A magyar férfi kézilabda-válogatott számára is elkezdődik péntek este a dán–norvég–svéd közös rendezésű Európa-bajnokság, Chema Rodríguez szövetségi kapitány együttese Lengyelországgal mérkőzik majd.
A csapat négy éve a részben hazai rendezésű kontinenstornán története legrosszabb helyezését érte el, a 15. lett, 2024-ben viszont ötödikként zárt – mostanáig ez a legjobb eredménye. A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) elvárása idén a nyolc közé kerülés, amihez a csoportban az első két hely valamelyikén kell végezni, a középdöntőben pedig legalább a negyediken.
Az európai szövetség erősorrendjében – amelynek első három helyét Dánia, Franciaország és Izland foglalja el – éppen a nyolcadik helyre került a magyar válogatott, megelőzve Spanyolországot és Norvégiát. Ennél előkelőbb helyen rangsorolja az csapatot a Handball Planet szakportál: szerintük a hatodik legerősebbnek számít a 24 együttes közül.
Chema Rodríguez szövetségi kapitánya
MTI / Hegedüs Róbert
Nehezíti azonban a mieink dolgát, hogy egyik leggólerősebb játékosa, a szegedi beállós Bánhidi Bence nem épült fel november végi térdsérüléséből, nem is került be a végleges keretbe. Nélkülöznie kell Rodrígueznek a győri jobbszélsőt, Krakovszki Zsoltot is, akinek a bokája a múlt héten edzés közben sérült meg, műteni is kellett. Nem teljesen egészséges Imre Bence, a Kiel balkezes szélsője sem, ő hasfalhúzódás miatt kényszerült pihenőre és többnyire könnyített edzéseket végzett a felkészülés során. Ráadásul hosszú idő után ez lesz az első olyan világverseny, amelyen már sem az irányító Lékai Máté, sem a kapus Mikler Roland nem szerepel a válogatottban. Előbbi posztján Fazekas Máté, Sztraka Dániel és Tóth Levente, utóbbién Bartucz László, Palasics Kristóf és Andó Adrián bevethető. Dr. Juhász Istvánnal, az MKSZ sportszakmai igazgatójával vettük végig, mit jelent mindez a csapat számára.
Szerinte az első nyolc közé jutás reális célkitűzés, már csak amiatt is, mert jó ágon vagyunk. A csoportban Lengyelország, Olaszország és Izland lesz az ellenfelünk, ha pedig továbbjutunk, olyan csapatok közül fognak kikerülni az ellenfeleink, mint a svéd, a horvát, a holland, a szlovén, a montenegrói vagy a svájci. A nagyágyúk – a dánok, a norvégok, a portugálok, a franciák és a németek –, akik az elmúlt években domináltak, a fölső ágon vannak, tehát elkerüljük őket a középdöntőben. Ott aztán majd új verseny kezdődik, ahol nem nagyon lehet hibázni.
A csoportban a kulcsmérkőzés az elmúlt évek eredményeit és a csapatok képességeit tekintve az Izland elleni lesz, a szakember azonban figyelmeztetett: „előbb legyünk túl az elsőn, annak mindig megvan a maga diszkrét bája. A lengyel válogatott új edzővel, a Benficát is irányító Jota Gonzálezzel vág neki az Eb-nek, aki, úgy tűnik, rendezte a sorokat (az előző Eb-n minden korábbinál gyengébben szerepeltek, 25.-ek lettek – a szerk). Aztán következik a roppant tehetséges olasz válogatott, amelyet a Füchse Berlin ügyvezetője, Bob Hanning irányít, és amelyik nemrég három góllal győzte le a feröerieket. Egyik együttest sem szabad tehát lebecsülni, ezzel együtt úgy gondolom, hogy nem érhet bennünket nagy meglepetés. De láttunk már éjjeliőrt nappal meghalni.”
