Ausztria megnyeri a D csoportot, ahol ott van Franciaország és Hollandia, Románia az E csoport első helyén végez, megelőzve az örök ígéretnek számító belga válogatottat, Grúzia pedig újoncként kiharcolja a továbbjutást az F csoportból. Csak néhány olyan eredmény, amelyre talán a legvadabb álmaikban sem számítottak a labdarúgás szerelmesei, de miben rejlik/rejlett ezeknek a csapatoknak a titka?

Kilenc év munkája érett be Grúziában

Mindközül a legnagyobb szenzációt a grúz válogatott okozta, amely története első Európa-bajnokságán szerepelt (mióta kivált a Szovjetunióból) és nemcsak, hogy pontot szerzett Csehország ellen, a csoportkörök legnagyobb meglepetését okozva legyőzte a torna egyik esélyesét, Portugáliát, amivel kiharcolta a továbbjutást. Ez persze a magyar szurkolóknak nagy szívfájdalom, hiszen így hiába lett a Skócia elleni győzelem, de ennek a grúz továbbjutásnak nagyon nehéz nem örülni. A siker összetevői pedig egyszerűbbek, mint gondolnánk. 2015-ig kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy az építkezés első, de annál fontosabb elemeivel találkozzunk.

A modell valamelyest hasonlít ahhoz, amit Magyarországon láthatunk. Hatalmas infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek a grúzok, kilenc év alatt 37 pálya épült és további 18 még készül, ami ahhoz vezetett, hogy 2017-ben és 2023-ban is nemzetközi utánpótlás tornát rendezett Grúzia (utóbbit Romániával közösen). Emellett a grúz első osztályban 16-ról 10 csapatosra szűkítették a mezőnyt, az őszi–tavaszi bajnoki naptárat pedig tavaszi–őszire cserélték le, ami jelentősen megnövelte a mérkőzések iránti érdeklődést. Ehhez persze az is kellett, hogy a bajnoki találkozókat ingyenesen közvetítsék online.

Kilenc év alatt felnőtt egy generáció, amellyel párhuzamosan a grúzok vezetőedzője, a francia válogatott és a Bayern München legendás védője, Willy Sagnol is egyként fejlődött. A francia már az első pillanattól kezdve világos elképzeléssel irányította csapatát. A 3–5–2-es felállás mellett tette le a voksát, amiért kezdetben sok kritikát kapott a szurkolóktól, hogy túl védekező felfogásban játszik a csapat, az eredmények azonban őt igazolták. A kontratámadásokra való építkezés klasszikusan az esélytelenebb csapatok fegyvere, de mindez mit sem érne, ha elől nem lenne ennyire minőségi a grúz csapat: Hvicsa Kvarachelia és Georges Mikautadze kettőse a torna után biztosan a legkelendőbb játékosok között lesz. A grúz válogatott nem akar többet annál, amit tud, ezt viszont a lehető legtökéletesebben igyekszenek végrehajtani.

A látványos osztrák foci sokkolta a D csoport csapatait

A grúzokhoz képest az osztrák válogatott jelentősen más felfogásban lépett pályára az Európa-bajnokságon. A német mester, Ralf Ragnick, mint sok más honfitársa, a gegenpressingre építi csapata játékát, amiben nagy segítségére van három középpályása, Nicolas Seiwald, Marcel Sabitzer és Konrad Laimer. Ragnick azonban arra is rájött, hogy a labdabirtoklás mennyire értékes fegyvertény egy csapat életében, amit a játék intenzitásának fokozásával tesz teljessé.

Marko Arnautovic, az osztrák válogatott támadója ünnepel csapattársaival, miután megszerezte csapata harmadik gólját a Lengyelország ellen játszott mérkőzésen

AFP / Jhon Macdougall

Ausztriával szemben régóta elvárás a nagy tornák előtt, hogy valami kiemelkedőt alakítson. Ez egyelőre még várat magára, de a 2021-es kontinenstorna óta egy dolog nagyon megváltozott: a csapat megítélése. Az előző szövetségi kapitánnyal, Franco Fodával sokkal védekezőbb volt az osztrák válogatott, a célfutballt előtérbe helyezve, Ragnick csapata viszont kifejezetten élvezetesen és látványosan futballozik. Ez a gólok számában is visszaköszön, hiszen három meccsen 10 találat esett az osztrákok összecsapásain (mindezt úgy, hogy a franciák ellen egy sovány 1–0-s vereséggel nyitottak). És ha már a francia meccs, ritka az a csapat, amelyik képes többet magánál tartani a labdát, mint a gallok, de az osztrákoknak – még ha minimális különbséggel is (51%–49%) – sikerült.

Egyetlen jó meccs elég volt a románoknak a csoportgyőzelemhez

Az új lebonyolítási rendszernek (ami annyira nem is új, 2016 óta él) köszönhetően akár egyetlen jó meccsel is tovább lehet jutni a csoportból, a E jelű négyes szeszélyességének hála pedig ezzel még a csoportot is meg lehetett nyerni. Románia remekül kezdte az Eb-t, az első meccsen gyakorlatilag átgázolt az esélyesebbnek tartott Ukrajnán, dacára annak, hogy északkeleti szomszédainknál duplaannyit volt a labda.

A bombagólok meccsén az első sokkot Nicolae Stanciu okozta az ukránoknak, aki a torna egyik legszebb gólját lőtte. Ezt próbálta meg felülmúlni az 53. percben Razvan Marin (olvasóink ízlésére bízzuk, hogy sikerült-e neki). A kegyelemdöfést négy perccel később Denis Dragus vitte be, és ettől kezdve a román csapat mintha elfelejtett volna focizni. A belga meccsen gyakorlatilag semmi nem jött össze nekik, Szlovákia ellen pedig elég volt 5 perc foci ahhoz, hogy egy döntetlennel megnyerje a csoportját Románia.

