Itthon az egyik legkelendőbb hal a – harcsafélék családjába tartozó – vietnami importból származó pangasius. Népszerűsége különösen az éttermekben érhető tetten, kedvező árának és könnyű feldolgozhatóságának köszönhetően. Ismerkedjünk meg vele.
Igaz, hogy pörköltben él a nemzet, de azért a pacal mindig is megosztotta a népeket. Kétféle ember van, aki szereti, és aki nem. Ezzel nem mondtunk túl sokat. Ízlések és pofonok különbözők, ám sok minden a látványtól, s persze a szagoktól függ.
Az alábbiakban egy olyan uszonyosról lesz szó, amely erősen megosztja még azt a kevés hazai halkedvelőt is, aki hajlandó a karácsonyi halászlén kívül mást is látni a tányérjában.
Nem, nem tévedés. Most zsíros kenyerezünk. Lehet, hogy nem éppen trendi, talán soha nem is volt és lesz. De aligha akad olyan magyar emberfia, aki ne evett volna már zsíros kenyeret. Legalább házibulikon. Ha az egészséges étkezés hívei fel is szisszennek, mi ennek ellenére mindenkit arra biztatunk, hogy olykor bátran egyen egy jó kis zsíros deszkát.
Pestiesen szólva, lazacnak lenni soha sem volt életbiztosítás. A vadvízi lazac, úgy is, mint az egyik legízletesebb és legegészségesebb halfajta, jól megszívta. Kiválóságának köszönhetően gyakorlatilag lehalászták. Többnyire csak tenyésztett lazacok kerülnek – itthon szinte kizárólag – a boltok hűtőpultjaira.
Faszénparázson sütögetni jó. Ez még akkor is igaz, ha olykor a kerti grillpartik elszenesedett falatjai okán a pizzafutárt, netán a tűzoltókat kell hívnunk. A kudarcokon edződött grillező kitartásának idővel meglesz a jutalma.
Rizs, szója, cirok – nem egy étel hozzávalói, a japánok éppenséggel ezekből is képesek sört főzni. Bár az utóbbi években mintha kezdenének rákapni az igazira.
A paradicsom és a paprika közös szerepeltetésének egyik változatát, a lecsót legtöbben hungarikumnak tartják. Annyira beépült a hazai gasztronómiába, hogy nem is gondolnánk róla, hivatalosan mindössze nyolcvan éves. Ezen a néven ugyanis először az 1930-as években említi magyar szakácskönyv.
Úgy tűnik, a Főzdefeszt és a Cseh Sörfesztivál után egy igazán nagyszabású nyári programra számíthatnak a sörkedvelők. Ráadásul orrhosszal megelőzve a szokásos szeptember eleji budapesti borfesztivált. Augusztus végén a sörösök veszik be Buda várát.
Költői kérdés, mindenki tudja, mire jó a mustár. Virslihez, hurkához, kolbászhoz, debrecenihez lehetőleg dupla adagban tunkolni. S legyen az asztalra készítve grillezéskor, amikor már serceg a zsír a tarjából. Ennyi?
Igenis vannak elszánt és értő sörivók, akiket nyáron sem lehet elbolondítani semmiféle ízesített, lájtos habos szomjoltóval. Ráadásul ráuntak a standard sörök nem túlságosan izgalmas ízeire.
Nem tudjuk, hányan vannak, akik egyik kedvencükként a kapros tökfőzelékre esküsznek. Csak reménykedünk, hogy a magyar konyha e sokak által lenézett, ám nagyszerű fogása elfoglalhatja méltó helyét a nyári menükben.
Kürti Miklós, az oxfordi egyetem magyar származású fizikaprofesszora már 1969-ben előadást tartott Londonban Fizikus a konyhában címmel. S már akkor bemutatta, hogy a szuper hideg folyékony nitrogénnel, miképp készíthető fagylalt. A professzor más fizikai és kémia kísérleteket is végzett ételekkel, így például az alacsony hőmérsékleten történő sütéssel is.
A hétvégén nagyszabású sörfesztivál volt a budapesti Mikszáth Kálmán téren. Ha kudarcról beszélnénk, az csak azért lenne, hogy sem a szervezők, sem a söreiket bemutató kis sörfőzdék nem reméltek ilyen elképesztő érdeklődést. De legyünk optimisták és lássuk legalább félig telinek a söröskorsót.
Szerencsére a legtöbb zöldfűszer jól elvan egy virágcserépben is. Ennek köszönhetően még a sarki zöldségeshez sem kell leszaladnunk, ha igazán friss ízekkel és színekkel akarjuk gazdagítani ételeinket. S abban is biztosak lehetünk, hogy „kertészetünk” garantáltan vegyszermentes.
A curryt a legtöbben jellemzően fűszerként ismerik. Pedig a szónak több jelentése is van, nem szólva arról a sokféle ételről, ami világszerte a tányérunkra kerülhet.
Az India Pale Ale (rövidítve az IPA) egy klasszikus angol felsőerjesztésű sörtípus. Anno egy olyan sört jelentett, amit Indiába szállítottak és azért, hogy a hosszú hajóutat épségben átvészelje, az átlagosnál erősebben komlózták.
A fáma szerint a kínaiak előbb tekertek tésztát a pálcikáikra, mint az olaszok a villájukra. Ázsiában rengeteg különféle tészta alapú ételt főznek, sütnek, ráznak. Sokfelé egy adag tészta a mindennapi, olcsó betevő, amit bámulatos változatossággal képesek elkészíteni.
Ha van valami, ami még őrzi a régi piacok hangulatát és ízeit, azt a savanyúságárusoknál találjuk meg. Szinte mindegyik termelőnek megvan a maga titkos, egyéni receptje.
Filléres termékről van szó, ami minden fűszerpolcon ott van: a szegfűszegről. Manapság nem is gondolnánk, hogy egykor monopóliumát a hollandok oly féltve őrizték, mint a kínaiak a selyemgubóét.