A tavalyi vb-n a válogatott hajszálnyira volt az elődöntőbe jutástól, a horvátok egy utolsó másodperces góllal ütötték el őket a folytatástól. A torna után arról a tapasztalatról is beszélgettünk Juhász Istvánnal, hogy a csapat klasszis beállói, Bánhidi Bence és Rosta Miklós kevesebbet tudott hozzátenni a játékhoz, mint korábban, aminek az volt az oka, hogy rájuk és a páros kapcsolataikra külön is készültek a riválisok, akik kiismerték a magyar taktikát. Akkor úgy fogalmazott, „a jövőben választ kell találnunk arra, hogyan tudjuk a beállójátékot még dominánsabbá tenni, vagy más megoldásokat találni, amellyel levesszük a beállókról a terhet”. Bánhidi sérülése azonban új helyzetet teremtett. „Bence a posztján a világ elitjéhez tartozik, de nem csak a gólerőssége fog hiányozni: a védőfalban nemcsak egy, hanem sokszor két embert is leköt, többeknek kell felügyelniük a játékát, ami lehetőséget ad a csapat többi tagjának, hogy kihasználja az időleges létszámelőnyt. Erre ezúttal nem számíthatunk, Rosta Miklóson van tehát a sor, hogy átvegye a szerepkörét. „A felkészülés során és a román válogatott elleni felkészülési meccseken azt láttam, van olyan állapotban, hogy kezdőként el tudja látni ezt a feladatot” – fogalmazott a szakember.
Az már nem kérdéses, hogy Imre Bence tudja-e vállalni a játékot az Eb-n, Juhász István szerint azonban az még előfordulhat, hogy kezdetben még tartani fog a lövőmozdulatkor fellépő esetleges fájdalomtól. „Azt gondolom, ahogy haladunk majd előre a tornán, úgy fog lassacskán elmúlni benne ez az érzés” – tette hozzá.
Bóka Bendegúz és Bodó Richárd, valamint Stefan Cumpanici, a román válogatott játékosa
MTI / Krizsán Csaba
A csapat játékát nagyban meghatározó játékosok között említette még az átlövő Bodó Richárdot, aki az utóbbi időben kevesebb lehetőséget kapott a Szegedben, így nem most van a legjobb formájában. A légiósok közül – akik tizenketten vannak a 21 fős keretben – a Melsungen három kézilabdázóját említette, a beállós Sipos Adriánt, valamint Palasicsot és Bartuczot. „Három éve a játékosaink több mint nyolcvan százaléka itthoni csapatoknál volt, ez mostanra jelentősen megváltozott. Szerintem ez mindenképpen jót tesz mind nekik, mind a válogatottnak, már csak azért is, mert mindenki, aki külföldi tapasztalatot szerez, más emberként tér haza.”
A Handball Planet annak ellenére tette a magyar csapatot az erősorrend hatodik helyére, hogy szakírójuk arról értekezett: hiányzik belőle az X-faktor, nincs sztárjátékosa, olyan, aki nehéz helyzetben magával tudná húzni a többieket. Juhász István ezt másképp látja. „Azt szoktam mondani, hogy háromféle sportoló van, az átlagos, a tehetséges és a klasszis. Általában az utóbbi két kategóriába tartozók közül kerülnek ki a válogatott játékosok, és a magyarok életkorukat tekintve többnyire egyelőre a tehetségek közé sorolhatók. Klasszissá nem egyik évről a másikra válik valaki, ez jóval hosszabb folyamat. A szerző talán arra gondolt, hogy nincs olyan erős kisugárzású kézilabdázónk, aki a kritikus pillanatokban erőt tud adni a csapatnak. Ha így látja, nem vitatkozom vele. De én az ilyen játékosokat tartom klasszisnak.”
Ilyen volt például Lékai Máté, ezúttal azonban már nélküle kell boldogulnia a csapatnak. Az ő feladatait, szerepkörét Fazekas Gergőnek kellene átvennie, „kérdés, hogyan tudja majd megkarcolni a klasszisokra jellemző személyiségvonásokat, játéktudást. Vizsgamunka lesz ez a számára” – magyarázta Juhász István, kiemelve: ez lesz az utolsó olyan világverseny, amelyen Rodríguez az olimpiai kvalifikációs tornák előtt tulajdonképpen tét nélkül építheti tovább a csapatát.
Nyitókép: MTI