Mi történt ehhez képest a 16 között?

Az általunk vizsgált három csapat igencsak eltérő módon harcolta ki a továbbjutást a csoportkörből, de egy dologban megegyeznek: mindhárman búcsúztak a nyolcaddöntőben. Mindközül a legfájóbb az osztrákok kiesése lehet, hiszen egy rendkívül kiélezett meccsen véreztek el a törökök ellen. Különösen bosszantó a sógorok szemszögéből, hogy 21-szer lőttek kapura, szemben a törökök hat próbálkozásával, és ez sem volt elég a győzelemhez.

A másik két párharc annál simábbra sikeredett. Az Eb legjobb fociját produkáló spanyol válogatott 5 gólt lőve (egyet a saját kapujába) simázta le az egy félidőt remekül harcoló grúzokat, a hollandok pedig szintén egykapuztak a románok ellen, és nyertek 3–0-ra. Egyértelmű, hogy mind a román, mint a grúz válogatott esetében már a továbbjutás is bravúr, ennél többre viszont egyik csapat sem volt hivatott. Az osztrákok nagy lehetőség kapujában álltak, de a török válogatott ezen a meccsen is megmutatta, miért lehetnek titkos esélyesei az alsóágnak: remekül értékesítették a kínálkozó lehetőségeiket.

Mire ment a többi meglepetéscsapat?

Eddig ugyan nem ejtettünk róla szót róla, de Szlovákia 16-ba jutása sem a papírforma eredmények közé sorolható, ahogyan a három döntetlennel továbbjutó Szlovéniáé sem. Mindkét csapat hősiesen küzdött, de negyeddöntőbe jutást ez sem ért. Szlovákia egy percre volt a bravúrtól, Jude Bellingham a 95. percben egyenlített, majd a hosszabbításban Harry Kane is villant, eldöntve a meccset, Szlovénia pedig egészen a tizenegyespárbajig húzta Portugália ellen, ott azonban a rutin felülmúlta a lelkesedést (na meg Diego Costa, aki 3 büntetőt védett). Mind a két párharc mintapéldája volt annak, hogy egy-egy zseniális megmozdulással és egyéni bravúrral lehet a kiélezett mérkőzéseket megnyerni.

A két „kicsi”, akiktől reszkethet az angolok és a hollandok lába

Azt testközelből tapasztalhattuk meg, hogy bombaerős a svájci keret, amelynek értékét a Transfermarkt 281,5 millió euróra becsüli. Svájc azon kevés csapatok egyike, amely abban a szerencsés helyzetben van, hogy két klasszis kapusa is van az Interben védő Yann Sommer és a Dortmundot erősítő Gregor Köbel személyében, védelmében a Manchester City hátvédje, Manuel Akanji biztosítja a stabilitást, a középpályán Granit Xhaka szervezi a játékot mint csapatkapitány, elől pedig Breel Embolo fenyegeti az ellenfelek kapuját (mondjuk ezt eddig nem túl hatékonyan teszi az Eb-n, de ellenünk 17 játékperc is elég volt neki egy gólhoz).

Svájc eddig veretlen, pedig már a házigazda németekkel és a címvédő olaszokkal is játszottak. Előbbi ellen másodpercekre voltak a győzelemtől, végül Füllkrug mentett pontot a Nationalelfnek, az olaszokat pedig teljesen simán intézték el és jutottak tovább a legjobb nyolcba. A játék képe alapján nem kérdés, hogy a svájci válogatottnak helye van a negyeddöntőben, valamennyi mérkőzésén (a németek ellenit leszámítva) a statisztikai mutatókban is pariban volt ellenfelével és az angolok ingadozó formáját látva ez szombaton sem lesz másképp.

A török keret erősségéhez sem fér semmi kétség, bár az ő esetükben az kevéssé igaz, hogy sztárcsapatokban játszanának játékosaik, ellenben a helyzetkihasználásuk és a csapatjátékuk arra predesztinálja őket, hogy ki-ki meccsnek tituláljuk a hollandok elleni negyeddöntőt. A csapat legnagyobb sztárja a 19 éves Arda Güler, aki tavaly óta játszik a Real Madridnál. A fiatal tehetséget, akit a nemzetközi sajtó már most „török Messiként” emleget, egy lábsérülés hátráltatott abban, hogy az előző évben bemutatkozhasson a királyi gárdában, de ebben a naptári évben 14 mérkőzésen lépett pályára a Realban, és 5 gól mellett 2 gólpasszt adott. Az Eb-n eddig egy gólt szerzett, de az annál emlékezetesebb volt:

Nem szabad megfeledkezni Hakan Calhanogluról sem. Az Inter rutinos középpályása sárga lapok miatt nem játszhatott Ausztria ellen, de a cseh meccsen nyerőembernek bizonyult, a gólja mellett gólpasszt is adott, akárcsak Grúzia ellen. Azt már az osztrákok ellen láthattuk, hogy a holland válogatott védelmét zavarba lehet hozni, ahogyan az is világos, hogy a török támadóktól is félni kell, mint a tűztől. A hollandoknak fel kell kötniük a gatyájukat, ha elődöntőbe szeretnének jutni.

Nyitóképünkön a grúz csapat a Portugália elleni győzelem után. Forrás: AFP / DPA / David Inderlied