hogy Yerry Mina a hosszabbításban egyenlített ellenük, sem attól, hogy Henderson kihagyta tizenegyesét.
Felkészültség
Southgate nagyon céltudatosan építette a fociját. A korábbi angol futballt sok pontatlanság jellemezte, és a játékosok egyáltalán nem voltak labdabiztosak. A Kolumbia elleni meccsen öröm volt nézni, ahogy járatták a labdát. Magabiztosan hozták ki a labdát és mertek futballozni.
Nem lehet elmenni a pontrúgásaik mellett sem. Southgate jól ismerte fel, hogy aranyat érhetnek a rögzített helyzetek egy nagy tornán, ehhez nem volt rest elmenni Amerikába, hogy az egyetemi kosárcsapatok (!) helyezkedését elemezze a bedobásoknál. Átadhatott valamit megszerzett tudásából, mert az angol csapat 9 góljából 5-öt szöglet vagy szabadrúgás után szerzett, 2 tizenegyesét pedig szöglet után ítélték meg. (A Panama elleni szabadrúgás-kombináció zseniális volt.) És mi nem értünk egyet Hajdú B. Istvánnal, szerintünk Kieran Trippier tudja olyan veszélyesen és jól rúgni a szabadrúgásokat, mint anno Steven Gerrard vagy Frank Lampard.
A Harry Kane-faktor
Hosszú idő után Angliának ismét van egy minden szempontból tökéletes támadója. Vb-n és Eb-n csak Alan Shearer, csak vb-n csak Gary Lineker szerzett több gól, mint mostani 6 találata. Jó eséllyel még gyarapíthatja találatai számát a svédek ellen, vagy akár az elődöntőben is. Igazi vezére a csapatnak. Biztos lábú, háromból három tizenegyest értékesített és a büntetőpárbajban sem hibázott.
Ilyen előjelek után az angolok bizakodva várhatják a svédek elleni negyeddöntőt. A könnyebb ágra kerültek, igaz a horvátok nagyon jók. Velük is csak az elődöntőben találkozhatnak és onnan már csak egy lépés a döntő, ahol bármi megtörténhet. Akár tényleg „hazatérhet a futball”.
