Mit szépítsük a dolgot: a szilveszter igazi célja és értelme, hogy az ember tisztességgel átpoharazza magát az újévbe. Oknak épp elég, hogy végre vége van a pocsék óévnek, meg az örök remény, hogy az újban minden jobb és szebb lesz. Utóbbihoz pedig, lássuk be, évszázadok óta az alkoholos italok fogyasztásán keresztül vezet az út
Hála a gasztro forradalomnak, mára nemcsak a vendéglátásunk van átalakulóban. Divatba jött a főzés, s ha némi fáziskéséssel is, de visszakéredzkedik a konyhákba a kenyér, a kalács, a péksütemények sütése. Pláne ünnepek közeledtével.
Minden italnak megvan a kultúrtörténete. S ebbe épp úgy beletartoznak a tárgyak, eszközök, szokások, rituálék, szólások, mint maga az élvezet folyékony alanya.
Az szinte teljesen bizonyos, hogy aki megfordult már Prágában, vagy akár cseh kocsmák bármelyikében, az találkozott az újabban nálunk is fel-feltűnő, ecetes lében pácolt cseh szafaládéval, közismertebb nevén az utopeneccel, azaz vízbefulladttal.
Csapszék, csehó, ivó, késdobáló, krimó, lebuj, talponálló. Melyikbe mennénk be szívesen? Egy söntésbe minden további nélkül betámasztunk egy pofa hideg sörre. Pláne, ha belga.
A sörélesztő, miután megtette kötelességét és beindította az erjedést, korábban mindig a hulladékban végezte. A takarékos szemléletű angolok viszont kidolgoztak egy eljárást, amivel ebből a nyúlós, ragacsos anyagból lekvárszerű, kenhető és emberi fogyasztásra alkalmas valamit hoztak létre.
Minden héten sörfesztivál – ez a magyar főváros júniusi ajánlata. Utánajárhatnánk, hogy van-e Európában még egy város ahol ennyi sörfesztivál jut egy lakosra, de minek. A gyakorlat bebizonyította, hogy mi magyarok szeretünk ázsiai körülmények között szórakozni, műanyag pohárból sört inni, modern budikban dolgunkat végezni, és ami különösen vonzóvá teszi mindezt, hogy a cucc még drága is.
Nem állítjuk, hogy tömegek tavaszi-nyári kedvence a kapros tökfőzelék. Ki a tököt nem szívleli, ki a kaprot ki nem állhatja, a kettő együtt pedig jó sűrű, lisztes rántással valóságos konyhai mumus lehet. Mi mégis megpróbálunk újabb híveket verbuválni ennek a nem-hivatalos hungarikumnak.
Az átlag magyar sörfogyasztó, ha belga sört iszik, az jobbára a hazai főzésű Stella Artois. S nem gondolja, hogy Belgium a sörfőzés nagyhatalma. A nem átlagos időről időre próbálja felmérni a belga sörök sokféleségét, ami viszont még a szakértők számára is szinte nyomon követhetetlen. Szerencsére a hazai piacon, néhány vállalkozó kedvű vendéglátósnak köszönhetően, immár tizenöt éve a belga sörök igen széles választékából válogathatnak a különleges sörök rajongói, akik hajlandók egy sztenderd magyar sör árának a többszörösét kifizetni.
Felesleges álszenteskedni. A Prágába látogató magyar turisták számottevő többsége letudva a kötelező városnézést, elsősorban a jó cseh söröket és a sajátos hangulatú sörözőket keresi a Moldva két partján.
A cseh sörcsapoktól közel-távol a térképen manapság a legtöbbféle cseh sört Budapesten mérik. Az őrület valamikor öt éve kezdődött.
Szent Flórián, a sörfőzők védőszentje nyilván nem focirajongó: mi más magyarázata lenne annak, hogy az EB elődöntőiben olyan borisszák kerültek, mint a spanyolok, a portugálok és az olaszok. A sör nagyhatalmak közül egyedül Németország jutott el a legjobb négy közé.
Akármilyen üde, zöld, friss tavasz hírnöke, tele nagyszerű vitaminokkal és ásványi anyagokkal, mégis csak karalábé. Nevének hallatán sokaknak a menzás paradicsomos káposzta kategória ugrik be. Még a szagát is érzik a rántásos karalábéfőzeléknek. Lehet másként is.
Biztosan sokan vagyunk, akiknek a csirkeszárny gyerekkorában csak aprólék volt, amivel a leves készült, és legfeljebb a nagymama kotorászta ki a tálból. Mi meg igyekeztünk kikanalazni a húsosabb részeket, és a májat meg esetleg a zúzát.
Ha van egyszerű alapanyag, ami valóságos hollywoodi karriert futott be, akkor az a bab. Pedig nem is olyan régen még a szegény ember gesztenyéjének nevezték, és a 20. század első felében is a legolcsóbb, leghétköznapibb eledelnek számított.
A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg. Eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste. A keresztény hagyomány alapján a karácsonyi böjt december 24-én éjfélig tartott.
Már régi szakácskönyveinkben is gyakran találkozunk a szerecsendió említésével: elődeink a „borsos tyúkhústól” a „majoránna lév”-ig, főzelékektől a különféle pástétomokig, levesektől a húsokig, halételektől a mártásokig ételek sokaságát ízesítették a reszelékével vagy finomra tört virágával.
Ha egy francia vagy spanyol étteremben rakott káposztát rendelnénk, igen furcsán néznének ránk. Meglepetések itthon is érhetnek bennünket, mert nyilván, mint sok mást, ezt a közkedvelt téli ételt is ahány háziasszony, annyiféleképpen készíti el. A konszenzus, hogy az egyetlen, ami nem hiányozhat egy valódi rakott káposztából, a savanyú káposzta.
Itthon az egyik legkelendőbb hal a – harcsafélék családjába tartozó – vietnami importból származó pangasius. Népszerűsége különösen az éttermekben érhető tetten, kedvező árának és könnyű feldolgozhatóságának köszönhetően. Ismerkedjünk meg vele.
Igaz, hogy pörköltben él a nemzet, de azért a pacal mindig is megosztotta a népeket. Kétféle ember van, aki szereti, és aki nem. Ezzel nem mondtunk túl sokat. Ízlések és pofonok különbözők, ám sok minden a látványtól, s persze a szagoktól függ.
