„Heni valamikor maga is egy kislány volt, aki nem arra készült, hogy szexuális ragadozók áldozata lesz” – emlékszik vissza a HVG érdeklődésére Laluska Erzsébet, aki 18 éven át dolgozott a gyermekvédelemben, és ebből a legtöbb időt a főváros egyik befogadóotthonában, az Alföldi utcában töltötte. Ott ismerkedett meg Henivel is, akit a hírekben a művésznevén, A. Z.-ként emlegetnek, és aki Juhász Péter élettársaként maga is részt vett azokban a cselekményekben, amelyek miatt Juhászt és társait most emberkereskedelemmel és kényszermunkával gyanúsítják.
Laluska Erzsébet a lány nevelője volt az Alföldiben, ahova Heni már eleve nem éppen a jó magaviseletéért került. Egyike volt annak a sok-sok nehéz sorsú lánynak, akik folytonos szökésekkel próbálnak kiszabadulni a gyermekvédelem gyakran szenvtelen keretei közül. Heni éppen Balatonboglárról, az ottani otthonból szökdösött, és ahogy Laluska Erzsébet fogalmaz, a szép arcú, afrofrizurás lány már 16 évesen is kemény csaj volt.
Miután felmerült, hogy speciális nevelési igényű, és ezért speciális gyermekotthonba kellene kerülnie, az ügye az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság elé került, amelynek akkor éppen Juhász Péter is a tagja volt. Már az meglepő volt, hogy Heni előbb értesült az elutasításról, mint a gyámja és a nevelői – emlékszik vissza Erzsébet. Juhászról azonban már akkor nagyon sok pletyka keringett, és az mindegyiknek része volt, hogy a stiklijei ellenére kikezdhetetlen. Már a szakértői bizottságba is felfelé bukott, hiszen előtte kirúgták a gyermekvédelmi szakszolgálattól, a TEGYESZ-től, pont azért, mert gyanús volt a fiatalokkal való kapcsolattartása: ölébe ültette a lányokat, kivitte őket az otthonból a hétvégére, sőt azt is rebesgették, hogy volt olyan lány, akinek gyereke született tőle. De hiába érkeztek egyre-másra a jelzések, Juhász még magasabbra lépkedhetett a ranglétrán, és megkapta a budapesti Szőlő utcai javítóintézet igazgatói posztját, ahova a fiatalkorú bűnelkövető fiúk kerülnek be.
